150837. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3, 4-dihidro-1, 2, 4-benzotiadiazin-1, 1-dioxidok előállítására
2 150.837 alakítunk át, ammóniával történő kezeléssel — mint pl. koncentrált vizes ammóniával történő rövid forralás vagy hígítottabb ammónia oldatok — 2—20% ammóniatartalmúak — felhasználásával — és az elegy 60—90 C°-ra történő 20—60 percig tartó hevítésével. Abban az esetben, ha valamely dihidrobenzotiodiazinildiszulfidot alkalmazunk kiinduló anyagként, az a (IV) képletnek megfelelő, fent említett diszulfid heterociklusos gyűrűzárásával állítható elő oly módon, hogy azt az R.2'—CHO általános képletnek megfelelő aldehiddel vagy valamely reakcióképes származékával kezeljük, miáltal a (VII) képletnek megfelelő diszulfidot nyerjük. Ez a reakció a reakció szempontjából közömbös, szerves oldószerben történő hevítéssel végezhető, előnyösen katalitikus mennyiségű p-toluolszulfonsav jelenlétében, a hőmérséklet és a hevítés ideje az alkalmazott aldehidtől függ. A fent vázolt általános eljárás első módosítása azzal jellemezhető, hogy a (IV) képletnek megfelelő valamely bisz-i(2-Ri-4~amino-5-(N-R5-szulfamil)-fenil)-biszuIfidot vizes alkálifémhidroxid oldatban hidrogénperoxiddal oxidáljuk, és a 2-Ri-4-amino-'5-(N-R5-szulfamiI)-benzolszulfinsav megfelelő alkálifém sójává, mely vegyületet az oldatból történő elkülönítés nélkül a (VI) képletnek megfelelő 2-Ri - 4-amino - 5(N-Rs-szulfamil)-benzolszulfonil~halogemddé alakítjuk át, oly módon, hogy a megsavanyított oldatot vizes oldatban levő klórral vagy brómmal kezeljük 10—.15 C° közötti hőmérsékleten, ezt a vegyületet az R2—CHO általános képletnek megfelelő aldehiddel vagy annak valamely reakcióképes származékával kezeljük, miáltal a (IX) képletnek megfelelő 2-R5-3-R 2 -6-Ri-3,4-dihidro-l,2,4--benzotiodiazin - 1,1-dioxid - 7-szulfonilhaIogenidet nyerjük és az említett szulfonilhalogenidet ammóniával vagy az R3 —NH—R4 általános képletnek —• ahol R3 és R4 értelmezése azonos a fent meghatározottal — megfelelő aminnal reagáltatjuk, s így az (I) általános képletnek megfelelő, kívánt 2-R5-3-R2;- 6-Ri-7^N-R3-N->R 4 -szulfamU)-3,4-dihidro-l,2,4-benzotiodiazin~l,l-dioxidot nyerjük. Ezzel az eljárással az 5-Ri-2,4-diszulfamilanilinok előállításának új módszerét kapjuk, mivel a 2-Ri-4-amino-5-szulfamilbenzol - szulfonilhalogenideknek koncentrált ammóniával történő kezelése ezeket a díszulfamilanilinokat adja. A fenti módozatban az első oxidációs lépés különböző reakciófeltételek mellett •— előnyösen vizes alkálifém hidroxidos oldatban vagy víz és rövidszénláncú alkoholok oldataiban teoretikus mennyiségű vagy kis feleslegben levő hidrogénperoxiddal végezhető, a reakció hőmérséklete előnyösen szobahőmérséklet. A szulfinsav szulfonilhalogeniddé történő átalakítása előnyösen olyan oldatban végzendő, amely a szulfinsav származékok oldására alkalmas, de amelyben a szulfonilhalogenid reakciótermék csaknem oldhatatlan, mint pl. víz; abból a célból, hogy a nemkívánatos oxidációt vagy klórozást megelőzzük, előnyösen 1 mól szulfinsavra 1 mól halogént alkalmazunk. Előre nem várva azt találtuk, hogy a heterociklusos gyűrűzárási folyamat kiváló kinyeréssel végezhető, a szulfonilhalogenid a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerekben aldehiddel történő reagáltatásával, bár más reakciótermékek, mint pl. víz vagy alkoholok, — mint ismeretes — a szulfonilhalogenil-csoporttal reagálnak. Azok a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerek előnyösek, amelyek megfelelőek a reakció folyamán képződő víz vagy alkohol azeotropos desztillációval történő eltávolítására. A heterociklusos gyűrűzárási folyamat katalitikus mennyiségű erős sav, mint pl. p-toluolszulfonsav, hozzáadásával gyorsítható. Az aldehid maga vagy valamely reakcióképes funkcionális származéka, mint pl. valamely polimer, acetát és hasonlók alkalmazhatók.. Az R3—NH—R4 képletnek megfelelő aminokkal történő kezelés a legtöbb szerves oldószerben végezhető, előnyösen azonban tercier butanolt alkalmazunk. A reakció a legtöbb esetben szobahőmérsékleten folyik le, azonban gyenge hevítéssel gyorsítható. Az általános eljárás fenti módozata azonos reakciófeltételek mellett lefolytatható úgy is, hogy kiinduló anyagként a (VII) képletnek megfelelő bisz - 7-(2-R5-3-R 2 -6-Ri-3,-4-dihidro - 1,2,4--benzotiadiazinil-l,l-dioxid)-diszulfidok valamelyikét alkalmazzuk és az aldehid reagenssel történő kezelést elhagyjuk. Az általános eljárás második módozata azzal jellemezhető, hogy a (VII) képletnek megfelelő diszulfidot pl. klóros vízzel reagáltatjuk, és így a (IX) képletnek megfelelő szulfonükloridot kapjuk, mely vegyületet a fent leírt módon az R3—NH—R4 képletnek megfelelő aminnal kezelve az (I) képletnek megfelelő kívánt vegyületeket kapjuk. A klórral történő kezelés előnyösen kétfázisú rendszerben, szobahőmérsékleten történik, oly módon, hogy a klórt hígított sósavoldatban oldjuk, a diszulfid vegyületet pedig vízzel nem keveredő valamely szerves oldószerben oldjuk, A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait az alábbi példák szemléltetik. 1. példa: A kiinduló anyag előállítása. a) 2-trifluormetil-4-amino~5-szulfamil-feniltiocianát. 60 ml bróm és 90 ml ecetsav elegyéhez kb. 90 perc alatt hozzáadunk 120 g 3-trifluormetil-6-szulfamil-anilin, 190 g ammóniumtiocianát és 360 ml ecetsav jól elkevert elegyét, mialatt a hőmérsékletet 16 és 20 C° között tartjuk. További 2 óra hosszat tartó keverés után 1,5 liter jeges vizet adunk hozzá, miáltal a szerves sók oldódnak és a kívánt tiocianát kiválása teljes lesz. 45 percig tartó hűtés után a csapadékot kiszűrjük és vízzel mossuk. Az így kapott szilárd terméket 1,2 liter metanollal keverjük el, miáltal a 2-trifluormetil-4-amino - 5-szulfamil-feniltiocianát oldódik, ezután az oldatlanul maradt politiociánoző anyagot kiszűrjük és 900 ml metanollal mossuk. Az összegyűjtött szüredékekhez 1,85 liter vizet adunk és az elegyet kb. 10 C°-ra hűtjük. Az így képződött csapadékot kiszűrjük és vízzel mossuk, miáltal a kívánt anyagot nyerjük, melynek op.-ja 212,5—214,5 C°.
