150834. lajstromszámú szabadalom • Eljárás peptidek előállítására
2 150.834 általános képletű vegyületet a IIT H2 N—R— CO— -NH—R—CO-c -NI-I--R—COIII általános képletű vegyülettel — ahol a, b, c, d 0 vagy és az indexek összege 0, 1 vagy 2, Y halogénatomot, hidroxi- vagy azido-csoportot, adott esetben nitrált fenoxi-csoportot, fenilmerkapto-csoportot vagy valamely szervetlen vagy szerves savval képzett anhidrid maradékát jelenti, X' alkoxi-, amino-, monoalkilamino-, dialkilaminocsoportot vagy hidroxi-csoportot, valamely szervetlen vagy tercier szerves bázissal képzett só alakjában jelent és az R szimbólumok egy-egy. az «-amino- és karboxil-csoportjátől mentes «-aminokarbonsav-maradékot jelentenek, mi mellett az R maradékok közül legalább egy aminőcsoportot tartalmaz és mimellett valamennyi a II és III vegyületekben jelenlevő amino-esoportok, a III vegyület bal láncvégződésén levő «-aminocsoport kivételével, lehasítható védőcsoportokkal és/vagy hosszúláncú acil-maradékokkal védve vannak — HY lehasítása közben az H2 N—R— CO—NH—R—CO—NH—R—colli —NH—R—CO-X-ív n? általános képletű di-, tri- vagy tetrapeptíddé alakítjuk — ahol R és X' jelentése a fentiek szerinti, ni, n2 0 vagy 1 és valamennyi a molekulában jelenlevő amino-csoport a fent megadott módon védve van — továbbá, hogy a kapott peptideket, amelyek sem hosszúláncú N-acil-maradékot, sem pedig a végállású COX'-csoportban hosszúláncú N-alkil-szubsztituenst nem tartalmaznak, szelektíve lehasítható védőcsoportoknak legalább egy hosszáláncú N-acil-maradékkal való kicserélése útján, illetve a végállású karboxilfunkcióba hosszúláncú N-alkil-szubsztituensnek a bevezetésével megfelelő, hosszúláncú N-acil-, illetve N-alkil-csoportokkal szubsztituált peptidekké alakítjuk át, adott esetben a kapott terméket hidraziddá alakítjuk, végül, hogy az így kapott pepiidről a lehasítható védőcsoportokat lehasítjuk és a kapott vegyületeket adott esetben savaddiciós sóvá alakítjuk. Miként az a peptidkémiában szokásos, a pepticlkötésben részt nem vevő reaktív csoportokat a kondenzálás elől védjük. A karboxil-csoportokat illetően ezt egyszerű módon úgy érjük el, hogy a meg-felelő észtert vagy amidot használjuk vagy a karboxilt szervetlen vagy tercier szerves bázissal sóvá alakítjuk. A szabad amino-csoportokat pl. a megfelelő karbobenzoxi-származékká alakítással, pl. karbobenzoxikloridnak Schotten—Baumann szerint való reagáltatásával védhetjük meg. A karbobenzoxi-véclőcsoportot a végrehajtott kondenzálás után katalitikus hidrogénezéssel újra lehasítjuk. A hosszúláncú N-acil-maradék, illetve maradékok a kondenzálásnál ugyancsak védőcsoportként szerepelhetnek. Az aminosavak megvédésének, további lehetősége abban van, hogy azokat ftalil-származékokká alakíthatjuk, pl. az aminosavnak, illetve a peptidnek ftálsavanhidriddel való hevítése útján. A kondenzálás lezajlása után hidrazidok hozzáadásával és sósavas kezeléssel is szabaddá tehetjük az amino-csoportokat. Az amino-csoportokat formil-maradékokkal is védhetjük, mely célból az aminosavakat, illetve peptideket ecetsavanhidrid jelenlétében hangyasavval hozzuk reakcióba. Ha a molekulában formil- és karbobenzoximaradékkal védett amino-csoportok vannak, szelektív lehasítás hajtható végre, amennyiben pl. csak a karbobenzoxi-csoportokat távolítjuk el katalitikus hidrogénezéssel, vagy brómhidrogén/ecetsavval, amikor is a formil-csoportok változatlanok maradnak. De a forrni 1-csoportokat is szelektíve lehasíthatjuk, pl. hidegben ásványi savakkal, amikor viszont a karbobenzoxi-csoportok maradnak változatlanok. Ily módon lehetségessé válik a hosszúláncú N-acil-maradékokat a peptidkondenzáció végrehajtása után is bevinni, pl. a megfelelő savklorid, pl. palmitoilklorid segítségével. A következőkben a találmány szerinti eljárás néhány fcganatosítási módját közelebbről ismertetjük. K.arhodis mid-módszer Ezt a módszert akkor alkalmazhatjuk, ha kiindulási anyagként II képletű vegyületet, ahol Y = OK, tehát szabad végállású karboxil-csoporttal rendelkező a.minokarbonsavat, illetve di- vagy tripeptidet használunk. A módszer lényege az, hogy a II és III képletnek megfelelő két peptid építőelem kondenzálását kondenzálószer, mint karbodiimid, pl. diciklohexilkarbodiimid vagy karbodümidazol jelenlétében hajtjuk végre. A reakciót előnyösen alacsony hőmérsékleten, oldószerben mint pl. kloroformban, dimetilformamidban, eceteszterben játszatjuk le, mimellett a keletkező karbamidot szűréssel eltávolítjuk, a peptidnek azonban az oldatom kell maradnia, azután a szűrletből elkülöníthető. Azid-módszer E módszer szerint a peptidkötést valamely savazid (Y = N3) és valamely amino-csoport közötti kölcsönhatással alakítjuk ki. Az azidot úgy kapjuk meg, hogy a megfelelő savhidrazidot salétromos-savval reagáltatjuk. A reakciót célszerűen oldatban, pl. eceteszterben, dimetilformamidban stb., adott esetben ecetsav jelenlétében, alacsony hőmérsékleten hajtjuk végbe. Savklorid-módszer Ezt a módszert az jellemzi, hogy a peptidkötést savklorid (Y = Cl) és amino-csoport reakciójával alakítjuk ki. Célszerű tionilkloriddal kapott karbobenzoxiaminosavkloridból kiindulni, amelyet aminosaveszterrel (X'^= alkoxi), bázis jelenlétében, hűtés közben hozunk reakcióba. Szintézis vegyes anhidridek alkalmazásával Ez a szintézis abból áll, hogy a peptidkötés kondenzálásában résztvevő —COY karboxil-funkciót a peptidkémiában szokásos szervetlen vagy
