150774. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új piperidinszármazékok előállítására
2 150.774 tivel; reakcióképes észterként elsősorban az említett vegyületek halogenidjei jöhetnek tekintetbe. A fenti reakciót előnyösen valamely szervetlen vagy szerves savlekötőszer, mint nátrium- vagy káliumkarbonát, ill. valamely szerves tercier bázis, mint trietilamin, tributilamin, dimetilamlin vagy piridin jelenlétében, valamely, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben, pl. vízmentes etanolban, butanolban, izopropanolban, benzolban vagy toluolban, melegítéssel, pl. az alkalmazott oldószer forrpont] ának megfelelő hőmérsékleten folytathatjuk le. A (II) és (III) általános képletnek megfelelő számos kiinduló anyag már ismeretes, továbbiakat pedig az ismert anyagokéhoz hasonló előállítási módszerekkel nyerhetünk. Az (I) általános képletnek megfelelő vegyületek egy másik lehetséges előállítási módja az, hogy a csatolt rajz szerinti (IV) általános képletnek megfelelő karbonsavak reakcióképes funkcionális származékait — e képletben Rj jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — valamely, a csatolt rajz szerinti (V) általános képletnek megfelelő aminnal — e képletben R2 és R3 jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — reagáltatjuk. A (IV) általános képletű karbonsavak reakcióképes funkcionális származékaiként különösen a savhalogenidek, rövidszénláncú alkilcsoportot tartalmazó alkilészterek, valamint pl. az ecetsavval képezett vegyes anhidridek vagy szénsav-félészterek jöhetnek tekintetbe. A reakciót pl. oly módon folytathatjuk le, hogy a (IV) általános képletű sav halogenidjét, célszerűen kloridját vagy ennek hidrokloridját savlekötőszer jelenlétében az (V) általános képletű aminnal reagáltatjuk: savlekötőszerként előnyösen az alkalmazott amin feleslege használható; a reakciót valamely közömbös oldószer, pl. benzol, toluol, metilénklorid vagy triklóretilén jelenlétében, vagy oldószer alkalmazása nélkül folytathatjuk le. A (II) képletű vegyület rövidszénláncú halogénkarbonsavakkal, pl. alkoholos közegben, szobahőméréskleten lefolytatott reakciója útján juthatunk a (IV) általános képletnek megfelelő karbonsavakhoz, amelyeket azután közvetlenül vagy valamely reakcióképes funkcionális származékká átalakítva (különösen a szervetlen savhalogenidekkel történő kezelés útján nyerhető halogenidek hidrohalogenidjei alakjában) használhatunk fel a fenti eljárás kiinduló anyagaként. Az (I) általános képletű vegyületek további lehetséges előállítási módja — amellyel oly (I) képletű vegyületekhez juthatunk, amelyekben Rí jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel, míg R2 és R3 hidrogénatomot képvisel — abból áll, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (VI) általános képletnek megfelelő vegyületet — e képletben Rí jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — részlegesen elszappanosítunk; ezt a műveletet előnyösen savas közegben, pl. polifoszforsav segítségével folytathatjuk le. Az (I) általános képletnek megfelelő vegyületek kívánt esetben, önmagukban ismert módszerekkel, szervetlen vagy szerves savakkal képezett sókká alakíthatók át. A sóképzésre alkalmas savak példáiként a következőket említhetjük: sósav, brómhidrogénsav, kénsav, foszforsav, metánszulfonsav, etándiszulfonsav, ecetsav, tejsav, borostyánkősav, maleinsav, fumársav, almasav, borkősav, citromsav, benzoesav, szalicilsav és mandulasav. A találmány szerinti eljárást közelebbről az alábbi példák szemléltetik; a példákban „részek" súlyrészeket jelentenek; ezek úgy viszonylanak a térfogatrészekhez, mint g: cm3 . A hőmérsékleti adatok Celsius fokokban vannak megadva. 1. példa: 5,3 rész 4-fenil - 4-karbetoxi - piperidin-karbonát (4-fenil-izonipekotinsav-etilészter-karbonát, előállítva Thorp és Walton szerint, J. Chem. Soc. 1948, 559), 3,4 rész klóracetanilid (előállítva Jacobs és Heidelberg szerint, J. Am. Chem. Soc. 39, 1441 [1917]) és 8,5 rész vízmentes nátriumkarbonát elegyét 50 tf. rész vízmentes butanollal 14 óra hoszszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. Lehűlés után a levált szervetlen sókat kiszűrjük és a butanolt vákuum alatt ledesztilláljuk. A kapott olajszerű maradékot éterrel lefecskendezve a termék kikristályosodik. Aceton és hexán elegyéből történő egyszeri átkristályosítás után 97—9íT-on olvadó színtelen kristályok alakjában kapjuk az 1-fenilkarbamoilmetil - 4-fenil - 4-karbetoxi-piperidint. A hidroklorid előállítása céljából a bázis éteres oldatába száraz hidrogénkloridgázt vezetünk. Metanol és éter elegyéből történő egyszeri átkristályosítás után fehér kristályok alakjában kapjuk a hidrokloridot, amely 170—171°-on bomlás közben olvad. 2. példa: 2,64 rész 4-fenil-4-karbetoxi-piperidin-karbonátot 25 tf. rész vízmentes butanolban oldunk és az oldatot 4,25 rész vízmentes nátriumkarbonát hozzáadása után forrásig hevítjük, majd lassan hozzácsepegtetjük 1,70 rész 2-klóracetamido-piridin (előállítva Tschitschibabin szerint, Ber. 57, 2092 [1924]) 50 tf. rész vízmentes butanollal készített oldatát. A hozzáadás befejezte után a reakcióelegyet további 10 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. Azután lehűlni hagyjuk, a levált szervetlen sókat kiszűrjük, a szüredéket pedig vákuum alatt szárazra pároljuk be. A maradékot 50 tf. rész éterrel felvesszük, egy kanálnyi aktívszénnel színtelenítjük és aceton-hexán elegyből átkristályosítjuk. Ily módon 109—110°on olvadó színtelen kristályok alakjában kapjuk az. l-[N-(2'-piridil)-karbamoilmetil]-4-fenil-4-karbetoxi-piperidint. A dihidroklorid előállítása céljából a bázis metanolos oldatába száraz hidrogénkloridgázt vezetünk, majd éter hozzáadása útján lecsapjuk a terméket. Metanol és éter elegyéből történő átkristályosítás után fehér kristályok alakjában kapjuk a dihidrokloridot, amely 195—200°-on bomlás közben olvad.
