150750. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(1',2',3',4'-tetrahidronaftil-1')-amino-imidazolin előállítására

Megjelent: 1964. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.750 SZÄM Nemzetközi osztály: Magyar osztály: C 07 ds

TO-598 ALAPSZÁM 12 p 6—10 Eljárás 2-(l',2',3,

,4'-tetrahidronaftil-l')- amino-imidazolin előállítására Dr. Kari Thomae GmbH. cég, Bibarach a. d. Riss (Német Szövetségi Köztársaság) Feltaláló: Dr. Berg Alex oki. vegyész, Biberach a. d. Riss A. bejelentés napja: 1962. augusztusi. Német Szövetségi Köztarsaságbeli elsőbbsége: 1961. augusztus 4. A találmány a csatolt rajz szerinti (I) képletű 2-(l',2',3',4'-tetrahidronaftil-l') - amino - imidazolinnak, valamint e vegyület savakkal képezett addíciós sóinak az előállítási eljárása. E vegyületet az eddigi szakirodalom nem ismerteti; ez az új vegyület értékes gyógyászati tulajdonságokkal rendelkezik. így elsősorban erős fájdalomkeltő hatást, a nyálkahártyákat lelohasztó hatást és pilomotoros hatást mutat. Valamennyi hatásterületen felülmúlja a már ismert amino-imidazolinokat. A fenti új vegyületek előállítására valamennyi olyan, önmagában ismert eljárás felhasználható, amely a 2-helyzetben bázisosan helyettesített imidazolinok előállítására alkalmas. Különösen jól beváltak erre a célra az alábbi eljárásmódok: 1. A rajz szerinti (II) képletű 2-(naftil-l')-amino-imidazolinnak vagy valamely savval képezett addiciós sójának, előnyösen valamely hidrohalogenidjenek a hidrogénezése, katalitikusan gerjesztett hidrogénnel, valamely hidrogénező katalizátor jelenlétében. Katalizátorként erre a célra valamennyi ismert hidrogénező katalizátor alkalmazható, különösen jól bevált a Raney-nikkel. A hidrogénezés megnövelt, előnyösen 50 atm és 150 atm közötti nyomáson, a szobahőmérsékletnél magasabb, előnyösen 80 C" feletti hőmérsékleten kerül lefolytatásra. A hidrogénezést előnyösen valamely erre alkalmas szerves oldószerben, pl. valamely rövidszénláncú alifás alkoholban folytathatjuk le. A legjobb termelési hányadokat abban az esetben érhetjük el, ha nem magát a szabad bázist, hanem a naftilammoimidazolin valamely sóját, előnyösen valamely hidrohalogenidjét hidrogénezzük. A hidrogénfelvétel befejeződése után a szabad bázist a szokásos módon különítjük el és álk ristályosítással tisztítjuk. 2. Valamely, a rajz szerinti (III) általános képletnek megfelelő S-alkil - N-<l',2',3'.4'-tetrahidronaftil-l')-izotiuronium - hidrohalogenid — e képletben R rövidszénláneú alkilgyököt, X pedig halogénatomot jelent — reagáltatása célszerűen ekvimolekuláris mennyiségben alkalmazott etiléndiaminnal, adott esetben valamely vízmentes oldószer jelenlétében, a szobahőfoknál magasabb, előnyösen 60 C° feletti hőmérsékleten. A reakciói előnyösen vákuumban, oldószer alkalmazása nélkül folytathatjuk le, amikor is a képződött alkilmerkaptán és a szabaddá vált ammónia azonnal el is távozik. Félig kristályos tömeg marad vissza, amelyet vízben való szuszpendális után leszívafással különíthetünk el. Ha a reakciót valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer, pl. metanol, benzol vagy hasonlók jelenlétében folytatjuk le, akkor a reakció végbemeneteléhez huzamosabb, kb. egynapi hevítés szükséges, célszerűen az alkalmazott oldószer forrpontjának megfelelő hőmérsékleten. Az ily módon kapott nyers hidrohalogenidből. a szabad bázist a szokásos módon különíthetjük el és átkristályosítással tisztíthatjuk. A fenti 1. vagy 2. pontban leírt eljárással előállított bázisok a gyógyászati alkalmazás céljaira a szokásos módszerekkel alakíthatók át nem toxikus szervetlen vagy szerves savakkal, mint sósavval, kénsavval, foszforsavval, citromsavval, borostyánkősavval, maleinsavval stb. képezett sókká. A találmánj' szerinti új vegyület, valamennyi más ismert, a 2-helyzetben bázisosan helyettesített imidazolinok előállítására alkalmas eljárással is előállítható, ezek az eljárások azonban gyengébb termelési hányadokat adnak. Így pl. eljárhatunk oly módon is, hogy valamely 2-aIkiI-merkapto-imidazolint l-amino-l,2,3,4~tetrahidronaftalinnal reagáltatunk melegítés közben, adott