150668. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szigetelő, főleg hőszigetelő bevonatok készítésére szilárd aljzatokon

150.668 esetekben alkalmasak, ha az aljazat zárt forma és/vagy üzem közbeni hőbehatások folytán nincsen nagyobbmérvű, hődilatáció okozta alakváltozásnak kitéve. Használhatók végül különösen a mezőgazdasági hulladékanyagok, pl. rizshéj, kenderpozdorja vagy fűrészpor, alkotta olcsó szigetelőanyagokhoz, rendszerint rothadásgátló ismeretes egyéb anyagokkal együtt, szerves enyvszerű kötőanyagok, . pl. hidegenyv vagy dextrin is, bár fenti szigetelőanyagokhoz kötőanyagként pl. önvulkanizáló gumioldatot is használhatunk. Szigetelőanyagokként a fent említetteken kívül használhatók még nagyszilárdságú műrostszálak is, pl. 2—20 mm közötti szálhosszúságra aprított nylonszálak, sőt a védőrétegben esetleg fémszálak is. A találmány szerinti berendezés működési példái : 1. példa: 180 C°-ig terjedő üzemi hőmérsékletű gőzcsővezetékre vagy gőzkazánfalra, tehát acélaljazatra, hőszigetelő bevonatot a következőképpen készítünk : A bevonandó felületet, célszerűen előzőleg ismert módon történt zsírtalanítása után, drótkefével, célszerűen motorhajtású drókefével vagy homokfúvóval jól megtisztítjuk és arra azután alapréteget viszünk fel, az alantiakban részletesebben ismertetendő berendezés körív alakban meggörbített légsugárfúvókájához erősített folyadékporlasztó fúvókájával, mellyel a következő összetételű folyadékot fújjuk rá az alj azatra finom ködszerű permet alakjában: kb. 5 súlyszázalék savas katalizátort tartalmazó 2 súlyrész vízben oldott 1 sűlyrész fenolformaldehydgyanta. A permetezést 1—2 a.tt folyadéknyomással addig végezzük, míg összefüggő, tizedmilliméter nagyságrendű vastagságú, de még meg nem csurgó réteget kapunk az aljazatom Ez a réteg szobahőmérsékleten ugyan csak kb. 24 óra alatt szilárdul meg. jelentéktelen vízleadás mellett, azonban célszerű, ha rá a szigetelőanyagréteget rögtön az alapréteg elkészülte után visszük fel, pl. 3—6 cm vastagságban. E réteg kötőanyaga a. fenti, szigetelőanyaga rövidszálú azbeszt, melynek szálhosszűsá.ga pl. 2—5 mm közti lehet. A kész réteg kötőanyagtartalma szárazanyagokra számítva 15--20% közötti. Az azbesztet kb. 40 mm vízoszlopnyomású légsugárban eloszlatva fújjuk fel, 90J

irányeltárítésű, körív alakra görbített fúvókából, amelyből kilépő légsugár a folyadékfúvókából kilépő folyadékködsugárral már jóval a beperrnetezeiidő felület elérése előtt találkozik. E szigetelőréteg elkészülte után felületét elegyengetjük, és azután visszük fel rá a fedőréteget, mely a fenti kötőanyagból áll, azbeszttartalom nélkül, vagy csak néhány súlyszázalék azbeszttartalommal és melynek vastagsága néhány milliméter. Az így készített összetett szigetelőbevonat kitűnően tapad az alj azatra és védőrétege megszilárdulása után, azaz szobahőmérsékletű környezetben kb. 24 óra múlva, oly szilárd, hogy kis kalapáccsal megütve sem repedezik, hanem csengő hangot ad. Ugyanígy készíthetünk üzem közben számottevően felmelegedő falon is jól hőszigetelő és tartós bevonatot a már száraz falfelületen. Falakra való bevonatkészítésnél azbesztveszteség számottevő mértékben nem észlelhető és igen csekély az azbesztveszteség a csöveken való bevonatkészítésnél is. Így pl. 110 mm átmérőjű csővezeték bevonásakor az azbesztveszteség csak mintegy 10% körüli, míg az eddig ismert eljárással 300 mm átmérőjű csövön való bevonatkészítésnél is 30—40%-os azbesztveszteséggel kellett számolni, miért is 200 mm-nél vékonyabb csöveken az eddig ismeretes eljárással azbesztes szigelelőbevonatot gyakorlatilag használható módon készíteni nem is igen lehetett. 2, példa: Hő- és hangszigetelő bevonatnak falon, pl. szobahelyiség falán való elkészítésekor következőképpen járunk el: A bevakolt, de már! száraz (megkötött) falfelületre először szili kátos kötőanyagoldatot, pl. 20— 30%-os vízüvegoldatot szórunk, amíg szernmei jól látható ragadós felületi réteget kapunk, mely kb. 0,5 mm vastag. Ezután erre a még ragadós rétegre légsugárban eloszlott rizshéjat vagy lenpozdorját szórunk az 1. példában megadott módon, olyan kötőanyagoldatszórás mellett, hogy a kész réteg kötőanyagtartalma (szárazanyagokra számítva) 10—30% közötti legyen. Célszerű, ha a megkötés gyorsítása és a készített réteg megszilárdítása céljából a kifúvott szigetelőanyaghoz annak kifuvatása előtt finom por alakban és 1—5 súlyszázaléknyi mennyiségben ammóníumkloridot vagy tirnsót keverünk. Eljárhatunk azonban célszerűbben úgy is, hogy a kiszórandó szigetelőanyagot előzőleg a timsó vagy ammonklorid vizes oldatával, preparáljuk és azután megszárítjuk, mert így e vegyszereknek a szigetelőanyagbani egyenletesebb elosztását érjük el. A 3—5 cm vastagságú kész szigetelőbevonat felületét vakolókanáilal tömörítjük és lesimítjuk, azután a bevonatot megszilárdulni hagyjuk, ami néhány nap alatt bekövetkezik. Ezután a bevonatot bevakoljuk, tapétázzxik vagy más kívánt fedőréteggel látjuk el. 3. példa: Földbe fektetendő, hideg közeg, pl. vízvezetéki víz, városi gáz vagy földgáz vezetésére való, öntöttvasbél vagy acélból készült csöveket lefektetésük előtt korrózióvédő és kóboráramokkal szemben villamosan szigetelő bevonattal a következő módon látunk el: A homokfúvással megtisztított csoíelaletu 1 szőr az 1. példa szerinti módon epovi , an

4!)

11 tot szórunk, szórófestésre alkalmas hie * ' "YT I készítő gyár által e célra ajánlott old 'j

de

> -ben oldva. Ily módon néhánv ti ' d' (

* vastagságú aiapr TM>->t t zd\a

3

i' i i " i dós rétegre vissz ik M ug ai')1

'

1 ixld K

i megadott módon i s i< e eloiel c

1 ° kötőanyaga a fenti epo^ilj^n'a a ' eí

i"

[

n

m a"i i