150668. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szigetelő, főleg hőszigetelő bevonatok készítésére szilárd aljzatokon
4 150.668 {szárazanyagsúlyban) számított 20—8! 0%, és esetleg egyre növekvő mennyiségben. A szigetelőanyag 3—10 mm szálhosszúságra vagdalt polietilénrostokból áll, melyek átmérője 20—30 ,u~től 400—500 /.i-ig terjedhet. A teljes bevonatvastagság csak néhány, pl. 3—8 mm, legfeljebb 1 cm és fedőréteg alkalmazása rendszerint felesleges. A réteg megszilárdulása után a csöveket a földbe a szokásos módon lerakva, rendkívül tartós csővezetéket kapunk, melynek élettartama az azbesztcementvezetékéhez hasonló és melyet kis nyomásokra, pl. városi gáz nyomására már maga a bevonat is tömítetten tarthat, ha a fémcső fala belső korrózió vagy porozitás stb. folytán csekély mértékben tömítetlenné válna. A találmány szerinti berendezést az alantiakban részletesebben egy példában a vázlatos rajzokkal kapcsolatban ismertetjük, melyeken az 1. ábra a berendezés oldalnézete, a 2. ábra metszet, az 1. ábra A—B vonala mentén, a berendezésnek bevonatkászítésre használt állapotában, és a 3. ábra a 2. ábrához hasonló metszet, de a berendezésnek porszívásra használt állapotában. A berendezés a kerekeken eltolható 1 szekrénybe van beépítve, melynek 2 tartányában a 3 szigetelőanyaghalmaz foglal helyet. E tartány fenekét az 5 szállítószalag képezi, melynek anyaga a textiliparban használatos tüskés kártolószalag. Ez a szalag szállítja ki a 2 tartányból a szigetelőanyagot, pl. azbesztet és a kiszállított menynyiség szabályozására való a 4 henger, mely szintén kártolótüskékkel van borítva és melynek az 5 szalag felületétől való távolsága változtatható. Az 5 szalagon maradt anyagot a 6a nyíl irányában forgó 6 dob szedi le, melynek kerületi sebessége az 5 szalag mozgássebességének többszöröse, pl. ötszöröse és mely úgynevezett ,,volant"-szaIaggal van borítva. Ennek hátrafelé hajló végű 12—15 mm hosszú acéldróttüskéi az anyagot a 8 tölcsérbe söprik, mely a 7 ventillátor szívócsonkjába vezet. A ventillátor 9 kifúvócsonkjához csatlakozik az ismert alkatú, megfelelő hosszúságú hajlékony 10 légvezeték, és ennek végéhez a görbített 11 fúvóka, amelyhez a 12 folyadékporlasztőfűvóka van erősítve. Ennek a 12a zárószervvel zárható hajlékony 13 vezetéke a 14 folyadéktartánvból táplálja a 12 fúvókát, mert a függőleges 14a csőhöz csatlakozik. A 14 tartányt légnyomás alá a 15 vezeték helyezi, mely a 16 kompresszorból indul ki. E dugattyús kompresszort pl. az 5 szalagot mozgató dob ékszíj tárcsájához erősített 17 excenter hajtja. A berendezés mozgó részeit az ábrán eredmény vonallal feltüntetett ékszíj hajtásokkal a 19 elektromotor hajtja, mely a 10 vezetékben azbeszt szórása esetén pl. kb. 40 mm vízoszlopnyomás alatt szállítja kb. 4,0 m/sec sebességgel a szigetelőanyagot eloszolva tartó légáramot. A berendezés ezen üzemi állapotában a 7 ventillátor 7a szivócsonkvégét (2. és 3. ábra) a belehelyezett 20 dugasz zárja el. Ha viszont a berendezést pl. a drótkeféléssel termelt por elszívására vagy a hulladékot képező elszórt szigetelőanyagrészecskék összegyűjtésére porszívóként akarjuk használni, a 20 dugót eltávolítjuk és a 21 csövet helyezzük be (3. ábra), amely elzárja a 8 tölcsérnek idetorkolló végét, a csonkhoz pedig a 10a tömlőt csatlakoztatunk. Az 1. ábrán látható, hogy a íolyadékporlasztő J 2 fúvókák a kiömlőnyílása felé folytonosan csökkenő átáramló keresztmetszetű 11 fúvókára úgy vannak szerelve, hogy annak külső (nagyobb görbületi sugarú) falával szomszédos és hogy a belőle kilépő folyadékköd a 11 fúvókából kilépő légsugárral már röviddel a 11 fúvóka kiömlőnyílása után találkozik. Részben ennek tulajdonítható, hogy a találmány szerinti berendezéssel sokkal kisebb távolságból történő szórással lehet szigetel őbevonatokat készíteni, mint az eddig ismeretesekkel, ami főleg szűk helyen és nehezen hozzáférhető aljazatoknál döntő fontosságú előny. Emellett az eddig ismert eljárásoknál a ráfúvást a bevonandó felületre gyakorlatilag merőleges irányban kellett végezni, míg a találmánynál ez nem szükséges. Mindezen okok folytán a találmány szerinti berendezéssel olyan alj ázatok on, mint pl. szűk helyen levő, aránylag kis átmérőjű és kanyargó gőzcsővezetékeken is készíthetők szigetelő bevonatok, melyeken ilyeneket eddig készíteni nem lehetett. A 11 fúvóka derékszögben meghajtott alaké;, de természetes, hogy a hajlítás szöge a 90"-fől eltérő is lehet. Tapasztalat szerint, ha a légáramlat áthalad ezen a 11 fúvókán, gyakorlatilag véve a levegő által szállított teljes anyagmennyiség, tehát a szigetelőrészecskék a fúvóka külső falához szorulnak és így a légáramlatnak az a csekély szélességű sávja, amely az 1. ábra szerint fent van, a szigetelőanyag teljes mennyiségét viszi. a légáramlat lobbi része pedig gyakorlatilag véve szilárd anyagtól mentes. A 11 és 12 fúvókák működés közben úgy heiyezendők el, hogy a légáramlat említett kis darabja, amely a szigetelőanyagot szállítja, kb. a 22 cső középső részét érje és így a csövet a kívánt módon szigetelőréteggel bevonja. Szabcdalrrú igénypontok; 1. Szigetelőréteg készítésére való berendezés, mely réteg kötőanyaggal összetartott szigetelőanyagrészecskékből áll és szilárd aljazaton helyezkedik el, mely réteg légáramlatban szuszpendált szigetelőanyag és kötőanyag fúvatásával, ill. í'ecskendezésével és a kötőanyag ezután következő megszilárdulásával létesült, azzal jellemezve, hogy ez a berendezés a szigetelőanyag részecskéinek elhelyezésére alkalmas tartályt (2) és abból ezt a szigetelőanyagot kiszállító szállítószervet (5) tartalmaz, amely egy ventillátor bevezető csövéhez (8) csatlakozik, e ventillátor nyomócsövéhez pedig hajlékony tömlő (10) kapcsolódik, amely a szigetelőanyagot szállító légáramlat vezetésére alkalmas és melynek végénél áramlási iránytörést okozó fúvóka (11) van a szigetelőanyag és levegő kifúvatására, a folyékony kötőanyag permetező fúvókája vagy fúvókái (12) pedig mechanikailag kapcsolódik (kapcsolódnak) az említett fúvókával
