150623. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefin-kopolimérek előállítására

Megjelent: 1963. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG «pr -«&• ADALM Nemzetközi osztály: C 08 f 1 UK SZAGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.623 SZÁM MO—511 ALAPSZÁM Magyar osztály: 39 c Eljárás olefin-kopolimérek előállítására Montecatini Societa Generale per l'Industria Mineraria e Chimica cég, Milánó (Olaszország) Feltalálók: Natta Giulio, Mazzanti Giorgio, Valvassori Alberto, Sartori Guido, Crespi Giovanni, vegyészmérnökök, mindannyian milánói lakosok A bejelentés napja: 1961. november 11. Olaszországi elsőbbsége: 1960. november 14. A találmány tárgyát olafin-monomérek nemkonjugált dioiefinekkel képezett nagy molekulasúlyú lineáris amorf kopolimérjelnek előállításéra szolgáló eljárás képezi; közelebbről megjelölve olyan kopolimérekről van szó, amelyekben a makromolekulákban jelenlevő monomer-egységek a következő típusú monomerek polimerizációja útján jönnek létre: etilén, RCH = CH2

általános képletű alfa-olefinek (e képletben R valamely 1—6 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot jelent) és legalább egy láncvégi telítetlen kötést tartalmazó nem-konjugált diolefinek. Ezek a termékek olyan amorf makromolekulákból állnak, amelyek telítetlen kötést csupán az oldallánc-csoportokban, tartalmaznak és amelyekben valamennyi alkalmazott monomerből álló monomer-egységek vannak jelen. A jelen találmány tárgyát olyan eljárás képezi az említett típusú kopolimérek előállítására, amelynek során bizonyos vanádiumvegyületekből felépülő különleges katalizátorok kerülnek alkalmazásra. Ismeretes volt már olyan eljárás, amelynek során etilén, vagy alifás alfa-olefinek diénekkel, főként konjugált diénekkel, mint pl. butadiéninel vagy izoprénnel való kopolimerizálása útján állítottak elő telítetlen kötéseket tartalmazó kopoliméreket. Ha bizonyos nem-konjugált diolefinek, mint pl. 1,5-hexadién, 1,6-heptadién, 2-metil-l,5-hexadién homopolimerizálása során átmeneti fémek halogéntartalmú vegyületeiből és szerves fémvegyületekből, pl. vanádiumtetrakloridból, vanadiltrikloridból vagy titántetrakloridból és alumíniumtrialkilokból előállított katalizátorokat (ezek általában heterogén katalizátorok, amelyek egy szilárd fázist tartalmaznak, amely nem oldható vagy kolloidosan van diszpergálva a folyékony fázisban, amelyben a kopolimerizáció végbemegy) alkalmazunk, akkor a dién ciklizálódása következik be és így oly polimerekhez jutunk, amelyek mindegyik monomer-egységben egy cikloalkil-típusú gyűrűt tartalmaznak. Ilyen feltételek mellett a polimerizáció egy különleges fajtája megy végbe, amelyet „intermolekuláris" vagy „intramolekular! s" polimerizációinak szoktak nevezni. Ha etilén vagy alifás alfa-olefinek nem-konjugált dioiefinekkel való kopolimerizációjának elősegítésére alkalmazzuk az imént említett típusú, halogéntartalmú átmeneti fémvegyületekből előállított katalizátorokat, az alábbi eredményekhez jutunk: 1. A kopolimerizáció sebessége jóval kisebb, mint atoban az esetben lenne, ha ugyanilyen feltételek mellett, de nem-konjugált diének távollétében dolgoznánk. , 2. A kopolimér hozama, még huzamos polimerizációs idők után is jóval kisebb', mint az olyan kopolimérek (pl. etilén-propilén kopolimérek) előállítása esetén, amelyek nem-kom jugált diének alkalmazása nélkül készülnek. 3. A nyers kopolimerizációs termékek ter-polimérek és kopolimérek elegyéből állnak, tartalmaznak azonban a monooiefkiek egymással való kopolimerizációja útján létrejött telített kopoliméreket is; ha az ilyen termékeket vulkanizációnak vetjük alá oly keverékek és módszerek alkalmazáséval, amilyeneket a kismértékben telítetlen elasztomerek, mint pl. a butil-elosztomérek polimerizálása során általában alkalmazni szoktak,