150564. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gyűrűs fonógépen a nyújtósodrat szabályozására
Megjelent: 1963. szeptember 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG :0( SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.564 SZÁM Nemzetközi osztály: D-02-d TE—261 ALAPSZÁM Magyar osztály: 76 c SZOLGALATI TALÁLMÁNY Berendezés gyűrűs fonógépen a nyújtósodrat szabályozására Textilipari Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Boróczy Endre gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1960. november 15. Ismeretes, hogy kártolt anyag fonásánál a fonalnak a fonógép nyújtózónájában ún. valódi sodrattal kell bírnia ahhoz hogy a nyújtás során a fonal hosszegységenként több anyagot tartalmazó részeinek nagyobb mérvű megnyúlása és ennek révén az anyagnak a fonal hossza mentén egyenletes elosztása bekövetkezzék. Ismeretes továbbá, hogy kártolt anyag fonásánál a fenti célból alkalmazott nyújtási sodratok fonalhosszegységenkénti száma a feldolgozandó előfonal tulajdonságaitól függő és így azt esetről esetre be kell szabályozni. Ennek a következménynek az eddigi gyűrűs fonógépek nem felelnek meg, még azok sem, amelyeket ennek a célnak a szem előtt tartásával készítettek. Ismeretes pl. a 262 767 számú svájci szabadalom szerinti gyűrűs fonógép, amelynél ebből a célból a nyújtózóna és a gyűrűs orsóval megsodort fonalszakasz közé egy ún. zsilip van beiktatva. A zsilip úgy jön létre, hogy a nyújtózóna egy etető hengerpárból és a zsilipet képező két nyújtó hengerpárból áll, amelyek közül hol az egyik fogja az előfonalat és nyújt, mialatt a másik laza, hol pedig megfordítva. Világos, hogy amikor a gyűrűs orsó felőli hengerpár laza, akkor ezen át a gyűrűs orsóval adott sodrat behatol a zsilipbe, amikor pedig a nyújtózóna felőli hengerpár laza, akkor a sodrat a zsilipből tovább terjed a nyújtózónába, ahol így az előfonal valódi sodratot kap. E fonógépnél a nyújtósodrat szabályozása a zsilipet alkotó nyújtóhengerpárok közötti távolság változtatásával történik. A megoldás gyakorlatilag ezért nem kielégítő, mert a szerkezet igen nehézkes, drága és amellett némely esetben a nyújtó hengerpárok távolságára adódó nagy méret miatt gyakorlatilag kivihetetlen. E nehézségek ki vannak küszöbölve a találmány révén, amely abban áll, hogy a ’fonalpálya mentén azon a helyen, ahol a fonalpálya a nyújtási síkot elhagyja, szabályozható fordulatszámú sodratközlő van elrendezve, amellyel az orsó és a nyújtózóna közötti fonalszakasznak tetszőleges sűrűségű sodratot adhatunk. A sodratközlőnek olyan kivitele lehet, amilyen már eddig is ismeretes, amely a fonalnak rajta áthaladását megengedi, a sodratközlőhöz viszonyított elforgását azonban megakadályozza és ennek révén a fonal megsodrását lehetővé teszi. A találmány azonban egy ilyen sodratközlő újszerű kivitelére is kiterjed. A találmány példakénti kiviteli alakját a rajzmelléklettel kapcsolatban ismertetjük, amelyen az 1. ábra a találmány általános elrendezését, a 2. ábra a sordatközlőnek egy új kiviteli alakját, a 3. ábra a találmánynak egy másik általános elrendezését tünteti fel. Az 1. ábra gyűrűs fonógépet mutat. Az 1. előfonal a 2 etetőhengerpáron át » 4 nyújtó hengerpárig terjedő 3 nyújtózónába lép. A 3 fonalszakaszon át a rajz síkjára merőlegesen fektetett síkot a nyújtás síkjának nevezzük. Ezután a fonal a nyújtás síkjának és a 10 fonóorsó tengelyének metszéspontjában elhelyezett 7 sodratközlőhöz, majd a 9 fonalvezetőn (az ún. „malacfarkon”) át a 10 fonóorsóhoz jut. A 7 sodratközlőt a 8 tárcsa szabályozható sebességgel hajtja. Az itt ábrázolt találmány két jellegzetessége a 7 sodratközlő alkalmazása és annak a fonalpálya azon helyén való elhelyezése, ahol az a nyújtás síkját elhagyja.
