150519. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új fentiazin-származékok előállítására
150.519 3 alkalmazunk, majd a terméket kromatografálással, alumíniumoxidon tisztítjuk; ily módon 5,9 g 3-(4”-metil-2”-tiazolil) - 10-3’-dimetilamino -propil)-fentiazint kapunk, amelynek savanyú oxalátja acetonból kristályosítva 135—137 C°-on olvadó sárga kristályokat képez. 3. példa: Az 1. példában leírthoz hasonló módon dolgozunk, kiinduló anyagként azonban 10,1 g 3-tiokarbamoil - 10-[3’-(4”-béta - hidroxietil - piperazino)-propil]-fentiazint alkalmazunk; a termékként kapott bázist maleinsavval etanolos közegben reagáltatva, 7,5 g 3-(4 ”’-metil-2”’-tiazolil)-10-[3’-(4”-béta-hidroxietil-piperazino)-propil]-fentiazint kapunk, 212 C°-on olvadó sárga kristályok alakjában. 4. példa: 3 g 3-(4 ’-metil-2’-tiazolil)-fentiazint 50 ml vízmentes xilolban hevítünk, majd hozzáadunk 0,5 g nátriumamidot és nitrogénáramban 2 óra hoszszat forraljuk visszaosepegő hűtő alatt. Ezután 5 perc alatt hozzáadunk 3,5 ml toluolban oldott 1,5 g l-klór-2-metil-3-dimetilamino-propánt. A reakcióelegyet ezután további 6 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. Lehűlés után 50 ml vizet adunk hozzá, dekantáljuk, majd még 2X10 ml vízzel mossuk. A xilolos fázisból a termékként kapott bázist 20 ml vizes 7%-os sósavoldattal extraháljuk. A bázist 10 ml nátriumhidroxidoldat- (fs. 1,33) hozzáadásával felszabadítjuk és 50 ml metilénkloriddal extraháljuk. Ez utóbbi oldatot káliumkarbonáton szárítjuk, leszűrjük és betöményítjük. A kapott terméket 5 ml petroléterből kristályosítjuk; ily módon 3,1 g 3-(4 ”-metil-2”-tiazolil)-10- -(3’-dimetilamino-2’-metil-propil)-fentiazint kapunk sárga kristályok alakjában, amely ugyanebből az oldószerből átkristályosítva 115—117 C°-on olvad, az 1. példa szerinti eljárás termékével egyezően. A kiinduló anyagként felhasználásra kerülő 3-<4’-metil-2’-tiazolil)-fentiazint oly módon állítjuk elő, hogy 51,6 g 3-tiokarbamoil-fentiazint 25 ml monoklóracetonnal 100 ml etanolban vízfürdőn lassan melegítünk. A kezdetben exoterm reakció azután lecsendesedik, a reakcióelegyet 8 óra hoszszat hevítjük visszacsepegő hűtő alatt. Azután 1000 ml vízbe öntjük, amelyhez előzőleg 25 ml nátronlúgot (fs. 1,33) és 200 ml metilénkloridot adtunk. Dekantálunk, még mégegyszer extrahálünk metilénkloriddal. A szerves oldószeres kivonatot vízzel mossuk, káliumkarbonáton szárítjuk, majd vákuum alatt bepároljuk. A maradékot 200 ml etanolban oldjuk forralás közben, majd hozzáadunk 2 g aktívszenet és forrón leszűrjük. Lehűléskor 51 g 3-(4 ’-metil-2’-tiazolil)-fentiazin válik ki sárga kristályok alakjában; az etanolból átkristályosított termék 145 C°-on olvad. A fenti eljárás kiinduló anyagaként szereplő 3-tiokarbamoil-fentiazin a következő módon állítható elő: 6 7,2 g 3-ciano-fentiazin, 30,3 g trietilamin és 225 ml piridin elegyébe keverés közben kénhidrogén-gázáramot vezetünk be 5 óra hosszat, majd a piridin egy részét vákuum alatt, 70 C ° körüli hőmérsékleten elpárologtatjuk. Ezután 300 ml desztillált vizet adunk az elegyhez, leszűrjük, vízzel, majd n-sósavoldattal, végül ismét vízzel mossuk a kapott szilárd terméket. E terméket azután vákuum alatt 60 C° hőmérsékleten megszárítjuk, amikor is 75,5 g 3-tiokarbamoil-fentiazint kapunk, narancsszínű por alakjában, amely etanolból történő átkristályosítás után 211 C°-on olvad. 5. példa: 14,8 g 3-<4 ’-metil-2’-tiazolil)-fentiazint 200 ml vízmentes xilolban melegítünk, majd hozzáadunk 2,3 g nátriumamidot és az elegyet egy óra hoszszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. 5 perc alatt 24 ml toluolban oldott 6,8 g 1-dimetilamino-2-klór-propá.nt adunk az elegyhez, majd további 7 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. Lehűlés után 100 ml vizet adunk hozzá, majd dekantálunk és még 2X50 ml vízzel mossuk. A xilolos fázisból a bázist 100 ml 10%-os metánszulf onsavoldattal extrahálj uk. A bázist e kivonatból 20 ml nátronlúg (fs. 1,33) hozzáadásával szabadítjuk fel, majd 100 ml, azután 2X50 ml kloroformmal extraháljuk a szabad bázist. Az egyesített kloroformos kivonatot vízmentes káliumkarbonáton szárítjuk, majd szűrjük és betöményítjük. Ily módon gyantaszerű alakban 13,2 g 3-(4 ”-metil-2”-tiazolil) - 10-(2’-dimetilamino-propil)-fentiazint kapunk. E termék savas fumarátját etanolos oldatban állíthatjuk elő; a halványsárga kristályokat képező 3-(4'”-metil-2”-tiazolil) - 10-i(2’-dimetilammo-propil)-fentiazin savas fumarát 191 C^-on olvad. 6. példa: Az 5. példában leírthoz hasonló módon járunk el, csupán azzal az eltéréssel, hogy kiinduló anyagként 17,8 g 3-(4 ’-metil-2’-tiazolil)-fentiazint, 2,6 g nátriumamidot, 250 ml xilolt és 10 g l-klór-2- -metil-3-pirrolidino-propánt alkalmazunk. Ily módon 22,6 g kristályos anyagot kapunk termékként. Ezt a terméket 130 ml n-propanolból átkristályosítjuk; 18.9 g 3-(4 ”-metil-2”-tiazo]il)-r0-(3’-pirrolidino-2’-metil-propil)-fentiazint kapunk, 148— 149 C°-on olvadó sárga kristályok alakjában. 7. példa: 8 g 3-tiokarbamoil-10-[3 ’-(4”-hidroxi-piperidino)-propil]-fentiazin és 3,7 g monoklóraceton elegyét 20 ml etanolban 8 óra hosszat hevítjük visszacsepegő hűtő alatt. A reakcióelegyet vákuum alatt vízfürdőn bepároljuk, majd a betöményített maradékot 100 ml víz, 10 ml nátriumhidroxidoldat (fs. 1,33) és 100 ml kloroform hozzáadásával kevertetjük. Azután a kloroformos fázist dekantálással elkülönítjük, a vizes fázist kétszer mossuk 25—25 ml kloroformmal, dekantáljuk, az egyesített kloroformos fázist vízmentes káliumkarbonáton szárítjuk és vákuum alatt bepároljuk. Az így kapott gyantaszerű maradékot 130 ml benzol és 70 ml ciklohexán elegyében oldjuk. A terméket 100 g alumíniumoxidon történő kromatografálás útján nyerjük ki. 7,8 g sárga színű gyantaszerű terméket kapunk, ezt 50 ml metilénkloridban oldjuk. Az oldatot
