150475. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-es és 4-es szénatomjaikon helyettesített 5-cián-6-piridonok előállítására
Megieient: 19öä. szeptember 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •íT "55> SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.475 SZÁM Nemzetközi osztály: C 07 d2 GO—813 ALAPSZÁM Magyar osztály: 12 p 1—5 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás 2-es és 4-es szénatomjaikon helyettesített 5-cián-6-piridonok előállítására Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Fuchs Oszkár (25%), Senkariuk Vladimir (25%), Nemes András (20%), Lázár Árpád (15%) és Somogyi Tibor (15%) A bejelentés napja: 1961 július 19. 149 061 1. sz. magyar szabadalmunkban eljárást ismertettünk a 2j matil-44carbalkoxi-5-cián^6-piridon előállítására dietiloxalátból, acetonból és ciánacetamidból kondenzálószerként nátriumalkoholátot alkalmazva oly módon, hogy a dietiloxilá'tból és acetonból a kondenzálószerként alkalmazott liátriumaliko'holát közbenj öttévei keletkező közbenső termékeit, az acetilpiroszőlősavetilészter nátriumsót nem különítjük el, hanem magában a reakeióelegyiben a stöchiametrikus ciánacetamid mennyiség 75—'85%-ával reagáltatjuk. További vizsgálataink során a 2-es szénatomon etil- vagy magasabb alkil-, illetve aril-, továbbá, aralkil-csoporttal, a 4-es szénatomon pedig kaíbalkoxi- vagy allkoxi-csoporttal helyettesített 5-cián-6-piridionok előállítását kíséreltük meg a 149 061 1. sz. szabadalomban a 2-metil-4-Jkarbalkoxi-5-eián-6-p.iridon előállítására leírt, továbbá az irodalomban ismertetett egyéb eljárásokkal. E vizsgálataink során meglepő módon azt találtuk, hogy az ismert eljárásokkal megfelelő minőségű terméket jó kitermeléssel előállítani nem lehet. Kísérleteink során azt a meglepő észlelést tettük, hogy a kondenzációt különféle ketonokkal végezve, ezek növekvő mólsúlyával egyre jobban csökkenő kitermelést kapunk. Az is bebizonyosodott, hogy a rossz kitermelés és minőség pusztán a ciánacetarnid mennyiségének csökkentésével nem küszöbölhető ki. Kutatásaink során nemvárt módon azt találtuk, hogy a rossz kitermelés és minőség úgy küszöbölhető' ki, ha a kondenzál ószert alkalmazott nátriumalikoholátot az eddigi ismertetekkel szemben nem feleslegben, hanem a bevitt keton 1 móljára csak mindössze 0,8—1,0 cmólnyi mennyiségben alkalmazzuk. Ily módon eljárva a keletkezett aciloxi-, illetve araciJoxipiroszőlősavalMliészter nátriumsót a számított ciánacetarnid mennyiség 60— 90%-ával magában a reakcióelegybem, elkülönítés nélkül reagáltatva, a termék megfelelő minőségben és jó kitermeléssel különíthető el. Dialkiloxalát helyett alkiloxiecetsavésztert használva ugyancsak jó kitermeléssel és min őségben kapjuk a megfelelő 2-alkil-4-alkoxi^5-cián-6-piridont. Az a tény, hogy az ismert eljárásokkal kapott rossz kitermelés és minőség pusztán a ciánacetarnid mennyiségének csökkentésével nem kompenzálható, arra enged következtetni, hogy szemben az acetonnal a imagasabb ketonhoimolőgok alkalmazása egyéb, eltérő és nemkívánatos mellékreakciókat is eredményez. Feltehetően e mellékreakciók oka az, hogy az aszimmetrikusan helyettesített ketonok, melyeknél a kanbonil csoport két oldalán különböző helyettesítők vannak, mindkét csoportjukkal tudnak a dialkiloxaláthoz kapcsolódni, itehát a kapcsolódás nemcsak a kívánt irányban játszódik le. Az a felismerésiünk, hogy a mellékreakiciókból adódó kitermelésceökkenés és minőségromlás a kondenzálószerként alkalmazott nátriumalkoholát mennyiségének csökkentésiével (kompenzálható, egyáltalán nem volt előrelátható. A találmány szerinti eljárás tehát e fontos — gyógyszeirszintéziseíkiben használatos •— közbenső termékek előállítását jó kitermeléssel, megfelelő minőségben és a keletkező aciloxi-, illetve araciloxipiroszőlősavalkilészter nátriumsó elkülönítése nélkül, egy lépésiben teszi lehetővé.
