150394. lajstromszámú szabadalom • Bányászati körívkitóző készülék
2 150.394 Az ismertetett körívkitűzési módszer nem kíván semmiféle műszert és; a kapott adatok ismeretében acélmérőszalag segítségével a szakmunkás is elvégezheti a körívpontok kitűzését. Hátránya viszont, hogy az elkövetett mérési hibák minden pontnál tovább vivődnek és így a végpontokon igen nagy elcsavarodás és eltolás lehetséges. " Az erre vonatkozó vizsgálatok szerint a kanyarvégpont A lineáris kitűzési hibája például 10 kitűzési pont esetén 55 cm is lehet. Nyilvánvaló, hogy a kanyarkitűzés tárgyalt módja, korlátozott pontossága miatt, nagyobb pontosságot igénylő kihaj fásoknál (pl. falazott vágatok) nem jöhet számításba. Ilyen esetekben a gyakorlat a •pontosabb, a kerületi szögekkel történő részletpontkitűzéshez folyamodik. Ez a kitűzési mód már szögmérőm űszert kíván. Lényegében azon, alapszik, hogy a húrhoz tartozó kerületi szögek egyenlők a megfelelő középponti szög felével. A 2. ábra jelölései: R a kanyar sugara, K és V a kanyar kezdő- és végpontja,' 1, 2. 3 azonos 2 rp központi szögekkel meghatározott egymás után következő részletpontok, li, 12 ... a hozzájuk tartozó K pontból kiinduló húrok, a a teljes közív központi szöge, O a kör középpontja, végiül A a meglevő vágatrészben kijelölt segédpont. A kitűzés végrehajtása, amint ismeretes, a következőképpen történik. A K kezdőpontban teodolittal felállva a K-—A irányhoz kitűzzük a rp szöget és ebben az irányban, K, 1 = 1 == 2 R sin rp távolságban kapjuk az 1 részletpontot. Az 1 pontot megjelölve, maid a 2 rp szöget kitűzve az irányzóvonal irányában az 1 ponttól ]2 távolságra kapjuk a 2 pontot. A 3 rp, 4 r p stb. szögek kitűzésével hasonló módon kapjuk a 3, 4 stb. körívrészletpontokat. Amennyiben a bánya térség szűkös viszonyai miatt a K pontból pl. csak a 4 pontot tudjuk kitűzni, a továbbhaladáshoz a 4 pontban állítjuk fel a teodolitot. A továbbiakban, a 4—K irányhoz értelemszerűen, n, rp = 4 cp értéket hozzáadva, ez lesz az a kiinduló irány, amelyben a rp, 2 <P, 3 i.p stb. értékeket ki fogjuk tűzni. Az eljárás teodolittal történő kitűzéséről lévén szó, lényegesen pontosabb eredményt szóigáltat, mint a korább ismertetett eljárás. A pontosság még tovább fokozható, ha a <P, 2 rp, 3 <f stb. kitűzési szögekhez külön-külön számítjuk az egyes Íi, lo, I3, I4 stb. húrhosszakat és a kérdéses irányokban mindig a K ponttól mérjük fel a számított távolságokat. Ennek a módszerek a pontossága mellett igen nagy hátránya, hogy teodolittal történő kitűzésről lévén szó, állandóan, rövid időközökben ismétlődő bányaimérői, tehát technikusi vagy mérnöki munkát igényel. Ismeretes egy további kitűzési, módszer is, amelyet a Szovjetunióban használnak egyes helyeken. Ennek elvét a 3. és 4. ábra alapján ismertetjük. K itt is a kezdőpontot, 1, 2, 3 a részletpontokat, \\, I2, I3 húrokat jelöl; s alaptávolság, amelyet 2,0 m-re szoktak felvenni. A vágattengelyt T jelöli. Ennél a módszernél különleges osztású körívkitűző készüléket használnak. Az egyes pontokat a K kezdőpontban és a különleges tangens beosztású B skála mentén, különböző helyeken felfüggesztett S függélyező segítségével jelölik ki. így például a K és M pontokban felakasztott függélyező jelöli ki pl. a K—3 irányt, és ebben, az irányban a számított I3 húrtávolságban, nyerjük a 3 részletpontot. Az elgondolás igen szellemes és nagy előnye, hogy egyszerű készülékről lévén sző, a szakmunkás1 is kezelheti. Hátránya, hogy a beállítása igen körülményes, mert az s távolságra gondosan ügyelni kell. Annak pontatlansága ugyanis, az egész kitűzést befolyásolja. A felerősítés nehézkes és a legkisebb, — például robbantás következtében előálló — elmozdulás a kitűzést megbízhatatlanná teszi. Semmi ellenőrzés nines arra nézve, hogy a K kezdőpont vagy a skála mozdult-e el. Ugyanakkor speciális osztást igényel és szerkezeti megoldásánál fogva robbanás esetén nem használható. Alkalmazási területe tehát csak már kihajtott vágatok falazására terjed ki. Az említett hátrányok kiküszöbölését célozza a találmány szerinti körívkitűző készülék, amelynek egy példaként! kivitelét az 5—10. ábra muta íja, vázlatosan. A találmány szerinti bányászati körívkitűző készülékre az jelle'mző, hogy a főtébe (falazat, áosolat) vízszintes helyzetben felerősíthető körcikk alakú, vagy teljes kör alakú, körív mentén egyenletes beosztással, célszerűen fokbeosztással ellátott tárcsája és a tárcsa körívéhez tartozó kör középpontjában a tárcsára merőleges tengely körül forgathatóan felerősített irányrögzítő rúdja van. Tárcsája célszerűéin oly módon erősíthető a főtéré, hogy a tárcsát egy rögzítőpofában helyezzük el és a rögzítőpofát két vagy több csavarral erősítjük a főtéré. Hogy a tárcsával megfelelően be tudjunk állni egy pont alá, célszerűen a körcikk alakú tárcsán egy toldatot képezünk ki és azon a rögzííőpofába való erősítéshez a csavarok átmérőjénél nagyobb átmérőjű furatokat képezünk ki, -amelyek a tárcsának a rögzítőpofához képest néhány centiméter elmozdulást engednek meg, mielőtt a tárcsát a pofában rögzítjük. , A rögzítőpofa célszerűen két tüskéből áll és azokat egy lemez fogja össze, amelynek van annyi rugalmassága, hogy a tuskók kimunkálásában elhelyezkedő tárcsát pl. kát csavar meghúzásával a tuskók és lemez közé lehet szorítani. Az irányrögzítő kar körcikk alakú tárcsa esetében célszerűen a tárcsa fölött foglal helyet, míg abban az esetben, ha félkörnél nagyobb tárcsáról, vagy teljes kör alakú tárcsáról van sző, a tárcsát akkor is a pofákhoz képest beállíthatóan képezzük ki, de célszerűen a tárcsa kétoldalán elhelyezett pofák közé fogjuk és ez esetben az irányrögzítő rudat ,a tárcsa alatt helyezzük el úgy, hogy az teljesen körbe forgatható legyen. Legcélszerűbb a tárása homlokfelületén a fokbeosztás kiképzése, úgyhogy a fokbeosztás egy 0° alapállástól kiindulva — vagy teljes körtárcsa esetén a felerősítés középvonalától vagy az arra merőleges; átmérőtök kiindulva — kétoldalt szimmetrikusan helyezkedjék el. Az: irány rögzítő rúd könnyebb beállítására a rúdhoz indexszel ellátott leolvasó berendezést, erősítünk, amely a tárcsára erősített skála előtt mozog és a leolvasó berendezésen az irányrög-
