150394. lajstromszámú szabadalom • Bányászati körívkitóző készülék
150.394 3 ziio rúd rögzített helyzetéből való elmozdulásának meggátlására, pl. szorító csavaros rögzítést alkalmazunk. Az irányrögzítő rúd forgástengelyében a főte felőli oldalon központosító pecket helyezünk el, alul pedig ennek függőleges meghosszabbításában íüggélyező felvételére szolgáló furatot képezünk ki, míg az irányrögzítő rúd végén egy második íüggélyező felvételére szintén furat van kialakítva. A találmány szerinti készülék további részleteit az 5—10. ábrákon látható kiviteli példa alapján magyarázzuk részletesebben. Az ábrákon példaképpen vázlatosan egy körcikk alakú körív kitűző tárcsát mutatunk be és egyes alkatrészeinek jelölése a következő: 10 tárcsa, 11 irányrögzítő rúd, 12 rögzítőpofa, a rögzítőpofa két 13 tuskóból és azokat összefogó 14 lemezből áll; 10 tárcsára 15 skála tartó van erősítve, a homlok oldalán elhelyezett fokbeosztású skálával, 11 irányrögzítő rúdra van rögzítve 16 skálaleolvasó berendezés, az irányrögzítő rudat elmozgás ellen 17 csavar rögzíti. A 10 tárcsán 18 toldat van kiképezve és ebben két 19 beállító furat helyezkedik el. A tárcsát 20 csavarok rögzítik a 12 rögzítőpofában. A 11 irányrögzítő kar 21 forgástengelye körül forgatható; 22 beállító pecek, amely a 30 leszorítosspkában van elhelyezve, 23 pedig a íüggélyező felfüggesztésére szolgáló nyílás és ez alatt a 14 lemezen 31 nyílás van kialakítva; 24 a főte (ácsolat, falazat); 25 a fötében elhelyezett pecek és ez alá kell a 22 beállító pecekkel állni; a rögzítőpofában levő 26 furatokban a pofának felfogására szolgáló 27 felerősítő csavarok helyezkednek el, Az előzőkben elmondottak alapján világos, hogy a 12 rögzítőpofát a benne elhelyezett 10 tárcsával — amelyet 13 tuskókba csavart 20 csavarok- rögzítenek .ugyan, de még nem szorítanak meg — a 26 lyukakban elhelyezett 27 csavarokkal 24 főtéré fogjuk fel, úgyhogy 22 pecek körülbelül a 25 pecek alá kerüljön, majd a tárcsát 19 beállító furatok felhasználásával addig mozgatjuk, amíg a 22 pecek pontosan 2:5 pecek alatt helyezkedik el és ugyanakkor a 11 irányrögzítő rúd a skála 0° állásában a vágat tengelyének irányában fekszik. Ekkor a tárcsát a 20 csavarok meghúzásával ebben a helyzetben rögzítjük azáltal, hogy a 20 csavarok a 13 tuekókat összefogó 14 lemezt a 10 tárcsára szorítják és ilyen módon a tuskók kimunkálásában rögzítik. Az ilyen módon rögzített tárcsán 11 irányrögzítő kar D nyíl mindkét irányában elforgatható és elforgatott helyzetében a megfelelő állásban 17 csavarral rögzíthető. Az általunk próbaképpen megvalósított körívkitűző 10 tárcsája kb. 1 cm vastagságú fémből készült ós homlokoldalán ívfok osztású skálával van ellátva. A körcikk sugara 25 cm volt és 11 irányrögzítő rúdjának hossza 50 cm. A 23 furatban elhelyezett zsinóron egy a íüggélyező van elhelyezve, míg a 11 irányrögzítő rúd végén kiképzett 28 furatban egy másik b íüggélyezőt erősítjük fel. A 16 skála leolvasó berendezésében levő 29 index pontosan az a és b függélyezők által meghatározott síkba esik és ez szolgál a megfelelő szögérték beállítására. A találmány szerinti körívkitűző készülék hasz^nálatát 11. és 12. ábra alapján magyarázzuk. Az egyik módszernél (11. ábra) lehetőleg kerek fokértékre felvett <p szöggel és állandó 1 húrhosszal dolgozunk. Ez esetben a korábban ismertetett kerületi szögekkel történő részletpontkitűzés az állandó húrhosszal történő kitűzéssel párosul. Az ábra szerint a K kanyarkezdőpontban felállított műszerrel az index 0° állása mellett, az a és b függélyezők segítségével — utóbbinak b0 állásában — visszairányzunk az A pontra, amely T vágattengelyben van elhelyezve. Ezután a felvett <P értéket az indexnél beállítva, a két függélyezŐvéi kijelölt abi irányban, a kezdőponttól felmérjük a kiszámított 1 állandó húrhosszat. Ennek értéke 1 = 2R-sin <?, ahol R a kitűzendő ív sugara, míg 0 a kör középpontja. Itt r jelöli 10 tárcsa sugarát, s a 11 irányrögzítő rúd hoszezát, 12 a rögzítőpofát. A kapott 1 pontot egy a rőtében vagy a talpon levert karóban, szeggel rögzítjük. A következő 2 pontot megkapjuk, ha az indexnél beállítjuk a 2 cp értéket, és az 1 ponttól a kiszámított 1 húrhosszal addig mozdulunk el, arníg az újonnan kijelölt at>2 irányba nem kerülünk. Ez esetben az irányhibák nem adódnak össze, a hosszhibák viszont továbbvivődnek. Szerencsére a hosszhibák lényegesen kisebb mértekben éreztetik hatásukat. A. 12. ábra szerinti második módszernél a készüléket a kerületi szögekkel történő kitűzési elv szerint használhatjuk. Ez esetben is célszerű a </- kitűzési szöget kerek értékben felvenni, és a cp, 2 V, 3 (p stb. értékekhez kiszámítjuk a változó li, \-i, Is stb. húrhosszakat. A jelölések megegyeznek a 1.1. ábra jelöléseivel. Ekkor tehát Íj — 2-R-sin cp, 12 —2-R-sin 2 <p, 13 = 2-R-sin 3í», .... A körívkitűzővel folytatott kísérleti mérések / igen jó eredményre vezettek. Igen nagy előnye, hogy a szakmunkások kezelhetik. A feladat a szakmunkások által eddig is: végzett függélyezőkkel történő iránytovábbvitelre és hosszmérésre korlátozódik. A 11. ábrabeli esetben 1 == állandó húrhossz esetén, ha a szakmunkás egy 1 hosszúságú zsineget vagy drótot kap, még a hosszmérés is elesik. A 12, ábrabeli alkalmazás ezzel szemben valamivel pontosabb, mert így sem. az irány, sem a hosszhibák néni vivődnek tovább'. A készülék kihajtásra kerülő és már kihajtott vágatoknál egyaránt alkalmazható. A készülék, esetleges szerkezeti módosításokkal irányadásokra minden olyan esetben felhasználható, amikor a. teodolittal, történő felállás gyakorlatilag nem vihető keresztül. Az esetleges elmozdulást a 11 irányrögzítő rúd 29 indexének nullára állításával ellenőrizzük. Nulla indexállás mellett az a és b függélyezők kijelölte irányvonalnak mindig az A pontra kell mutatnia. A találmány szerinti körívkitűző készülék a bányászati gyakorlati élet céljait szolgálja. A készülékkel elsősorban a szakmunkások kezébe kívántunk munkájukat megkönnyítő segédeszközt adni. A kihajtás ellenőrzése is igen leegyszerűsödik, és csak újbóli átszerelésnél és esetleges elmozdulásnál van szükség bányamérőre, technikusra vagy mérnökre.
