150346. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elnyújtott hatású b12-vitaminkészítmények előállítására

2 150.346 oldatot a vérrel izotóniássá tevő és/vagy a közeg pH-ártékét szabályozó adalékokat is; ilyen eset­ben a reakció elegy közvetlenül felhasználható parenterális beadás céljaira. Eljárhatunk azonban oly mődon is, hogy a képződött komplexet el­különítjük a reakcióéi egyből és valamely paren­terális beadás céljaira alkalmas közegben, pl. desz­tillált vízben szuszpendáljuk vagy valamely paren­terális beadás céljaira alkalmas oldószerben, pl. benzilalkoholban oldjuk; ilyen esetekben ehhez a közeghez adjuk a szükséges, segédanyagokat; mindezeket a műveleteket aszeptikus körülmények között kell végezni. Azt tapasztaltuk, hogy a képződött komplex egyes esetekben túlságosan könnyen oldódik és kevéssé alkalmas a szándékolt felhasználási célra. Azt is tapasztaltuk azonban, hogy ha a komplexet bizonyos gyógyszerészeti szempontból "elfogadható fém-ionok jelenlétében készítjük el, az így ka­pott komplex kellő mértékben oldhatatlan vízben, így pl. az alábbi 2. példában leírt esetben a Biv­vitiamin nem válik tökéletesen le, ha a példában említett 'mennyiségű metilén-dipirogallolt hozzá­adjuk. Ha azonban cink-ionok vannak jelen a reakcióelegyben, akkor a Bi2-viiamin tökéletesen leválik. Erre a célra fémként a cink. nikkel, ko­balt, réz, mangán, vas és alumínium alkalmaz­ható. Célszerűen valamely oldható ciniksót hasz­nálhatunk az említett célra. A fémnek a vitamin­hoz viszonyított mennyiségi aránya változó lehet. Azt tapasztaltuk, hogy 5 mg B12 -vitaminra szá­mítva 1—20 mg cink igen előnyös hatást biztosít. Két- vagy többféle fém kombinációja is jó eredménnyel alkalmazható az említett célra. A ,,Bi2-csoportbeli vitaminok'' kifejezés alatt mindazokat a kobalamiinokat értjük, amelyek bi­zonyos, B ^-vitamint igénylő mikroorganizmusok fejlődését elősegítik; ilyenek pl. a cianokobalamm, bidroxikobalarnin és nitritokobalamin. A találmány szerinti készítmények előállítása során alkalmazásra kerülő kismolekulájú konden­zációs termékeket 1—3 szénatomot tartalmazó karbonilvegyületekből, mint pl. formaldehidből, acetaldehidből vagy acetonból és valamely tü'b'b­érté'kű fenolból, mint pl. pirokaiechinből, rezor­cinból, hidrokincnból floroglucinból, hidroxi-hid.ro ­kinonból vagy pirogallolból állíthatjuk elő. Az említett többértékű fenolok magjukban egy me­til-, amino- és/vagy karboxilesoporttal helyette­sítve is lehetnek, mint pl. a gallussav és az orcin esetében. Az ilyen kondenzációs termékek nagyobb részt ismeretesek és legtöbbnyire régóta ismertetve voltak az irodalomban. N. Caro (Ber. 25, 947 [1892]) ismertette egy kondenzációs termék elő­állítását formaldehidből és rezorcinból, híg sósav jelenlétében. A reagáló anyagok elegyítése után az elegyet néhány óra hosszat állni hagyta, ami­kor is fehér por alakú termeik képződött, amelyet vízzel való mosás után etanolból átkristályosított. Az így előállított vegyület, a metilén-direzorcin (2,4,2',4'-tetrahídiroxi-diieml:rnetán) 25'0 C°-on ol­vadás nélkül bomlik. R. Möhlau és P. Koch (Ber. 27, 2890 [1894]) ismertetik a metilén-diorcin (4,6,4',S'-tetrahidroxi­-2,2'-aimeti]-difenilrnetán) előállítását formaldehid és orcin kénsav jelenlétében történő kondenzá­ciója útján. E szerzők vízben oldhatatlan, alko­holban, éterben és alkáliákban oldódó kristályos terméket kaptak. L. Kahl (Ber. 31, 144 [1898]) ismerteti a metilén­-dipirogallol előállítását formaldehidből és piro­gallolból sósav jelenlétében. Ismerteti az irodalom (Ber. 27, 2891 [1894]) az etilidén-direzorcin acet­aldehidből és rezorciniból történő előállítását is. Ezek a kismolekulájú kondenzációs termékek általában nem mutatnak olvadáspontot, hanem hevítés hatására elbomlanak. Előállításuk során a karbonilvegyület és a fenol mennyiségi aránya változó lehet. Előnyös, ha a töfafoértékű fenol-és a karbonilvegyület közötti mennyiségi arány Is és 4 között van. A találmány szerinti eljárás céljaira igen alkalmas kondenzációs termékeket kaphatunk 1 mol karboinilvegyület 2 mól fenollal való kondenzálása esetén. A találmány értelmé­ben alkalmazásra kerülő kondenzációs termékek rövidszónláncú alifás alkoholokban és aromás alkoholokban, mint pl. etanolban, butanolban, a mii alkoholban és benzilalkoholban oldódnak. Az említett kondenzációs termékekből a B12-csoportboli vitaminokkal képezett komplexek, va­lamint maguk a kondenzációs termékek is vízben oldhatatlanok; egyes kondenzációs termékek B-­vitamin komplexei esetében a teljes oldhatatlanná tétel az említett fémionok hozzáadása útján tör­ténhet. A találmány szerinti komplexek vizes szuszpenziói 7,5 pH-értéken és ennél alacsonyabb pH-értékeken stabilak. Magasabb pH-értékck ese­tében lehetőség van a komplex kémiai elválto­zására és elszíneződésére, a kondenzációs termék fenolos komponensének oxigénnel való reakciója útján. Ennek megelőzése érdekében oxidációgátló szert adhatunk a készítményhez. Előnyös, ha a készítmények pH-órtékét 5 és 7 közé állítjuk be. Annak érdekében, hogy a készítmény erős kez­deti B1[ 2-aktivitással rendelkezzék, a komplexen kívül még külön tiszta ciamokofoalamint is adha­tunk a készítményhez. A vitamin és a konden­zációs termék egymás közötti súlyaránya változó lehet. Jó elnyújtott vitaminthatást „ érhetünk el oly készítményekkel, amelyekben 1 súlyrész vita­minra számítva 1—10 súlyrész kondenzációs ter­mék van jelen. Előnyös, ha a készítmény 1 súlyrész vitaminra számítva 4 súlyrész kondenzációs terméket tar­talmaz. Eljárhatunk oly módon is, hogy külön­féle Bi2-csoporífoeli vitaminkomplexeket és kü­lönféle kondenzációs termékeket viszünk be a találmány szerinti eljárással készülő készítménybe. A találmány szerinti eljárással előállított készít­mények elnyújtott B12-vitaminhatásának szemlél­tetése céljából az alábbiakban kísérleti eredmé­nyeket közlünk, amelyeket oly módon kaptunk. hogy nyulaknak szubkután injekcióban egyrészt tiszta eianokobalamint, másrészt az alábbi 1. példa szerint elkészített, Bi2-vitaminkoniplexből és rrie­tilén-direzorcinból készített komplex különböző adagjait adtuk be. Az alábbi táblázatban meg­adott számértékek a nyúl vérszérumábam jelen­levő Bi2-vitamkiszintet adják meg, az injekció beadása előtti érték {= 100%) százalékarányában kifejezve. A vérszérum B12-vitami.nszin.tj ét 'mikro­biológiai úton határoztuk meg a 0. órában tör­tént injekció utáni különböző időpontokban.

Next

/
Thumbnails
Contents