150312. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyamatos mikrobiológiai tenyészetek önműködő szabályozására

2 150.312 Végeredményben, tehát megállapítható, hogy a te­nyészet bizonyos kinetikai és kémiai paraméterei­nek stabilizálása nem eredményezi feltétlenül a tenyészet egy bizonyos fiziológiai állapotának sta­bilizálását is. A találmány célja, hogy a kinetikai szabályozó módszerek hátrányait kiküszöbölve megfelelő módszert dolgozzon ki a folyamatos tenyészet biológiai önszabátyozására. A találmány tárgya eljárás folyamatos mikro­biológiai tenyészetek önműködő szabályozására, valamint berendezés az eljárás foganatosítására. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy az egyszerű szakaszos mikróbatenyészetekben a fej­lődési ciklus minden egyes fázisához meghatáro­zott elektródapotenciál, vagyis redoxpotenciál tar­tozik és ez a potenciálérték a tenyészet minden­kori biokémiai állapotának eredője. Ezen alapul a folyamatos tenyészetek szabályozásának biosztat­típusúnak nevezhető módszere. Az oxidációs-redukciós rendszer szerepe az élő szervezetiben olyan döntö, hogy maga az élet is úgy definiálható, mint szakadatlan oxidációs­redukciós reakció. A redoxpotenciál-görbe alakjá­ból következtetni lehet a mikrobiológiai tenyészet állapotára. A tenyészetben a redoxpotenciál-görbe alapján három szakasz különböztethető meg: a növekedési fázis, amelyben a redoxpotenciál csök­ken; a termelőfázis, amelyben a redoxpotenciál emelkedik; végül az egyensúlyi fázis, • amelyben a redoxpotenciál — általában oxidáltafob állapotot jelző értéken — közel állandó. A redoxpotenciál minimuma általában a maximális aktív-sejt­mennyiség indikátora is. A mikroorganizmusok egyszerű tenyésztési kö­rülmények között is rendelkeznek önszabályozó tevékenységgel. A növekedés megindulásához szükséges értéket maga a tenyészet állítja be azáltal, hogy a táptalaj redox-kapacitását kime­rítve a saját optimális redoxpotenciálja érvénye­sülhessen. A táptalaj alkatrészek oxidálódása táp­talajhígulást eredményez; ez csökkenti a redox­potendált. Bizonyos idő múlva a táptalaj kimerül, elfogy az oxidálható anyag és anyagcsere termé­kek halmozódnak fel; ekkor a redoxpotenciál emelkedik. Ezek a fázisok a már említett növe­kedési, illetve termelési redoxpotenciál szakaszok­nak felelnek meg. A folyamatos tenyészetszabá­lyozás problémája szoros kapcsolatban van bizo­nyos anyagcsere termékek — antibiotikum, enzim — nyerésével. A mikroorganizmusok csoportosít­hatók aszerint, hogy életciklusuk mely fázisában termelik a kívánt produktumot. Ha a növekedési fázisban termelik — pl. a í'lavofungin, esetében —, akkor a redoxpotenciál-görbe leszálló szakaszán, ha viszont — mint az esetek többségében — a termelő szakaszban nyerjük a kívánt produktu­mot, akkor a redoxpotenciál-görbe felszálló sza­kaszán kell szabályoznunk. Végeredményben, tehát a redoxpotenciál a te­nyészet fiziológiai állapotának hívebb ás érzéke­nyebb kifejezője, mint akár a turbidiíási érték, akár a növekedési arány. A találmány lényege tehát abban áll, hogy a tenyészetet biológiailag állandó állapotban tart­írdí. ellentétben az eddig használatos szabályozási módszerekkel, amelyek csupán kinetikailag állan­dó állapotot biztosítottak. Ezt úgy érjük el, hogy a tenyészet redoxpotenciáljával szorosan össze­függő elektródpotenciáit folyamatosan regisztrál­juk, a friss táptalaj adagolását a regisztrált elekt­ródpoíenciál függvényében vezéreljük és ily mó­don az általunk meghatározott optimális szinten tartjuk; eközben a térfogatfelesleg eltávolításáról — pl. túlfolyással —• gondoskodunk. A találmány a folyamatos tenyészetnek a fenti elv alapján való önműködő szabályozását elektro­nikus berendezéssel valósítja meg. A berendezés áll egy csővoltmérőből, amely elektródapár révén észleli a tenyészet redoxpotenciál ját; a mért elekt­ródpotenciál értékét a csővoltmérőhöz csatlakozó regisztráló műszer jegyzi. A csővoltmérőben meg­felelő kapcsolás ellenfeszültség előállítására szol­gál. Az ellenfeszültség révén a csővoltmérő mű­szerét tetszőleges elektródpotentíál értékhez null­műszerként használhatjuk. Az elektródpotenciál­nak az ellenfeszültségtől való eltérése erősítőn keresztül hibajelként egy kapcsolóegységre, majd egy szabályozó egységre jut s ez utóbbi pozitív, illetve negatív hibajel hatására nyitja a friss táp­talajt adagoló szelepet. A táptalaj adagolása iákkor szűnik meg, amikor az elektródpotenciál ismét előírt értékű, vagyis a hibajel megszűnik és az adagolószelep lezár. A találmány tárgyát képező eljárás két példa­kép peni foganatosítási módját a következőkben ismertetjük. 1. példa: Fiavofungin-termelő törzset tenyésztünk 4:50 ml hasznos térfogatú edényben a következő össze­tételű táptalajon: aszparsgin 0,1%; élesztőfőzet 10%; NaNo3 0,2%; Na 2 HP0 4 0,5%; KH9PO4 0,03%; KCl 0,05%; glukóz 2%; pH = 7,0. Ä te­nyésztés hőmérséklete 28 C°, a levegőztetés „egy­szeres", vagyis 450 ml percenként. Oltás 50 ml, 48 órás rázott vegetatív inokulummal. 16 órán át tartó egyszerű tenyésztés után, aimikor a flavo­fungin-koncantráció elérte az 1,5 g/liter szintet, megkezdődik a folyamatos tenyésztés, a találmány tárgyát képező szabályozási módszerrel. A tenyé­szet fiavofungin- és glukóztartalmát 8 óránként mértük, valamint műszer leolvasással ellenőrizzük az egyébként regisztrált elektródpotenciált. A mé­rési eredményeket az alábbi táblázat tartalmazza: kor í'lavofungin glukóz elektród j: (óra) (g/ítt) (%) (mV) 0 0,15 2,00 +372 8 0,46 1,71 382 18 1,47 0,82 112 24 1,65 0,80 103 32 1,57 0,73 106 40 1,53 0,i68 101 á.3 1,65 0,70 110 56 1,73 0,66 101 64 1,80 0.53 88 72 1,78 0,47 106 Ú'J 1,82 0,48 96

Next

/
Thumbnails
Contents