150312. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyamatos mikrobiológiai tenyészetek önműködő szabályozására
150.312 3 2. példa: E. coli Ny. 1/3 jelű törzset tenyésztünk a biosztát 450 ml-es tenyésztőedényében 41 C° hőmérsékleten, közönséges bouillon táptalajon. Ez a törzs penicillin-amidáz enzimet termel, amelyet a 6-aminopenicillánsav (6—APS) előállítására használunk. 24 órai egyszerű tenyésztés után az elektródpotenciál-görbe felszálló szakaszán kezdjük a folyamatos tenyésztést a találmány tárgyát képező szabályozási módszerrel. Ettől kezdve a hűtött szedőedénybe , túlfolyó tenyészléből 12 óránként összegyűlt sejttömeg enzimakti vitását mérjük: A mérési adatok megadják a G-penicillin K-sóból standard körülmények biztosításával átalakított 6—APS mennyiséget %-ban. Ezenkívül ugyancsak 12 óránként a tenyésztőedényből vett minták sejtszárazanyag-tartalmát turbidimetriásan meghatározzuk; ugyanezekben az időpontokban vizsgáljuk a tenyészet pH-ját, valamint a regisztrált elektródpotenciál értékeket műszerleolvaeáseal ellenőrizzük. A mérési eredményeket az alábbi táblázat tartalmazza. kor (óra) aktivitás (%) sejtszárazanyag (mikrog/ml) pK elektródpot. (mV) 0 — —• 7,4 + 85 12 — 50 7,6 — 12 24 — 330 8,2 —233 38 50 -250 7,9 —250 48 65 183 8,0 —236 60 50 2:25 7,8 —233 72 60 196 7,6 —247 84 60 185 7,6 —230 98 60 218 7,6 —235 A találmány tárgyát képező berendezés egy példák én ti kiviteli alakját az ábrák mutatják, éspedig az 1. ábra a berendezés tömbvázlatát, a 2. ábra az egyenfeszültségű csővoltmérő, a 3. ábra az erősítő, a 4. ábra az elektronikus kapcsoló s végül az 5. ábra a szabályozó kapcsolási rajzát. A berendezés főrészei: az 1 egyenfeszültségű csővoltmérő, a 2 erősítő, a 3 elektronikus kapcsoló, a 4 szabályozó, az 5 elektródapár, a 8 regisztráló műszer és a 7 hálózati tápegység Az 1 katódkövető csővoltmérő (2. ábra) áll a 8 kettőstrióda-elektroncsőből, amelynek katódjaihoz kapcsolt 9 és 10 ellenállásokon keletkező feszültségesést a 2X50 mikroamper méréshatású 11 'műszerrel mérjük. A méréshatár a változtatható 12 előtétellenállással tetszés szerint bővíthető. A 8 elektroncső egyik rácsára a 15 ellenálláson át csatlakozik az 5 elekródapár 14 platinaelektródája. Az esetleges nagyfrekvenciás zárófeszültség levezetésére a 16 kondenzátor szolgál. Az 5 elektródapár 13 kalomelelektródája földelt. Az ellenfeszültséget a 7 hálózati tápegység által szolgáltatott kétszer stabilizált 105 V-os egyenfeszültségből a 17—'21 ellenállásokból álló íeszülségosztó szolgáltatja. A 22 ellenállás a 21 változtatható ellenállással együtt a. 8 elektroncső második rácsának előfeszüitségét szolgáltaíja. A 18 potenciométer beállító tárcsáján az ellenfeszültség értéke közvetlenül leolvasható, középállásban zérus. A 17 ellenállást úgy kell beállítani, hogy a 3 elektronikus kapcsoló 43 jelfogója (4. ábra) akkor kapcsol jorn ki, amikor a 11 műszer zérust mutat. A feszültségosztón beállított ellenfeszültség az 5 elektródapár 13 és 14 elektródájára van kapcsolva. Az elektródpotenciál és az ellenfeszültség közötti feszültségkülönbség a 8 elektroncsövet vezérli. Az 52 és 54 pontok a 3. ábrán látható 2 egyenfeszültség-erősítő bemeneti kapcsai. A 2 egyenfeszültségerősítő vezérlésére a jelek a 8 elektroncső első katódjárói vehetők le. A 6 regisztráló műszer — pl. ejtőkengyelas egyszíníró — a 11 műszerrel párhuzamosan van kapcsolva és regisztrálja az ellenfeszültség és az elektródpotenciál közötti különbség időbeli alakulását. A 2 egyenfeszültség-erősítő kettős feladatot lát el. A 23 kettőstrióda-elektroncső első fele a tulajdonképpeni erősítő, amelyik a rácsvezérlést az 1 csővoltmérő 8 elektroncsöve első triódarendszerének katódjárói kapja. A 23 elektroncső másik fele a fázisfordítást végzi, hogy a 3 elektronikus kapcsoló bemenetéhez mindenkor növekedő potenciálú jel jusson. Ennek érdekében a 3 elektronikus kapcsoló működtetéséhez a jelet a 36 kapcsoló megfelelő állításával a 23 elektroncső egyik vagy másik katódjárói vesszük le. A 24—35 ellenállások a 2 egyenfeszültség-erősítő üzemfeszültségének beállítására szolgálnak. A 3 elektronikus kapcsoló (4. ábra) fő részei a 39 kettőstrióda-elektroncső és a 43 jelfogó: bemeneti csatlakozó pontja az 55 kapocs. Ez az egység tulajdonképpen egyenfeszültségű bistabil multivibrator, amely a 37 és 40 ellenállásból álló feszültségosztóval oly módon van beállítva, hogy a 39 elektroncső csak abban az, esetben válik vezetővé, ha a beállított ellenfeszültség és az elektródpotenciál között feszültségkülönbség lép fel. Ha ez a feszültségkülönbség zérus, akkor a 39 elektroncső nem vezet. Amikor a 39 elektroncső első triódarésze vezet, az elektronáramlás a 44 és 42 ellenállásokon át a 39 elektroncső második triódarészét is vezetővé teszi. A meginduló anódáram a 43 jelfogót működteti s ennek 47 nyugvó érintkezői bontják a 45 szervomechanizmus áramkörét. Ez a helyzet addig áll fenn, míg az ellen -feszültség és az elektródpotenciál között feszültségkülönbség van. Amint e két feszültség különbsége ismét zérus, a 39 elektroncső lezár, mert a 41 katódellenállás úgy van megválasztva, hogy anódáram ne folyhasson, ha a rácsfeszültség zérus. Ebben az esetben a 43 jelfogó elenged, érintkezői zárják a 45 szervomechanizmus áramkörét (5. ábra), amely a 46 táptalaj adagoló szelepet kinyitja és mindaddig nyitva tartja, míg az ellenfeszültség és az elektródpotenciál között nem lép fel ismét feszültség. A 38 ellenállás a 39 elektroncső anódmuinkaellenáilása. A 7 hálózati' tápegység szolgáltatja az 1—4 egységek működéséhez szükséges kétszer stabilizált egyenfeszültséget a 48, 49, 52 és 53 kapcsokon, valamint a 45 szervomechanizmus számára a váltófeszültséget az 50 és 51; kapcsokon. A 45 szervomechanizmus a 3 elektronikus kapcsolóhoz az 56 kapoccsal csatlakozik.
