150194. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kombinált reagensek előállítására antistreptokinaze titráláshoz
Megjelent: 1933. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÄLMÄ1NY1 HIVATAL 150.194 SZÁM Nemzetközi osztály: . Magyar osztály: A-61— k BO—839 ALAPSZÁM 30 h 1 _ 8 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás kombinált reagensek előállítására antistreptokinaze titráláshoz Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Dr. Böszörményi József orvos, Füvessy Imre vegyész, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1961. július 14. Az antistreptokinaze (ASK) reakciót a strepto• coccusos fertőzöttség megállapítására használják az orvosi laboratóriumokban. Elvégzése mindazokban az esetekben indokolt, amelyekben O-antistreptolysin titer meghatározást végeznek, mivel a szakemberek egyöntetű véleménye szerint legalább két streptococcus antigénnel szembeni ellenanyagtiter meghatározása szükséges a streptococeusos kórok laboratóriumi diagnózisához. Az ASK reakció mégsem terjedt el, mivel elvégzésééhez négyféle reagens szükséges: sterptokinaze, plazminogén, fibrinogen, trombin. Ha még hozzátesszük, hogy mindezen biológiai reagenseknek előzetesen meg kell határozni pontosan a hatékonyságát is ahhoz, hogy az ASK titrálást egyáltalán beállíthassuk, érthetővé válik, hogy csak nagyon kevés és nagyon jól felszerelt laboratórium vállalkozhat erre a titrálásra. A titrálás elvi menete: a vizsgálandó beteg szérumának emelkedő hígításaiból azonos menyrtyiségeket mérünk szerológiai csövekbe, majd minden csőbe azonos mennyiségű streptokinazeí mérünk. Minél magasabb a széruimíban az antistreptokinaze koncentrációja, annál magasabb hígítási fokban képes közömbösíteni a hozzáadott streptokinazét. Ha ezek után a csövekbe meghatározott mennyiségű plazminogént. mérünk, akkor ez csak azokban a csövekben aktiválódik plazminná, amelyekben elegendő streptokinaze maradt közömbösítetlenül. Ha most a csövek tartalmát 'meghatározott mennyiségű marhafibrinogén és trombin bemérésével megalvasztjuk, akkor a fibrinalvadék azokban a csövekben, amelyekben aktív plazmin volt, egy idő után újra feloldódik. Végeredményben: a fibrinoides gátlása arányos az antistreptokinaze koncentrációjával, es abból kiszámítható. Mi azt a célt tűztük magunk elé, hogy a rutin laboratóriumnak a) csak két reagensre legyen szüksége négy helyett, b) ne kelljen a reagenseket előbb hatékonyság szempontjából ellenőriznie. Felismerésünk szerint ez a feladat úgy oldható meg, ha megfelelő szakintézetben mind a négy reagensből nagyobb mennyiséget készítünk, azok hatékonyságát külön-külön pontosan meghatározzuk, majd a négy reagens közül két-két olyannak az oldatát, amelyeknek hatóanyaga egymásra nézve indifferens, összekeverjük és ampullákba elosztva liofilezzük. Felismerésünk szerint a vizsgálandó sziérumhígításhoz először egy olyan kombinált reagenst kell adni, amelyik a streptokinaze mellett fibrinogént tartalmaz, másodszor pedig olyan kombinált reagenst, amelyik plazminogént és trombint tartalmaz. Ugyanez a cél elérhető azonban úgy is, ha először streptokinaze-f-trombin, másodszor pedig plaziminogén-f-fibrinogén kombinált reagenst adunk a vizsgálandó szérumhígításhoz. A cél megoldására felismert elvet a gyakorlatban a következőképp valósítottuk meg: Titrálási módszerünk a Kísérletes Orvosudoraány c. szaklapban Böszörményi József: „Rutin laboratóriumi módszer az antistreptokinaze titer meghatározására" című közleményében leírt módszer (K. O. 1961. 286—290. 13). E szerint a vizsgálandó beteg vérszérumának emelkedő hígításaiból 1,0—1,0 ml-t mérünk 11 mm belső átmérőjű szerológiai csövekbe. A' kimért szérumhígítások-
