150169. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső, különösen adócső

Megjelent: 1983. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG «ur -JSSZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.169. SZÁM MA—1051. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: H 01 j Magyar osztály: 21 g 1—16 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Elektroncső, különösen adócső Magyar Adócsőgyár,, Budapest Feltaláló: dr. Szabó László mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1961. augusztus 1. A találmány elektroncsövekre, elsősorban adócsövekre és ezek közül különösen nagyteljesítményű adócsövekre vonatkozik. A találmány elsődleges célja ilyen adócsövekben a rácsáramok csökkentése. Korszerű, nagyteljesítményű adótriódák vezérlésénél a szükséges teljesítmény kivételéhez a rácsot a pozitív tartományba be kell vezérelni, különösen a nagy erősítési tényezőjű csöveknél. A pozitív racstartomanyba való bevezérlés azonban rácsáram-folyást eredményez, ennek következtében pedig a meghajtófokozatnak teljesítményt kell szolgáltatnia. A meghajtóteijesítmény nagyteljesítményű végfokozat esetén több kW is lehet. Ha tehát a rácsáramot nagyteljesítményű csöveknél, pl. triódáknál valamilyen módszerrel sikerül a szokásosnál alacsonyabb értékre csökkenteni, úgy a végfok meghajtó teljesítménye lényegesen csökkenthető. A végfok meghajtó teljesítményének csökkentése egyébként nemcsak energiatakarékosság szempontjából szükséges, hanem azért is, mert gyakran a rácsáram csökkentés nélküli csövekhez szükséges meghajtó teljesítményszükséglet oly nagy, hogy emiatt a meghajtó fokozatot túl nagyra kell méretezni, ami az adó összsúlya, összhatásfoka és térfogata miatt hátrányos. Elméleti megfontolások alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy elektronoptikai úton jelentős mértékben csökkenthető a rácsáram és ezen keresztül a végfok meghajtó teljesítménye. A pozitív rácsáram két részből tevődik össze: 1. A rácsmenetek által átfogott elektronok árama. 2. A rácsmenetek tartói által átfogott elektronok árama. A találmány a rácsárarntnak a 2. szerinti összetevőiét kívánja csökkenteni, miután az 1. szerinti összetevő elektronoptikai úton történő csökkentése csak túlzottan bonyolult megoldásokkal képzelhető el. A rácsmenetek tartóinak áramát szintén két részre oszthatjuk. Az egyik rész a katódfonalakról közvetlenül rámegy a tartókra, a másik rész pedig a katódfonalak által alkotott katódhenger belsejében levő elektronfelhőből kilépve folyik rá a rácstartókra. Ez utóbbinak az az oka, hogy a pozitív anód, de különösen a pozitív rács a ritkán elhelyezett katódfonalak közein áthatva a katódhenger belsejében pozitív potenciált hoz létre. A katódfonalból minden irányban kilépő elektronok tehát a pozitív potenciál gyorsító hatása alatt a henger középpontja felé is mozognak és ott tértöltés jön létre. A tértöltésből az egyes; katódfonalak között is lépnek ki elektronok a rács és anód irányában, mintha ezen közökben is léteznének katódfonalak. Ezen elektronok jelentős része pedig a rácstartóra jut. A találmány alapgondolatát az képezi, hogy mind a közvetlenül, mind pedig a tértöltésből kilépő elektronokat eltereljük a • rácstartókról, mégpedig a katódfonalak alkotta hengeren belül elhelyezett terelőeszközökkel, amelyekkel egyben a katódfonalak körén belüli tértöltés létrejöttét is gátoljuk és a katódfonalak alkotta katódhengert közel equipotenciálissá tesszük. A találmányt ezek szerint oly elektroncső, különösen adócső képezi, amelynek buráján belül forgástest palástja mentén elhelyezkedő katódfonaiak által alkotott központos katód, azt körülvevő botok, vagy rácsbordák által hordozott rácsmenetek által alkotott legalább egy rács, valamint egy anód és esetleg segédelektródák helyezkednek el, .mimeilett legalábbis az első rács botjai, vagy rácstartói (ráeslbordái) az elektroncső