150156. lajstromszámú szabadalom • Gyors működésű áramkorlátozó olvadóbiztosító

Megjelent: 1963. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG &Sfr SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.156 SZÁM Nemzetkösd osztály: H 02 d VI—354 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 c 68—72 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Gyors működésű áramkorlátozó olvadóbiz tosító Villamosipari Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Mocsáry József elektromérnök, Budapest A bejelentés napja: 1961. június 10. A szemcsés ívoltóközeggel (pl. kvarchomokkal) töltött, úgynevezett áramkorlátozó olvadóbiztosítók egyik legnagyobb előnye, mint ismeretes, hogy nem engedik a biztosító beépítése helyén biztosító nélkül létrejövő független zárlati áramot annak teljes (maximális) értékére kifejlődni, hanem, azt már sokkal kisebb áramértéknél levágják. Független zárlati áram alatt azt az áramot (szimmetrikus rész effektív értéke) értjük, amely a zárlati áramkörben kialakulna, ha a biztosítót elhanyagolhatóan kis ellenállású áthidalással helyettesítenők. Azt az áramot, amelyet a biztosító a független zárlati áramból valóban ki enged fejlődni, a biztosító által korlátozott áramnak, levágott áramnak, vagy tényleges megszakítás! áramnak nevezik. A levágott áram értékét a biztosító olvadóelemének legkisebb keresztmetszete határozza meg. Amikor tehát hatásos áramkorlátozás elérésére törekszünk, az olvadóelem leghamarabb olvadó részét a lehető legkisebb keresztmetszetűre kell kiképezni. A szokásos áramkorlátozó olvadófoiztosítóknál az áramkorlátozás általában 30—40 I„-nél kezdődik, ahol I„ a biztosító névleges áramerősségét jelenti. Ez az áramkorlátozó hatás általában kielégítő pl. az ipari elosztóhálózatokban, de már nem kielégítő az — utóbbi időben rohamosan elterjedt — egykristály-egyenirányítók védelmére használt biztosítóknál. Az egykristály (germánium és szilícium) -egyenirányítók, mint ismeretes, igen érzékenyek a túlterhelésekkel szemben, ezért a védelmükre felhasznált olvadóbiztosítóktól megkövetelik, hogy a közönséges olvadóbiztosítóiknál lényegesen gyorsabban olvadjanak ki túlterhelések hatására, továbbá ívidejük és ezzel teljes működési idejük is nagyon rövid legyen és ezáltal megvédjék az egyenirányítók p-n átmenetét a káros túlmelegedések ellen. A találmány célja az előbbiekben leírt követelményeknek megfelelő olvadóbiztosítók kialakítása. A találmány abban van, hogy a legalább egy helyen leszűkített keresztmetszietű, lemez alakú olvadóelemmel bíró biztosítóban a lemezen a leszűkített keresztmetszetű helyet, vagy helyeket két oldalról közrefogó és szervetlen szigetelőanyagból (pl. üvegszilikon) készült rátétlapok fekszenek, és a leszűkített keresztmetszetű rész hoszsza 0,4—2 mm. x A találmányt részletesen rajz alapján ismertetjük. A rajzon: az 1. és 2. ábra az olvadóelem kialakítását magyarázó egy-egy vázlat; a 3. ábra a találmány szerinti olvadóbiztosító példakénti kiviteli alakjának nézete; a 4. ábra a 3. ábra A—A vonal mentén vett metszete. Az 1. és 2. ábra szerinti 1 'olvadóelem (olvadólemez) legkisebb keresztmetszetű részén az áramsűrűség az egyéb áramkorlátozó biztosítók leszűkített keresztmetszietű részében megengedetthez viszonyítva, kb. annak 6—10-szerese, vagy még annál is nagyobb. Ezt a nagy áramsűrűséget azáltal érjük el, hogy az 1 olvadóelem leszűkített keresztmetszetű 2 részét erősen hűtjük. Az intenzív hűtés biztosítására az 1 olvadóelem keresztmetszetét a leszűkített keresztmetszetű 2 rész