150156. lajstromszámú szabadalom • Gyors működésű áramkorlátozó olvadóbiztosító

2 150.156 mindegyik oldalán a leszűkített keresztmetszetnek legalább 8-szorosára — a szokásos olvadobizto­sítókhoz viszonyítva, lényegesen nagyobbra — nö­veljük meg. A vizsgálatok tanúsága szerint az ol­vadóelem leszűkített keresztmetszete és teljes ke­resztmetszete arányának 1 :10—1 : 15-nek, a le­szűkített keresztmetszetű rész hosszának pedig kb. 0,4—2 mm között kell lennie, hogy a keletke­zett hő minimumra csökkenthető és egyúttal a jó hőelvitel is biztosítható legyen. Egynél több olvadóelem esetén a többi elemet is hasonlóan alakítjuk ki. Az igen nagy áramsűrűségnek megfelelően — a biztosító névleges áramerősségétől függő szám­ban alkalmazott 1 olvadóelemek legkisebb kereszt­metszetű 2 részei már kb. a 6—8 In nagyságű túlterheléseknél 10 miliszekundumon (egy félperi­ódus) belül megolvadnak. Ennél nagyobb túlter­heléseknél és zárlatoknál — szimmetrikus túlter­helési vagy zárlati áram esetén — a biztosító már 1/4 perióduson belül, tehát 5 miliszekundumnál rövidebb idő alatt kiolvad, ami azt jelenti, hogy 6—8 In -nél nagyobb túlterheléseknél már áram­korlátozás van. A biztosító az előbbiekben leírta­kon túlmenően természetesen megfelel a szabvá­nyokban előírt egyéb követelményeknek (pl. ki­olvadási idő mértékadó terheléseknél, melegedési viszonyok stb.) is. A találmány tárgya mármost a 3. és 4. ábra szerinti kiképzésű nagy hőállóságú és nagy villa­mos szilárdságú, szervetlen szigetelőanyagból, cél­szerűen üvegszilikonból készült 3, 5 rátétlapok al­kalmazása az 1 olvadóelem (olvadólemez) leszű­kített keresztmetszetű 2 részének, ill. részeinek közrefogására. A rátétlapok egyike lehet keret ala­kú 3 elem, amelynek az olvadóelem leszűkített keresztmetszetű 2 részére eső 4 hídja van, míg a másik rátétlap lehet egyszerű 5 övlemez. A rá­tétlapokat kis átmérőjű 6 csőszegecsekkel lehet egymáshoz, ill. az olvadóelem (olvadólemez) le­szűkítetlen keresztmetszetű részéhez hozzáerősí­teni. A szervetlen szigetelőanyagból készült 3, 5 rá­tétlapok alkalmazásának célja kettős: Először megvédik az olvadóelem leszűkített ke­resztmetszetű 2 részét, ill. részeit az elszakadás­tól az összeszereléskor, továbbá készre szerelt ol­vadóbetétek olvadóelemét megvédik az elszaka­dástól olyan üzemben való alkalmazáskor, ahol az rázkódásnak van kitéve (pl. villamos mozdonyo­kon). A 3, 5 rátétlapok alkalmazásának másik lénye­ges előnye kifejezetten villamos természetű és különösen az egykristály egyenirányítók védelmé­re történő felhasználás szempontjából döntő je­lentőségű. A 3, 5 rátétlapok alkalmazásával ugyanis az ívidő, ill. ennek megfelelően a teljes működési idő jelentősen lerövidíthető az egyéb megoldásokkal — pl. a tisztán kvarchomokkal történő ívoltással — szemben. Az igen gyorsmű­ködésű olvadóbiztosító leszűkített keresztmetszetű 2 részének kiolvadása után keletkező fémgőzök ugyanis a 3 keret alakú elem (rátétlap) 4 hídja és az 5 rátétlap közötti szűk térben igen nagy nyomást hoznak létre. Ez a nagy nyomás a ke­letkezett fémgőzöket a rátétlapok szélére szorítja ki, ahol azok a környező kvarchomokban lecsa­pódnak és energiájukat leadják. A villamos ív oltása a 3 keret alakú elem (rátétlap) 4 hídja és az 5 rátétlap közötti szűk térben két szempont­ból kedvező: először azért, mert a nagynyomású térben, mint ismeretes, az ív feszültségigénye lé­nyegesen nagyobb és így a feszültség nulla-átme­netében, vagy annak közelében bekövetkezett ív­kialvás után a visszatérő feszültség nem elegen­dő a közben szigetelővé vált térben az ív újra­gyújtására; másodszor pedig azért, mert a rövid ívidő miatt az ív csak viszonylag kevés fémmeny­nyiséget tud elgőzölögtetni és a kevés fémgőz jelenléte igen előnyös az ív útjának deionizálása, azaz az ív kioltása szempontjából. Ily módon az ívidő általában 10 miliszekundumnál (egy fél­periódus) rövidebb, kis és közepes túlterhelések­nél is, az; egyéb megoldások 30—40 miliszekun­dumos, vagy még annál is hosszabb ívidejével' szemben. Ez utóbbi megoldásoknál a viszonylag hosszú ívidő alatt — az igen rövid kiolvadási idő ellenére — az egykristály egyenirányítók p—n átmenetei az íven hosszú ideig átfolyó áram ha­tására tönkremehetnek. A találmány szerinti gyors működésű olvadó­biztosító tehát — az igen gyors kiolvadás és az igen rövid ívidő, vagyis a rövid működési idő következtében — tökéletes védelmet nyújt az egy­kristály-egyenirányítók p—n átmenetei számára. Az előbbiekben leírt találmány szerinti igen hatásos áramkorlátozás természetesen nemcsak az egykristály-egyenirányítóik védelménél használha­tó ki előnyösen, hanem mindazon villamos be­rendezésekben is, ahol a termikus és dinamikus igénybevétel csökkentésére törekszünk. A találmány tárgyát képező olvadóbiztosítóval az áramkorlátozás a szokásos biztosítókkal széni­ben még akkor is eredményesebb, ha a tranzi­ens áramlökések miatt nagyobb névleges áram­erősségű biztosítok alkalmazása szükséges. Az előbbiekben leírt eredményeket igen nagy­számú kísérlettel igazoltuk: a kis túlterhelések tartományából kiindulva egészen a > 60 000 A effektív zárlati áramú áramkörben végzett vizs­gálatokig. Az elvégzett .vizsgálatok igazolták a ta­lálmányban lefektetett elveik helyességét és azt a műszaki színvonalemelkedést, amit a találmány tárgyát képező biztosítók a szokásos áramkorlá­tozó biztosítókhoz viszonyítva — az igen nagy áranikorlátozóképesség és a kis túlterheléseknél is igen rövid ívidő biztosításával — eredményez­tek. Szabadalmi igénypontok: 1. Villamos olvadóbiztosító, amelynek legalább egy helyen leszűkített keresztmetszetű, lemez ala­kú olvadóeleme van, azzal jellemezve, hogy a le­mezen a leszűkített keresztmetszetet, vagy ke­resztmetszeteket két oldalról közrefogó és szer­vetlen szigetelőanyagból, célszerűen üvegszilikon­ból készült rátétlapok fékszenek és a leszűkített keresztmetszetű rész hossza 0,4—2 mm.

Next

/
Thumbnails
Contents