150153. lajstromszámú szabadalom • Összetett, főleg bázikus tűzálló test

2 150.153 tér attól a kezeléstől, amelynek a maradék-testet készítése közben kell alávetni. A fentiekben említett régebbi javaslatok egyike szerint a betét-test anyagát oly burkolatba töltik, amelyet ezután a maradék-test anyagával vesznek körül és azután a teljes összetett testet a forma üregében sajtolják. Természetes azonban, 'hogy ennél a munkamódszernél csak nagyon kismértékben lehet a betét-testet a maradék-testtől eltérő módon feldolgozni vagy kezelni; hogy csak egy példát említsünk, e régebbi javaslat szerint nem lehet a testeik közül az egyiket erősebben sajtolni mint a másikat. Egy másik régebbi javaslat szerint az összetett test egyik része előre elkészített, olvadt anyagból öntött, tűzálló részékből áll, az idomtest más része pedig előre elkészített sajtolt anyagból van. E javaslattal szemben, melynél az idomtest a részek együttes sajtolásával készül olyképp, hogy laza anyagot préselünk, már bizonyos előnyök érhetők el, mert lehetővé válik azoknak a tulajdonságoknak a kihasználása, amelyek a két különböző anyagnál fenn állanak. A régebbi javaslatnál azonban még nem ismerték fel azt amit a jelen találmány előír, vagyis azt, hogy az előre elkészített testet laza, tehát ömleszthető kiindulási anyaggal kell közösen sajtolni. Ilyen módon lehet olyan tűzálló, összetett testeket készíteni, amelyek nagymértékben mint monolitikus testek működnek és mégis több darabból állanak, amelyek egymástól eltérő sajátosságai lehetővé teszik minden követelményhez való alkalmazkodást. Ehhez járul még a viszonylag egyszerű és előnyös készítési eljárás is. A találmány ugyanis az előállítás szempontjámól azt az előnyt hozza magával, hogy az előre elkészített betét-test könnyen behelyezhető a formába, mert az ilyen betét nagyon könnyen kezelhető. Ez onnan adódik, hogy a betét tömör egységből áll, amelyből — ellentétben a töltött hüvelyekből álló betéttel — egyes részecskék vagy darabkák nem eshetnek ki. Az előre kialakított betét-test a találmány szerint olyan is lehet, hogy azt minden burkolat nélkül is könnyű kezelni és így lehetővé teszi az olyan összetett testek készítését, amelyekben a betét-test és a maradék-test egymást közvetlenül érintik. Megemlítendő még, hogy nem volt előre látható az a körülmény, mely szerint egyetlen sajtoló formában lehet az ilyen betét-testet az olyan maradék-testtel együtt és egységes egésszé sajtolni, amely a sajtolás előtt még ömleszthető állapotban van. A találmányt a rajz vázlatos ábráival kapcsolatosan részletesen magyarázzuk meg. Az 1. ábra a tűz felé fordított felülettel párhuzamos keresztmetszet, amely rendes körülmények között a tűzálló test hosszabb tengelyére merőleges síkban van. A 2. és 3. ábra két további kiviteli alakot szemléltet, amelyek a találmány szerinti eljárást magyarázzák, magában véve ismert lemezburkolat alkalmazása esetén. A 4. és 5. ábra fémes függesztő füllel ellátott, a találmány szerint készített összetett test gyártását szemlélteti. A 4. ábra metszet az .5. ábra IV—IV vonala szerint és az 5. ábra pedig az V—V vonal szerinti metszet. A 6—8. ábra távlati feltüntetésben különböző összetett testek fejrészét szemlélteti. Ezek a tűzálló testek a 4. és 5. ábra szerinti sajtolőíorma felhasználásával készülhetnek, esetleg e formáknak értelemszerinti kisebb változtatásával. Az 1. ábra szerinti összetett test két 1 betéttestből és a 2 maradék-testből áll. Az 1 betét-testek tűzálló anyagból, pl. kátránnyal kötött magnezitből készülnek és eljárhatunk olyképp, hogy ezek a betét-testek akkor amikor a sajtolóforma üregébe helyezzük őket, bizonyos képlékenységgel, rendelkeznek. Először félig töltjük meg a formát és a betéteket a 3 felületre helyezzük, majd pedig a formát teljesen megtöltjük a kiindulási anyaggal és az 1. ábrán látható nyíl irányában sajtolóerőt fejtünk ki egy kölyű vagy bélyeg segítségével. Ezzel az összetett tűzálló test készítése lényegileg be is fejeződött. A leírt módon természetesen nemcsak két betéttel ellátott test készíthető, hanem a találmány keretein belül a betétek száma változhat, Feltételeztük továbbá a leírt kivitelnél, hogy fémköpennyel ellátott összetett testet készítünk. Ez a fémköpeny az 5 U-alakú burkolatból áll, melynek 5' fedéllemeze is van és ezek a fémes részek ismert módon kivágó sajtolással készített lehajlított karmok segítségével kapcsolódnak a sajtolt anyaghoz. A betét-testek ez esetben szögletes keresztmetszetűek és a találmány egyik jellemzője szerint olyképp vannak a maradék-testet alkotó maszszába beágyazva, hogy az egymással szemben levő élek a sajtoló bélyeg mozgási irányában vannak. A betét-testeknek ez a beágyazási módja célszerűbbnek mutatkozott, mint az az elhelyezés, amelynél a betét homlokfelülete van a bélyeg felé fordítva, illetve amelynél a. homlokfelület merőleges a bélyeg mozgási iramára. Az említett beágyazási módszer előnye nyilvánvalóan az, hogy a maradék-testet alkotó anyag a bélyeg mozgási irányára keresztirányban igyekszik elmozdulni. Azáltal, hogy a sajtolás művelete ezt az anyagot * kétoldalt téríti el, egyrészt a betét-test mentesül a túlzott igénybevételektől, másrészt a forma ürege jól kitöltődik, ill. az anyag biztosan eljut a forma sarkaiba is. Ezzel kapcsolatosan még azt említik meg, hogy egyes esetekben ajánlatos lehet az 1 betét-testet a sajtolás művelete folyamán szilárdságilag oly mértékben igénybe venni, hogy belsejében repedések keletkezzenek. Eközben a betét-test számottevő alakváltozást szenvedhet, de ez nem minden esetben következik be. Ha betét-test az említett módon megrepedezik, az anyag jobban tud alkalmazkodni a hőmérsékletváltozásokhoz és más szempontból is a betét-test kedvezően viselkedik. A repedések hatása alatt ugyanis a betét és a maradék-test közötti kapcsolat változó viszonyok között is kedvező. Másrészt azonban annak nincsen akadálya, hogy a betét testet minden efféle alakváltozástól vagy repedéstől megóvjuk; amihez természetesen az anyag nyomószilárdságát és/vagy a sajtolás nyomását kell megfelelően beállítani. A 2. ábra szerinti kivitelnél a 6 fémköpenyt vagy burkolatot a forma 7 üregébe helyezzük és