150153. lajstromszámú szabadalom • Összetett, főleg bázikus tűzálló test
_ let, .amely , i c o er nek felére t- ^ t^ x ^ h t oly 9 tűzj i je Héskor még c es c"^\ íi1 u^ r ^ ui n működtetak a ,J Sitib bű cg ' o 1 i <. maradék-' oi ko Jl f VI ii MV es végleges e ^ ^ Koz 1 J J 11' mutatja A leit moaon erwveit s-i]t d is alul az anyag 1 i í 'i Lem un ínyei, melyen eceibol ismert moaon oeíele meghajlított 6' nyelveket alkalmazunk. A 8 betét-testet vékony 9' rétegekkel választjuk el a 6 fémköpenytől és ezek a rétegek ugyanabból az anyagból állhatnak mint a maradék-test. Ennél az eljárásnál az előregyártott betét-testet nagymértékben kíméljük, miközben azt a készítendő összetett tűzálló testbe beágyazzuk. Általában véve előnyösnek mondható ha a betét-test és .a maradék-test egymást közvetlenül érintik, de természetesen lehetséges az is, hogy e két test közé fémlemezből vagy kiégethető anyagból álló 12 közbenső réteget helyezünk, amely készíthető pl. drótháló alakjában vagy állhat nyújtható anyagú fémből. A 3. ábra szerinti kivitelnél a találmány szerinti összetett testet a 8 fémköpeny belsejében úgy készítjük, hogy abban két egymással átlóirányban szemben levő 15 és 15' betét-test van, melyek előregyártással készülnek. A maradék-test sajtolható, tűzálló 18 anyagból (masszából) áll. Az ilyen összetett test készítésénél először a 6 fémköpenyt helyezzük a forma üregébe és azután tesszük be az alsó 15 betét-testet. Ezután kellő mennyiségű laza tűzálló anyagot töltünk be, majclpeclig a 18 fedőlemezt és a második betéttestet helyezzük el éspedig először a 15" helyzetben; most a 19 bélyeget vagy sajtoló szerszámot a nyíl irányában leszorítjuk, miáltal a 15 és 15' betétek végleges helyzetükbe jutnak, a laza anyag sűrűsödik és a megfelelő tömörségű részek szilárd kapcsolatba jutnak a fémköpennyel a 6' és 18' kihajlított nyelvek révén. Ezek a nyelvek ugyanis az anyagba ágyazódnak. A fentiekből látható, hogy a betét-testek a 3. ábra szerinti kivitelnél a sajtoló nyomás növekedése esetén átlósan szembenfekvő éleikkel a fémköpeny átlójának irányában igyekszenek elhelyezkedni, ami mindenképpen előnyös. Mégis megtehetjük azt is, hogy a 15 és 15' betét-testek, valamint a fémköpeny, illetve a fedőlemez között - kismennyiségű ömleszthető anyagot helyezünk el. Megemlítendő továbbá, hogy a betét-testek előnyösen úgy méretezendők, hog3r végleges helyzetükben szembenfekvő éleik között kellő nagyságú a távolság maradjon. Ez azért fontos, mert így elérhető az eleinte laza anyaggal töltött tereknek egészen a 19 sajtoló bélyeg legalsó holtpontjáig való jó kapcsolata. A két betét-testnek a fentiekben említett oldalirányú kitérését azzal is elősegíthetjük, hogy e két betét-test egymásfelé fordított határoló felületei leíerdített alakúak, amit a rajzon 20-nál jeleztünk. A fentiekben már említettük, hogy a találmány lehetővé teszi igen nagy szilárdságú függesztett .kövek készítését. Egyszerű esetekben a kövek felfüggesztése a betét-test segítségével olyképp történhetik, hogy ezt a testet használjuk mint tartóeszközt és ennek természetesen megfelelő húzószilárdságot adunk. A betét-test tehát önmaga mint hordozószerv működik. E célból lehetne a betét-testet kismértékben hosszabbra készíteni, mint a kövei, hogy az a kő homiokíelületéhől kiálljon és a kiálló részen függesztésre alkalmas lyukat lehet készítem. Más eljárás szerint a találmány szerinti összetett-testet függesztésre alkalmas füllel alakítjuk ki, éspedig oly módon, hogy ez a fül ismert módon az 5 fémköpeny részét képezi (1. ábra), vagy lehet a fület az összetett-test belsejében elhelyezni oly módon, hogy annak vége a testből kiálljon. Ez utóbbi kivitelt a 4. és 5. ábrával kapcsolatosan magyarázzuk meg. A 30 forma belsejében van a 31 fémköpeny és ebben helyezzük el a 32 betét-testet. Ez utóbbi égetett kő lehet, de állhat vegyileg kötött kőből is. Ha a 33 betétei a 32 testre helyezzük és a szabadon maradó 34 tereket sajtolható anyaggal megtöltjük, az, összetett testet sajtoló művelettel elkészíthetjük. Mivel azonban függesztő füllel ellátott követ akarunk készíteni, a laza. anyag betöltése előtt a 35 fület kell behelyezni, amely 36' lábrészével oldalt a 32 darabhoz szorul; utóbbit az említett lábrésszel való jobb érintkezés végett 32' kivágással lehet ellátni. A forma belsejében az egyes részeket két 37 és 38 szorítóbetéttel rögzítjük, amelyek a 35' fülrészt maguk közé szorítják. A 35' részen a felfüggesztést lehetővé tevő lyuk vagy nyílás van. A 32 betét-test 32' baloldali kivágásába szintén lehet 40 fémbetétet vagy közbenső réteget elhelyezni. A sajtolás befejezése után a követ kiveszszük a formából és ekkor ennek fejrésze is van, úgy amint a 7. ábra mutatja. Külön fül és a 40 fémbetét felesleges, ha maga a 32 betét-test van ellátva a szükséges akasztófüllel, úgy, mint az 5. ábra mutatja. Megfelelő és ismert segédeszközök alkalmazása esetén a 4. és 5. ábra szerinti előállítási eljárás olyképp is megvalósítható, hogy a 35 fül (6. ábra) a fejrész a füllel párhuzamos helyzetű 42 mélyedésben van, ami egyébként magában véve a 201 497 számú osztrák szabadalmi leírásból ismeretes. Lehet továbbá a függeszthető követ a 8. ábra szerint elkészíteni oly módon, hogy a betéttest és a maradék-test a hosszabb keresztmetszeti tengellyel párhuzamos 45 felület mentén érintik egymást. Ilyen módon a felfüggesztésre alkalmas kör alakú nyílás mértani tengelye a kő négyszögletes keresztmetszetéhez viszonyítva, a 6. és 7. ábrához képest 90°-kal el van fordítva. A találmány természetesen még sok más változatban is elkészíthető. Gyakorlatilag véve valamennyi kőfajtánál alkalmazható a találmány, a kő lehet tehát kiégetett vagy ki nem égetett, betét nélküli vagy armírozott, készíthető továbbá fémes külső erősítésekkel. Mégis valamennyi kivitelnél a betét-test vagy a bietét-testek előre kialakított darabok, amelyeket legalább oly mértékben készítünk el előre, hogy könnyen kezelhetők legyenek. Előnyös azonban ha az előregyártás pl. kiágetés révén nagymértékű szilárdságot biztosít. Lehet továbbá gondoskodni arról is, hogy a betét-test és maradék-test között jobb kötés keletkezzen, mely célból az 1, ábra szerint az 1
