150150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a tetrahidro-5, 10, 11, 12-dibenz/b, g/azocin új származékainak előállítására

9 150.150 talános képletnek megfelelő vegyülettel való rea­gáltatása útján (a képletekben A és Z jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel). Ezt a reakciót előnyösen valamely oldószer, mint aromás szénhidrogén (pl. benzol) vagy vala­mely alkohol felhasználásával, kondenzálószerként pedig a H—Z képletű vegyület feleslegének alkal­mazásával folytathatjuk le. A tetrahidro-5,10,ll,12-dibenz(b,g)azoeinnak a találmány értelmében előállított új származékait valamely savval képezett addíciós sóvá vagy va­lamely kvaternér aimmóníumvegyületté is átala­kíthatjuk. A savakkal képezett addíciós sók elő­állítása oly módon történik, hogy az említett új vegyületeket megfelelő oldószerekben a kívánt savval reagáltatjuk. Oldószerként szerves oldó­szerek, pl. alkoholok, éterek, ketonok vagy kló­rozott oldószerek, továbbá szervetlen oldószerek, előnyösen víz használhatók. A képződött sót — esetleg a reakcióéi egy betöményítése után — szű­réssel vagy dekantálással választhatjuk el a re­akcióelegyből. A kvaternér ammóniumvegyületek előállítása oly módon történhet, hogy a találmány szerinti új származékokat a megfelelő észterekkel reagál­tatjuk; a. reakció adott esetben valamely szerves oldószerben, szobahőfokom vagy (a reakció meg­gyorsítása érdekében) mérsékelt hevítéssel foly­tatható le. A tetrahidro-5,li 0,ll,12-dibenz(b,g),azocin (I) álta­lános képletű származékait fizikai (pl. desztillá­ciós kristályosítás, kromatográfía) vagy kémiai módszerek (pl. sóképzés, a sók kristályosítása, majd alkalikus közegben történő elbontása) útján tisztíthatjuk. E műveletek során nincsen jelentő­sége annak, hogy milyen anionokkal képezzük a sókat, az egyetlen követelmény az, hogy a kémiai tisztítás jól definiált és könnyen kristályosítható sók képzése útján történjék. A találmány szerint előállításra kerülő új szár­mazékok érdekes farmákodinamikai tulajdonsá­gokat mutatnak; e vegyületek a központi ideg­rendszerre hatnak és különösen antiemetikus gyógyszerekként bírnak jelentőséggel. A találmány szerinti új vegyületek gyógyászati alkalmazása akár szabad bázis, akár savakkal ké­pezett vagy kvaternér sók alakjában történhet; a sóképzéshez gyógyszerészeti szempontból elfogad­ható, tehát a felhasználásra kerülő adagokban nem toxikus anionok kerülhetnek alkalmazásra. A gyógyszerészeti szempontból elfogadható sa­vakkal képezett addíciós sók példáiként ásványi savak sói, mint klórhidrát, szulfát, nitrát, foszfát, továbbá szerves savak sói, mint acetát, propionát, szukeinát, benzoát, fumarát, male át, teofillin­acetát, szalicilát, fenolftaleinát vagy metilén-bisz­-béta-oxinaftoát említhetők; felhasználhatók só­képzésre az említett szerves savak helyettesített származékai is. A gyógyszerészeti szempontból elfogadható kva­ternér ammónium-szárniazékok példáiként szintén ásványi és szerves savakkal képezett származékok említhetők; ilyenek pl. a klór-, bróm- vagy jócl­metilát, -etilét, -allilát vagy -benzilát, a metil­vagy etilszulfát, benzolsizulfonát, vagy az említett vegyületek helyettesített származékai. A találmány értelmében előállításra kerülő gyógyszerkészítmények egy- vagy többféle (I) képletű vegyületet tartalmazhatnak hatóanyag­ként, bázis, só vagy kvaternér ammóniumvegyü­let alakjában, tiszta állapotban, vagy valamely hígítószerrel kombináltan, esetleg bevonattal el­látva; különösen orális, rektális vagy parenterális beadásra szolgáló gyógyszerkészítmények kerül­hetnek előállításra. Orális alkalmazásra szolgáló szilárd gyógyszer­készítményként leginkább tabletták, pirulák, po­rok vagy szemcsézett készítmények kerülhetnek előállításra. Ezek a készítmények egy- vagy több­féle (I) képletű hatóanyagot tartalmazhatnak és egy- vagy többféle közömbös hígítószerrel, pl. kalciumkarbomáttal. keményítővel, alginsavval vagy tejcukorral lehet a hatóanyag keverve. A hígítóiszereken kívül e készítmények egyéb ada­lékokat, pl. simítószereket, mint magnézium­sztearátot is tartalmazhatnak. Az orális alkalmazásra szolgáló folyékony ké­szítmények leginkább gyógyszerészeti szempont­ból elfogadható anyagokkal készült emulziók, ol­datok, szuszpenziók, szirupok vagy elixírek lehet­nek; ezek közömbös hígítószereket, mint pl. vizet vagy paraffinolajat tartalmazhatnak. A hígító­szereken kívül ezek a készítmények is tartalmaz­hatnak egyéb adalékanyagokat, mint pl. felület­aktív szereket, édesítő- vagy illatosító' anyagokat is. A parenterális alkalmazás céljaira készülő gyógyszerkészítmények a találmány értelmében steril vizes vagy nem-vizes oldatok, szuszpenziók vagy emulziók lehetnek. Oldószerként ill. vivő­anyagként propilénglikol, polietilénglikol, növé­nyi olajok, különösen olívaolaj, valamint' injek­ciók céljaira alkalmas szerves észterek, pl. etil­oleát alkalmazhatók. Ezek a készítmények is tar­talmazhatnak különféle adjuváns anyagokat, mint nedvesítő-, emulgáló- és diszpergálószereket. A készítmény sterilizálása különféle módókon, mint pl. bakteriológiai szűrő segítségével, sterilizáló­szerek hozzáadásával, hevítés vagy besugárzás alkalmazásával történhet. Készíthetők az ilyen készítmények steril szilárd keverékek alakjában is, amelyeket azután közvetlenül a beadás előtt kell steril vízben vagy más, injekció céljaira al­kalmas steril közegben old.ani. A hatóanyagok adagjának nagysága az elérni kívánt gyógyhatástól, a beadás módjától, a keze­lés időtartamától és a kezelt állat fajtájától függ­het. Általában az állat súlyára számítva 0,1 és 10 mg/kg közötti adagok kerülhetnek alkalmazásra. Klinikai alkalmazásban a találmány szerinti ké­szítmények napi .10 és 500 mg közötti hatóanyag­mennyiséget tartalmazó adagokban kerülhetnek beadásra, orális alkalmazás esetén. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemlél­te tik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre nmesen ezekre a példákra korlátozva.

Next

/
Thumbnails
Contents