150136. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyhatású diuretikus gyógyszerkészítmények előállítására

4 150.136 fent említett többi ismert vegyülettel való össze­hasonlítás is. Az összehasonlító vizsgálatok azt is mutatták, hogy a találmány szerinti vegyület a káliurézis terén nem idéz elő- a nátriurézis és a klórurézis mértékével összehasonlítható mér­tékű növekedést. Még nagyobb és tartósabb hatást mutatnak a találmány szerinti 2-a!kil-3-(l, 1.1-tr if luoretil)-tio­nactil-6-'helyetteaített-7-szuiría.mil-3,4-dimdro;be'nzo­tiadiazin-l.l-dioxidok. így pl. a 2-metil-3-{l,l,l­-trÍ!fiuoretil)-tio!met:ii-6-klór-7--szulfamil-3,4-dihiclro­benzotiadiazin-l.l-dioxid patkányon 3,3-szor na­gw )bb mértékű diurézist 2 1-szer .np.cmob1 " 1 nát­u ez°+ (^ i i\il '•ni negn 1 r i ^uh mi i-i. 1 ' i irt/ í t<- t Q J -> ' he1 ^ i h í + tmizo nieo-foiu ) \egyulef / p ) ~) 1 1 ^rí 1 Ti bb h i ^ ÍJ I a i ^ ii ib > i 1 1 a' H 1 1 -! ] flr t+ -I ( T ) 1 1 kcmi c r \ l1 € t l )! beid s ne Hi /l^l "> 1 k _, -t > f -a ii c- h Lti<n f o \ ei ( znti IB;e '? r< Hgok mint keményítő teitvik ii b z/nr>-)•> v j nfn tk •"tb fe lhasz í 11-sii "'l h t( 1 b> Bei r iitov t> 7iT npiii i v st b lg a 1 t j K 1 i -i Q e^nl e i tt e í m un L i K. i toc 7uup i?e i 'éten. is c n /o-mvi i 1-. k -i. ^ -verhetök, e keverékeket azután oly mértékben vízteleníthetjük,-h±}gy azokból szilárd, sajtolt tes­tek legyenek készíthetők. Történhet a hatóanya­gok orális beadása oldatok alakjában is; ezek az oldatok szintén tartalmazhatnak ízesítő és színező adalékokat. Készíthetők parenterális, tehát intra­muszkuláris, intravénás vagy szubkután beadásra alkalmas injekció-oldatok is. Parenterális alkal­mazás céljaira steril oldatokat készíthetünk, ame­lyek egyéb oldott anyagokat, mint pl. az oldat izo tamássá tételére elegendő mennyiségű sót vagy glükózt is tartalmazhatnak. A találmány szerinti eljárással előállítható ható­anyagok gyógyászati adagjait adott esetben az orvos határozhatja meg, a beadás módjától, az éppen alkalmazott vegyülettől és a kezelt beteg egyéni tulajdonságaitól függően. Általában cél­szerű a kezelést az optimálisnál lényegesen kisebb adagokkal megkezdeni és azután az adagolást lassan fokozni az adott körülmények közötti op­timális hatás eléréséig. Általában az tapasztalható, hogy a készítmények orális beadása esetén ugyan­azon hatás elérésére nagyobb adagok szükségesek, mint parenterális beadás esetében. A találmány szerinti vegyületek alkalmazása és adagolása ál­talában hasonlóan és hasonló nagyságrendű ada­gokban történhet, mint az egyéb isimért hasonló szereké. A gyógyászati adag általában napi 10 mg és 50 mg közö15 ' le^et- Q z a T"nmi""i«ég a nan Eolyamán föbo ' ^o -> -> 1 i ^ b e+f o1 t készítménye i -> e 5 i^ °5 "* közötti mennyiségű hatóanyagot tartalmazó tab­lettákat készíthetünk. A fentebbiek során említés történt gyógyszeré­ßzetileg elfogadható kationokról. A „gyógyszeré­fizetileg elfogadható kation" kifejezés jelentése egyértelmű a szakmabeliek számára: a savas jel­legű gyógyszerek közömbösítése céljából a gyógy­szerészeiben általában használatos bázisos vegyü­letek nem-toxikus kationjai tekinthetők ilyen gyógyszerészeti szempontból elfogadható katio­noknak. A gyógyszerként használt vegyület mole­kulájának farmakológiai hatása elsősorban az aniontól füg» ^ kation ilv°n »setékben főkéit ( up-n ~i \ ,ui° elet ti ikum ^ ml< s. <- <-_, it l ízt si =i ->z g i1 ^ / tV*ib i haoz^alo ( gi g^ 7et g »"iícg dbit i ka ío íok jc-1 i it i í 1 i1 11 ka i-i ni c magiic /i i nílűl e -v A t f dm ">\ "i ii í \eg\ i­letek soi bármeH ismert es e cella Vv-um-i i_ -! in li i ]t ha+u -. 1 LŰet r-v T^ Pl " Ih t i/!-, ^\e leite vu n i\­z J\ il 1 t bt k íi ]d íz i l l 1 t UTvlt U1 k]\ i 1 ^ CLI C\O^ e 7 t sztnj it! 1 1 t ) ] i ti it+- i *e le ' i i «gti i i i -u t t-t1 t baz v j k ] 1 K<- t -r o^idit- h i t ' i tm ít-tiiii / L <-x\ ^ og^sz 1 i r L t h t j Dctzi J 1 1 Q\ s i^7'i tb n gi in i p t t PL e íc i i 1 i I i f 1 ír i 1 i 7 kll mt •>i f b 7ii ^ i 1 L i k i t 1-iliiic i\ ÄC i fi e^ata il ( 1 í it + \L \il ttk ti^ it i s)iai \ ti ami t közbenső termékekként a gyógyszerészetileg el­fogadható sók előállítása során is. A fentebb leírt 5-heiyeitesített-2,4-diszulíarnil­-anihnek előállítása az irodalomban ismertetett módszerekkel történhet. Eljárhatunk pl. az ismert általános módszer szerint, amelynek érteimében a meta-heiyzetben helyettesített anilint 10—20 sűlyrész klórszulfonsavval kezeljük, majd foko­zatosan hozzáadunk kb. 90—170 súlyrész .nátrium­kloridot. A kapott elegyet kb. 150 C° hőmér­sékleten hevítjük kb. 2 óra hosszat, majd vízbe öntjük a reakeióelegyet és a képződött 5-helyet­tesített-anilin-2.4-diszulfonilkloridot leszűrjük, majd tömény ammóniunihicLrokloriddal vagy valamely erre alkalmas aminnal ismert módon kezeljük a megfelelő diszulfonarmid előállítása céljából. A fenti eljárás kiinduló anyagaként alkalmazásra kerülő, meta-helyzetben helyettesített anilinek, mint pl. a m-klór-, m-fluor-, m-brórn-, 'm-tnitro-, ro-alkanoil-, m-alkil-, m-trifluormetil- és m-alkoxi­anilinek a szakmabeliek által jól ismert 'mód­szerekkel könnyen előállíthatók. A találmány szerinti eljárásban alkalmazásra kerülő különféle aldehidek szintén könnyen hozzáférhetőek vagy a szakmabeliek által jól ismert módszerekkel könnyen előállíthatók. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemlél­tetik, megjegyzendő, azonban, hogy a találmány köre egyáltalán nincsen ezekre a példákra kor­látozva.

Next

/
Thumbnails
Contents