150129. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-amino-oxazolok előállítására

150,129 3 állni hagyjuk, a ikalciwmhidroxidot leszívatjuk és a szüredékből a kalciumot oátriumkanbonáttal lecsapjuk. A pH-t savval '5-<re beállítjuk, vákuumban kb. 50 ml-re bepároljuk, hozzáadunk 39 g nátriumhidroxidot 1O0 ml vízben oldva és metilénkloriddal kimerítően extraháljuk. A metilénkloridos oldatból a 2. példa szerinti, eljárással 81.2 g 4,5-dimetil-2-aminooxazol-hidrokloridot kapunk. , 5. példa: 26,2 g ciánamidnak 100 aril-nyi vizes oldatához hozzáadunk 56,0 g acetoint. Ezután állandó keverés közben, hozzáadunk 60 ml 36%-os sósavat. Az acetoin erős felmelegedés közben feloldódik. A hőmérsékletet hűtéssel 90 és 60 C° között tartjuk, és az oldatot a reakció befejeződése után éjszakán át 25 C°-on állni hagyjuk. Az oldathoz 110 g 50%-os nátronlúgot adunk. A kristályos formában kivált bázist ímetilénkloríddal felveszszük, a leválasztott vizes oldatot konyhasóval telítjük és metilénikloriddal kimerítően extraháljuk. Az egyesített metilérikloridos extraktumokból a 2. példában isimertetett eljárás szerint 84,8 g 4,5-dimetil—2-arn inooxazol-hidr okloridot kapunk. 6. példa: 67 g p-aminabenzolszulfonilciánaimldot és 30 g acetoint keverés közben 350 ml 10%-*os sósavval 60 C°-ra melegítünk. Kb. 20 perc (múlva tiszta oldatot kapunk. További 20 perc elteltével 60 C°-on megindul a kristályok kiválása, mire az oldatot keverés közben lehűtjük. A 2^nrinobenzolszulfonil-2-amino-4,5-dimetiloxazol színtelen kristályos hidrokloridját leszíva tj ulk és először 10%-os sósavval, majd 20%-os konyhasóoldattal mossuk. A kapott hidrofcloridot 600 ml víziben szuszipendáljuk és keverés közben cseppenként annyi 10%-os nátronlúgot adunk hozzá, míg a 'pH a 4—5 értéket el nem éri. A 2-(p-j

aniino)benzolszulfonil)-amino-4,5-dimietiloxazol színtelen kristályok formájában kiválik, olvadáspontja 197— 199 C°. A vízben jól kristályosodó dieíanolaminsó olvadáspontja 144—145 C°. A kitermelés az elméleti érték 67%-a. 7. példa: 129 g p-iacetaminoibenzolszulfonilciánamid-kalciumsó, 44 g acetoin, 500 ml víz és 50 g 36%-os sósav elegyét keverés közben 4 órán át 60 C°-on melegítjük. A kezdetben tiszta oldatból hamaroean kiválik a 2-(p-aeeteimino>benzolszulfonil)-aimino-4,5-dimetiloxazol színtelen kristályok formájában. A kristályos csapadékot 4 óra múlva melegen leszívatjuk és forró vízzel jól kimossuk. A 2-(p-acetBmiinoiben,

zoilszulifonil)-jamino-4,!5-dimetiloxazolt színtelen kristályok formájában kapjuk; olvadáspontja 240—242 C° (bomlik). A kitermelés 80%. A 2-{p~aceta:minobienizolezulfonil)^amino-4,5-dimetiloxazolból isimért úton, az acetil-csoport hid-, rolitikus lehasítása által, a 6. példában szereplő anyagot nyerjük. 8. példa: 51 g ciánamidnak 165 ml vízben való oldatához hozzáadjuk 182 g fenilacetilkarbinolnak 200 ml metanolban való oldatát. Az elegyet 40;

—45 C°-ra melegítjük és keverés közben hozzáadunk 103 ml 36%-os sósavat. Exoterm reakció megy végbe. A hőmérsékletet, szükség esetén hűtéssel 40 és 45 C° között tartjuk, és a keveréket a reakoió befejezése után éjszakán át 25 C°-on állni hagyjuk. A metanolt másnap lepároljuk és & desztillációs maradékot 57 g nátriumhidroxidnak 100 ml vízben való oldatával meglúgosítjük. A 6Űrű tömeget metilénikloriddal kirázzuk. A nietilénklorid^oldatot vízzel egyszer kimossuk, és magnéziumszulfáttal szárítjuk. Besűrítés után jégszekrénybe helyezve az anyagot .megkapjuk a 2-aimiino-4-metil-5-feniloxaiZolt csaknem színtelen kristályok formájában; olvadáspontja 156—160 C°. A hidroklorid olvadáspontja 238—241 C° (gázfejlődés). 9. példa: > 129 g p^aicetaminobenzolszulfonilciánamid-Hkalciumsót 500 ml vízben oldunk és hozzáadjuk 100 ml metanolban oldott 75 g fenilaeetilkarhinolhoz. A keveréket 60 C°-ra melegítjük és keverés közben hozzáadunk 43 ml 36%-os sósavat. Exoterm reakció megy végbe. A hőmérsékletet, szükség esetén hűtéssel, 60 és 70° között tartjuk. A reakciótermék közben olajszerű alakban kiválik, majd kristályosan megdermed. A íreaikciókeveréket 4 órán át 60 C°-on melegítjük, a kivált kristályos tömeget melegen leszívatjuk és forró vízzel 3 ól kimossuk. A kitermelés az elméleti érték 88,9%-a. Az anyagot tisztítás végett 5 : 1 arányú dimetilformamid és víz elegyéből átkristályosítjuk. A 2-{p-acetam;ino-benzolszulfonil)-aimino-4-mi

etil-5--feniloxazo-1 színtelen kristályok formájában kikristályosodik. Olvadáspontja 260—264 C° (gázfejlődés). Az acetil-csoport lehasítása végett a kapott anyagot hatszoros mennyiségű 10%^os nátronlúggal 30 percen át visszacsepegő hűtő alatt forraljuk. Az oldatból semlegesítéskor a 2-(p^aminobenzO'lszulfonil^mino-^metil-S-feniiloxazol halványsárga kristályok formájában kikristályosodik. A szóban forgó szulfonamid-származák etanolaminsóját tisztítás céljából vízből átkristályosíthatjuk. Az etanolaminsó színtelen kristályokat alkot, amelyek olvadáspontja 210—r213 C°. Ebből a szokott eljárással kapjuk a 2-(p-aiminoibenzolszulfonil^aminio^-rnetil-S-fenil-oxazolt színtelen, kristályok formájában; olvadáspontja 266—263 C°. 10. példa: 50,0 g benzoint elkeverünk 300 ml etanolban. A keverékhez hozzáadunk 63,0 g p-acetaminobenzolszulfonilciánamid-ikalciumsót 340 ml forró vízben oldva. A keveréket keverés közben 60 C°-ra felmelegítjük, hozzáadunk 150 g 36%-os sósavat, a heves reakció lezajlása után egy órán