150129. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-amino-oxazolok előállítására
9 150.129 amelyben Rj, ill. X ugyanazt jelenti, mint a HL, ül. II. képletben. Benzaszulfonil-gyökként előnyösen olyan benzolszulfonipgyököket alkalmazunk, amelyekben a ßzulfocsoporthoz képest p-heiyzetbein aiminocsoport vagy pedig amino csoporttá átalakítható gyök van. Alkilgyökként előnyösen 1—6 szénatomos ailkilgyököket alkalmazunk. Aralkilgyökként előnyösen bemzilgyököt, ariigyökként pedig fenilgyö'köt alkalmazunk. Ha savanyú közegben dolgozunk, a hozzáadott sav mennyiségét tág .határok között változtathatjuk. Például alkalmazhatunk annyi savat, amennyi stöchiometrikusan magfelel a helyettesített ciánamid-származék kalciumsójának, úgyhogy a szabad helyettesített ciánamid-származék, pl. a p-ac€itilamínobenzolszulfonilciána,mid, csak a saját savas pH-jávai szerepel. Dolgozhatunk azonban jelentékeny savfelesleggel is, úgyhogy a reakció végén pl. 6 n mennyiségű sav van jelen, ami pl. megfelel kb. 2'0%-os sósavnak. A reakciót célszerűen valamely hígítószerben végezzük, hígítászeirkéint jó eredménnyel alkalmazható víz, továbbá vízzel elegyedő szerves oldószerek. A reakciót közepes hőmérsékleten, előnyösen 0 és 100 C° között végezzük. Legcélszerűbb 35 és 80 C° között dolgozni. A kiinduló anyagok mólaránya célszerűen kb. 1:1, a kívánt végtermékeket azonban iákkor ás megkapjuk, ha az egyik kiinduló anyagot feleslegben alkalmazzuk. A termék feldolgozása a szokásos eljárások szerint történik. Mivel némelyik így nyert 2-aminooxazoi bomlékony, ajánlatos nem a sízaibad bázisokat, hanem a savakkal képezett mindig állandó sókat elkülöníteni. A II. és IV. általános képlet szerinti vegyületek részint már ilyen formában gyógyszerként szolgálnak, részben pedig közbülső termékként gyógyszerek előállítására. A találmány szerinti eljárást technikailag különösen előnyös formában úgy alkalmazhatjuk, hogy az alfa-oxiketonok előállítását a találmány értelmében való feldolgozásukkal technikailag összekötjük, éspedig oly módon, hogy a megfelelő kiinduló anyagokból előállítjuk az álfa-oxiketonokat és különválasztásuk nélkül a találmány értelmében feldolgozzuk őket. Az alfa-oxiketonotoat például úgy állíthatjuk elő, hogy az 1,2-diketonokat részlegesen redukáljuk, vagy pedig megfelelően helyettesített etiinilkarbinolra vizet kapcsolunk, vagy alfa-kiórketonokat hidrolizálunk, majd az így kapott oldatokat az alfa-oxiketonok izolálás nélkül a találmány értelmében feldoldozzuk. Az alfa-oxiketonok előállítását a kiinduló anyagokból és átalakításukat 2-amino-oxaizolokká végezhetjük egyidejűen is, de úgy is eljárhatunk, hogy előbb előállítjuk az alfa-oxiketonofcat és csak azután alakítjuk át őket 2-aminooxazolokká. A találmány szerinti eljárást a következő példák világítják meg: 1. példa: 51,1 g ciánamidot feloldunk 150 ml vízben, az oldathoz hozzáadunk 71,4 g acetoint (metilacetilkarbinol) és keverés közben addig melegítjük, míg az aoetoin fel nem oldódik. Az acetoin feloldódása után kb. 40 C"-on beálló reakció exoterni. A hőmérsékletet a reakció befejezéséig — szükség esetén hűtést alkalmazva — 40 és 45 C° között tartjuk, majd az oldatot éjszakán át szobasékleten állni hagyjuk. Ezután az oldathoz vele azonos térfogatú 10%-os nátronlúgot adunk és metilénkloriddal kimerítően extraháljuk. Az egyesített metilénklorid-extraktumoikat szűrjük és kevés magnéziumszulfáttal rázzuk. A metilémklorid elpároigása után megkapjuk a 2-a!mino-4,5-dimetildxazolt halványsárga kristályok formájában; az anyag olvadáspontja nem éles, 78 és 91 C° között van. Az anyagot vákuumban végzett szublimálással vagy benzolból történt átkristályosítással tisztíthatjuk, ekkor színtelen kristályokat nyerünk. Az anyag bonilékony. A kitermelés az elméletinek 86,8°/0 -a. 2. példa: Az 1. példa szerint kapott metilénikloridos 4,5--dimetil-2-a, minooxa(Zol oldatot szűrés és magnéziumszulfáttal történő szárítás után 300—500 mire bepároljuk. Ezután hűtés és keverés közben síáraz hidrogénikloridot vezetünk az oldatba. A bázis hidrokloridja színtelen kristályok formájában kikristályosodik. 102,5 g anyagot kapunk, ami acetoinra számítva az elméleti érték 8'5,1%-a. Az anyag tisztasága kielégítő a további reakcióhoz, például 2-szulfa-4,5-dimetiliOxaizo!Eá való átalakításhoz, Izopropanolból átkrlstályosíthatiuk. Olvadáspontja nem éles, 250 C3 körül van (bomlik). A pikrát olvadáspontja 216—219 C° (bomlik). Ellentétben a szabad bázissal, a 2,5-dimetil-2-a'minooxaaol sói ás ezek vizes vagy alkoholos oldatai állandók. Ha az 1. példában leírt eljáráshoz hasonlóan 42 g ciánamidhoz 88 g acetoint veszünk, és a bázis hidrokloridját nyerjük ki, akkor 131,2 g 2-amino-4,5-dimetiloxazol-hidroklaridot kapunk, ami az elméleti érték 88,5%-"a -3. példa: 8,8 g acetoint és 4,2 g ciánamidot 40 ml metanolban 6V2 órán át visszaesiepegő hűtő alatt forralunk. A metanol elpároloigtatása után a 4,5--dimetil-2-aminooxazol gyengén sárgás kristályok formájában kikristályosodik. Ebből metilénkloridban való oldás után a 2. 'példában leírt módon a hidrokloridot kapjuk. A kitermelés az elméleti érték 51%-a. A 4,5-dimetil-2-aminooxazolt úgy is előállíthatjuk, hogy 8,8 g acetoint és 6,4 g mononátriumciánamidot egy órán át 40 ml metanollal, ill. 8,8 g acetoint és 8,6 g dinátriumciáramidot 40 ml metanolban 30 percen át visszacsepegő hűtő alatt forralunk, a keveréket ezután sósavval megsavanyítjuk, a metanolt elpárologtatjuk, a maradékot vízben oldjuk, az oldatot ímeglúgoisítjuk, és az 1. példában leírt módon metilénkloiriddal extraháljuk. 4. példa: Mésznitrogén 450 ml-nyi vizes kivonatát, amely 38,1 g kalciurncíánamidot (Ca(NH—C==N)2 ) tartalmaz, 40 és 50 C° között 2 órán át 55,0 g acetoinnal keverjük. Ezután éjszakán át 25 C°-on
