150073. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyászati hatású benzilguanidin származékok előállítására

2 150.073 csoportot és. egy hidrogénatomot jelent, X pedig valamely reakcióképes atom vagy atomcsoport, mint pl. halogénatom. Előállíthatók a fenti ve­gyületek pl. oly módon is, hogy ammóniát, va­lamely ammónia-származékot vagy ennek vala­mely sóját valamely, a kénatomon helyettesített izotiokarbamiddal vagy ennek valamely sójával vagy pedig egy ciánaimiddal hozzuk reakcióba; a szakmabeli számára nyilvánvaló, hogy az utóbb említett ciánamidos módszer oly (I) képletű ben­zilguanidin-származékok előállítására van korlá­tozva, amelyek képletében legalábbis R' és R2 hidrogénatomot képvisel. Az említett ammónia­származék primer vagy szekundér aimin lehet, míg a.z említett só ammónlumszulfát, tiocianát vagy benzolszulfonát lehet. Az (I) általános képletnek megfelelő benzil­guanidinek savakkal képezett addíciós sói, ame­lyeket a fentebb leírt előállítási reakciók termé­keként kapunk, cserebomlás útján akár az elő­állítási reakciók folyamán, akár ezt követően másfajta sókká is átalakíthatók. így pl. a hidro­jcdidofcból ezüstkloriddal való reagáltatás vagy metanolos hidirogánkloridoldatttal való melegítés útján hidrokloridokatt állíthatunk elő. Az (I) átalános képletű benzilguanidineknek és savakkal képezett addíciós sóiknak a gyógyászati alkalmazása valamilyen gyógyszerészeti szempont­ból elfogadható vivőamyaggal készített gyógyszer­készítmény alakjában történhet. E készítmények előállítása a gyógyszerészetiben szokásos bármely módszerrel történhet, a készítmény alkotórészei­nek összekeverése útján. Orális alkalmazásra a guanidinvégyület ül. sói finom por alakjában vagy szemcsézett alakban, kerülhetnek felhaszná­lásra; e por alakú vagy szemcsézett készítmé­nyek hígítószereiket, továbbá diszpergáló- és felü­letaktív szereket is tartalmazhatnak, beadásuk vízben vagy szirupban eloszlatott kanalas orvos­ság alakjábaai is történhet. Készíthetünk továbbá orális alkalmazásra kapszulákban, vagy ostya­tokokban kiszerelt száraz vagy nem-vizes szusz­penziót képező készítményeiket, az utóbbi esetben valamely szuszpendálószer felhasználásával is; ké­szíthetünk tablettákat, amelyek kötő- és kenő­anyagokat is tartalmazhatnak; készíthetők továb­bá szuszpenziók vízzel, valamilyen sziruppal vagy olajjal vagy víz-olaj emulzióval, amikor is íze­síő, tartósító, szuszpendáló. sűrítő és emuigál ó adalékok is adhatók a készítményhez; a szem­csék és a tabletták bevonattal is elláthatók. Paren­terális alkalmazásra a guanidin-szarmazek, ill. sói vizes vagy nem-vizes injekciós oldatok alakjában kerülhetnek beadásra; az ilyen oldatok oxidáció­gátlószereket, tompítókat, bakteriosztatikus anya­gokat, valamint az oldatot a vérrel .izotóniássá tevő oldott adalékokat is tartalmazhatnak; alkal-PéldeT Z< Z2 R1 R 2 R 3 sorsz. 2. H 3-Cl CH3 H CH 3 3. H 3-N03 CH3 H CH 3 4. H 3-CH3 CH3 H CH3 mázhatok ilyen célra vizes szuszpenziók is, ame­lyek szuszpendálószereket és sűrítő adalékokat tartalmazhatnak; készíthetők injekciós oldatok közvetlenül a beadás előtt is, ilyen célra előállí­tott steril tabletták ill. szemcsézett készítmények felhasználásával; e készítmények szintén tartal­mazhatnak hígítószereket, diszpergáló- és felület­aktív szereket, kötőanyagokat és kenőanyagokat is. Beadhatók e guanidinvegyületek és sóik vég­bélkúpok vagy pesszáriumok alakjában is; ezeket valamely erre alkalmas alapanyagba való bekeve­rés útján készíthetjük el. Az (I) általános képletnek megfelelő benzil­guanidinek és savakkal képezett addíciós sóik gyógyászati adagjának nagysága számos tényező­től, mint pl. az adott esetben alkalmazásra ke­rülő guanidinvegyület ill. só hatáserősségétől és toxikussági fokától, a beadás módjától és. gya-t koriságától, valamint a gyógyszerkészítmény el­készítési módjától függ. Az alkalmazandó adag nagysága azonban általiéban 5 mg és 500 mg között, lehet. Folyamatos gyógyszeres kezelés céljaira a gyógyszer napi 2—3 adagban történő beadása mutatkozik általában előnyösnek. A találmány körébe tartozik az (I) általános képletnek megfelelő benzilguanidineiket ül. sóikat hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmé­nyek előállítási eljárása is; ennek az eljárásnak a lényege a hatóanyagnak valamely gyógyszeré­szeti szempontból elfogadható hordozóba való be­vitele ül. bekeverése. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemlél­tetik; a hőmérsékleti adatok e példákban Celsius­fokokban vannak megadva. 1. példa: 4,2 g 2,4-diiklórbenzilamiín 10 ml etanollal ké­szített oldatához 5,5 g N,S-diímetilizotiokarbamid­szulfát 10 ml vízzel készített oldatát keverjük és az elegyet 3 óra hosszat hevítjük 100° hő­mérsékleten. A terméket ezután szárazra párol­juk be és a kapott gyantaszerű maradékot nát­riumhidroxidoldat hozzáadása útján bázissá ala­kítjuk át. Ezt éterrel extraháljuk, majd az étert elpárologtatjuk és a maradékként kapott olaj­szerű bázist sósav csekély feleslegében oldjuk. Az így kapott oldatot szárazra pároljuk, majd a maradékot etilalkohol és éter elegyéből kris­tályosítjuk. A kapott N-2,4-diklórben,zil-N'-metil­guanidin-hidroklorid 177—184°-on olvad. 2—4. példa: Az 1. példában leírthoz hasonló módon állít­hatjuk elő az alábbi táblázatban felsorolt további vegyületeket is: R4 Só Kristályosítási Op. oldószer H hidroiodid metanol 216—213 H hidrojodid metanol/éter 227° H hidrojodid metanol/etanol 233—234°

Next

/
Thumbnails
Contents