150057. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új bázisos vegyületek előállítására
2 105.057 I/ YY S I l 1 1 J m/ / X -HO CH-SX ?-*2 (IV) - ahol Rí, R2 és R3 jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — majd ebből vizet hasítunk le és az így kapott (I) képletű vegyületet adott esetben, önmagában ismert módon e vegyület valamely sójává alakítjuk át. A fenti (II) átaláinos képletnek megfelelő kiinduló anyagokként rövidszénláncú alifás diamidok, mint pl. dimetil-, dietíl-, di-n-propil-, di-izopropil-acetarnid, dimetilproponsavamíd, vagy az ecetsav heterociklusos amidjai, mint pl. a pirrolidid, piperidid vágy morf olid jöhetnek tekintetbe. Felhasználhatók továbbá a tioxantonnal történő kondenzációra az 1-helyzetben rövidszénláncú alkilcsopnrtokkal helyettesített laktámok is. Ez utóbbi vegyületek példáiként az 1-metil-, 1-etilvagy l-izopropil-2^oxi-pirrolidin, 1-metil-, 1-etilvagy l-izoprapil-2-oxo-piperidiin vagy az N-metil-epszilon-kaprolaktám említhetők. Ismeretes volt már, 'hogy az alábbi (V) általános képletnek megfelelő propilidén-származékok 0Q0-CH-OHg-OHg-H/alk/j, (V) — ahol Alk rövidszénláncú alkil-csoportot jelent — oly módon állíthatók elő, hogy a) tioxantont dialkilaminopropil-fémhalogén vegyületekkel reagáltatunk, a reakció terméket hidi'olizáljuk, otnajd ezt követően vízlehasítószerekkel kezeljük, vagy b) tioxantonra az alábbi (VI) általános képletnek megfelelő acetilén-származékokat addicionálunk HC = C — CH 2 — N(Alk) 2 (VI) a kapott terméket hidrogénezzük és a hidrogénezés útján keletkezett vegyületet vízlehasitásnak vetjük alá. Ismeretes azonban az is, hogy a tioxantén-etilidén-származókait a fent említett két eljárás egyikével sem lehet előállítani. A találmány lényeges új vonása abban van, hogy ilyen tioxanitén-etilidén-származékok, vagyis oly vegyületek is előállíthatók a találmány szerinti eljárással, amelyekben az aminocsoport és az etilénc-s kefctőskntés kczott csupán egy szénatom van az oldallánöban. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivitele az alábbi módon történhet: Valamely alkáliamid, pl. nátríumamid vagy káliumamid cseppfolyós ammóniával készített szuszpenziójához valamely (II) képletű vegyületet, pi. N^N-dimetilpropionamidot vagy N-metil-epsziloin-kaprolaktámot adunk, majd ezt követően tioxantont adunk az elegyhez, adott esetben tetrahidrofuranban szuszpendált állapotban. A reakcióelegyet két óra hosszat keverjük —35° hőmérsékleten, majd ammóniumklorid cseppfolyós ammóniával készített oldatába öntjük be, az így kapott elegyet még 5—10 percig keverjük, azután pedig valamely erre alkalmas szerves oldószert, pl. dietilétert adunk hozzá. Ezután az ammóniát elpárologni hagyjuk, az időközben szobahőmérsékletre felmelegedett reakcióterméket hideg vízbe öntjük és a szerves oldószeres réteget dekan.tálassal elválasztjuk. A megszárított szerves oldószeres oldatot a változatlanul maradt tioxanton eltávolítása céljából bepároljuk és a maradékot forró tetrahidrcf uránnal kezeljük, amikor is a tioxanton kikristályosodik. Szűrés után az anyalúgból önmagukban ismert módszerekkel elválasztjuk a (III) általános képletnek megfelelő reakcióterméket, amelyet ismert módszerekkel tisztíthatunk. A keto-csoport redukcióját előnyösen litiumalumíniumhidriddel végezhetjük, valamely a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben, pl. tetrahidrofuránban, 0° és 60° közötti hőmérsékleten. Ezt követően a reakcióelegyet telített nátriumszulfátoldat hozzáadása útján elbontjuk, a kivált szervetlen vegyületeket kiszűrjük és a szüredékből ismert (módszerekkel különítjük el a (IV) képletű reakcióterméket. A termék kristályosítás útján tisztítható és adott esetben valamely sóvá alakítható át. A vízlehasitás a (IV) képletnek megfelelő vegyületből pl. e vegyület erős savakkal, mint tömény sósavval és/vagy jégecettel történő hevítése útján folytatható le. A kapott (I) képletű végterméket ismert módszerekkel különíthetjük el és tisztíthatjuk, majd adott esetben valamely kívánt sóvá alakíthatjuk át. A találmány szerinti eljárással előállítható új vegyületek szobahőmérsékleten kristályos vagy olajszerű anyagok. E vegyületek foázisos jellegűek, szervetlen vagy szerves savakkal szobahőmérsékleten állandó, kristályos sókat képeznek. Ilyen sók példáiként szervetlen savakkal, mint sósavval, brómhidrogénsavval, vagy kénsavvá!, vagy pedig szerves savakkal, mint ecetsavval, almasavval, oxálsavval, fumársavval, máleinsavval, borkősavval, naft&lin-l,5-dis:zulfonsavval sitb. képezett sóikat említhetjük. A (IV) általános képletnek megfelelő új vegyületek, valamint az ezekből vízlehasitás útján keletkező (I) képletű vegyületek értékes farmako-
