150030. lajstromszámú szabadalom • Elárás a glicinamid-származékainak előállítására
150.030 sával 50,1 g brómecetsavetilésztert (0,3 mól) csepegtetünk. A hőmérséklet 80 C°-ra emelkedik. A hőmérsékletet a keletkező etanol eltávolítása végett 125 C°^ra emeljük, mire az alkohol ledesztillál. A keveréket a reakció teljes lejátszatására 2 órán át visszacsepegő hűtő alatt forraljuk. A reakciókeveréket lehűlés után 500 ml éterben oldjuk, az éteres oldatot 200 ml 2n nátronlúggal kirázzuk, a vizes réteg eltávolítása után káliumkarbonáttal megszárítjuk, az étert vízfürdőn elpárologtatjuk, és a maradékot vákuumban ledesztilláljuk. A primer bázis feleslegének visszanyerése után a (2-metil-2-heptenil-6)-amino-N-(2-metil-2-heptenil-6)-acetamid, C8 H 15 • NH • CH2 • CO • NH • C8H 15 , desztillál át mozgékony olaj alakjában. Ennek forráspontja 3 mm nyomáson 194—195 C°, a kitermelés az elméletinek 75—85%^a. A savanyú oxalátjának olvadáspontja 185 C° (bomlik). Hasonló módon kapunk 186 g 8-amino-2,6-dimetil-2-okténből (1,2 mól) és 33,9 g kloracetilkloridból (2,6-dimetil-2-oktenil-8)-amino-N^(2,6-dí-metil-2-oktenil-8)-acetamidot, C10 H 19 • NH • CH2 CO • • NH-C10 H 19 , gyengén színezett olaj alakjában. Forráspontja 2 mm nyomáson 205—208 C°, a kitermelés az elméletinek 60—70%-a. A savanyú oxalátjának olvadáspontja 190 C° (bomlik), a mucinátjáé 132 C°. 6. példa: (Undecil-2)-amino-N-(undecil-2)-aoetamid 128 g 2^aminoundekánhoz (0,75 mól) hozzáadunk 60 g klóracetil-(5-dehidronorbornilmetil)-amidot (0,3 mól). A hőmérséklet 90^95 C°-ra emelkedik. A reakciókeveréket ezután 5 órán át 210—220 C°on hevítjük, majd az 1. példában ismertetett eljárás szerint feldolgozzuk. Csökkentett nyomáson desztillálva először a reakció során lehasított telítetlen 5-dehidronorbornilmetilamin bázis megy át; ennék forráspontja 4 mm nyomáson 52—54 C°. Az (undecil-2)-amino-N~(undecil-2)^acetamid, CiiH2 3-NH-CH 2 -CO-NH -Cntt^, sűrűnfolyó halványsárga olaj. Forráspontja 0,1 mm nyomáson 210—215 C°, a kitermelés az elméletinek 75%^a. Az amidoszulfonátjának olvadáspontjia 100 C°, a savanyú oxalátjáé 188 C° (bomlik), a mucinátjáé 107 C°. Hasonló módon 1-aminododeíkánból (dodecil-1--ániino-N-i(dodecil-l)-aicetamidot C12 H 25 • NH • • CH2 • CO • NH • C12H 25 , kapunk sűrűn folyó olaj alakjában. Ennek forráspontja 1,5 mm nyomáson 228— 230 C°, a kitermelés az elméletinek 60—70%-a. 7. példa: (2,6-dimetil-2-oktenil-8)^amino-N-(5-dehidronorbornilmetil)-acetamid 72 g amino-N-(5-deihidronorbornilmetil)-^acetamidot (0,4 mol; forráspontja 4 mm nyomáson 186— 188 C°, olvadáspontja 27 C°) 200 ml metanolban oldunk, 25 g aktivált alumínium jelenlétében keverés közben hozzáadunk 69 g 2,6-dimetil-2-oktén-8-al-t (eitronellál) (0,45 mol) 200 ml metanolban. A hőmérséklet lassan 50—60 C°-ra emelkedik. A reakciókeveréket 50 ml víz hozzáadásával visszacsepegő hűtő alatt 3 órán át forraljuk, majd lehűtés után az alumíniumlhidroxidot és a fel nem használt alumíniumot szűréssel eltávolítjuk. Az oldószert vízfürdőn csökkentett nyomáson eltávolítjuk, és a maradékot éterben felvesszük. Az éteres oldatot a primer glicinamid eltávolítása végett kétszer 150—150 ml vízzel összerázzuk, a vizes rétegtől elválasztjuk és magnéziumszulfát fölött megszárítjuk. Az éteres oldatnak hígított ásványi savakkal pl. sósavval való előzetes kezelése a bázisnak a semleges alkotórészektől való elválasztása céljából felesleges, mivel a bázis, hidrokloridja éterben oldódik. Az éteres oldatot vízfürdőn bepároljuk és a maradékot vákuumban ledesztilláljuk. A (2,6-dimet!Íl-2-oiktenil-8)^amino-N-(5-dehidro-noíbornil-metil)-aeetamid, C10 H 19 • NH • CH2 • CO • • NH-CH2 -C 7 H 9 azonos a 3. példában leírt bázissal. A forráspontja 0,05 mm nyomáson 185—188 C°, a kitermelés az elméletinek 75%-a. Hasonló módon 77,5 g amino-N-[l^(5-dehidronorbornil-l-etil]-acetamidból {0,4 mól; forráspontja 5 mm nyomáson 193—195 C°, olvadáspontja 70 C°) -s 69 g 2,6-dimetil-2-oktén-8-alból (citronellál) (0,45 mól) (2,6-dimetil-2-oktenil-8)-amino-N-[l-(5-dehidronorbornil)-l-etil]^acetamidot, C10 H 19 • • NH.CH2 -CO-NH •CH(C 7 H 9 )-CH 3 , kapunk. Ennek forráspontja 0,2 mm nyomáson 206—209 C°, a kitermelés az elméletinek 70—'80°/(ra. A hidrakloridjának olvadáspontja 166 C°, az amidoszulfonátjáé 127 C°, a savanyú oxalátjáé 198 C° (bomlik). 8. példa: (2,6-dimetil-2-oktenil~8-amino)-ecetsav-(nor>bo! rnilmetilamid) 24 g (2,6-dimetil-2-oktenil-8-amino)-ecetsavetilésztert (0,1 mól; forráspontja 34 mm nyomáson 174—176 C°) és 27,5 g norbornilmetilamint (0,22 mól; forráspontja 8 mm nyomáson 65—68 C°) 250 ml butanolban 10,6 nátriumbutilát (0,11 mól) jelenlétében 3 óra hosszat visszacsepegő hűtő alatt forralunk, majd 'az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékhoz 250 ml vizet adunk, a reakciókeveréket háromszor 100—100 ml éterrel kirázzuk, az éteres oldatot káliumkarbonáttal megszárítjuk, az étert ledesztilláljuk, majd a maradványt vákuumban ledesztilláljuk. A primer amin feleslegének visszanyerése után (2,6--dimetil-2- ok<tenilí-8- amino)-eeetsav -{norbornilmetilamid), C10 H 19 NH • CH2 - CO • NH • CH2 : QH^, desztillál át. Ennek forráspontja 0,1 mm nyomáson 208—210 C°, a kihasználás az elméletinek 70— 80%-a). A hidrokloridjának olvadáspontja 161 C°, az amidoszulfonátjáé 159 C°, a savanyú oxalátjáé 204 C° (bomlik). 9. példa: Heptilaminoecetsav-(norbornilmetilamid) 51,5 g aminoeeetsavetilésztert (0,5 mól) és 89,5 g 1-brómheptánt (0,5 mól) 1500 ml butanolban 150 g vízmentes szóda jelenlétében 8 órán át visszacsepegő hűtő alatt forralunk. A feldolgozás
