149996. lajstromszámú szabadalom • Autodin villamosgép
149.996 7 A U' foszülts égimpulzus legyen visszacsatolva a vezérlőgerjesztésre. Ilyen eset forog fenn pl. akkor, ha a 3. áora szerinti W' menetszámú tekercset nem Usc és U feszültségek különbségére kapcsolunk, hanem sorosan a C és D segédkezekhez. U„ és U’ feszültségek különbségére. Ez esetben a gép U’ = Uir törvényszerűségre szabályoz. Az összes eddig leírt autodin rendszerekben az önműköd') fes zülteégváhozás vezérlőnyomatékok segítségéve! történik. Miután ezen nyomatékoknak a forgórész tehetetlenségét kell leküzdeni, a szabályozási idő — bármilyen rövid is lesyen az — túl nagy olyan használat: területek számára, mint pl. a hegesztés, ahol szükséges, hogy a rövidzárási 0 feszültségtől a gyújtási feszültségre való átmenet néhány századmásodperc alatt történjen. Ilyen eseJekben a találmány sZerkit a feszültségváltozás gyorsaságát a következő módon rendkívüli mértékben növelni lehet. Hozzáadunk az autodin U feszültségéhez még egy másik feszültséget (pozitív vagy negatív iránnyal), amelynek változása nem a rnforra ha’ó nyomatékok által keletkezik, hanem közvetlenül egy bizonyos, azokat indukáló fluxus változása segítségével. Pl. lehetséges a célból a 0i ,.r fluxuson kívül még egy járulékos fluxust ló: teni, amely a rotor armatúrájából a*? ¡említett járulékos feszültséget indukálja, aminek az a következménye, hogy az utóbbi a járulékos fluxus változásával együtt gyakorlatilag azonnal változik. Lehetséges az említett két fluxust egyetlen vastestben is előidézni, például, ha egy 2p pólusú autodin állórészében még egy 4p pólusú tekercset elhelyezünk, és a rotor armatúráját 4p pólusú hurkos tekercseléssel képezzük ki. Ebben az esetben az autodin rendszer 2p pólusú hosszirányú 0’ fluxusa ('7. ábra) az A kefe és C segédkefék között és a D segédkefék és S kefék között indukálja az E feszültséget. Az autodin 2p pólusú 0 keresztfluxusa indukálja a C segédkefe és B kefék között és az A kefe és D seaedkefék között az E‘ feszültséget. Ha azonkívül egy 4p pólusú tekercs segítségével előidézzük a 4p pólusú 0.j p fluxust (a fél pólusokban a 17. ábra szerint szaggatott vonallal rajzolt nyilak), az utóbbi az armatúrában az Ejp feszültséget indukálja (a forgórészben szaggatott vonallal rajzolt nyilak). Ahogy látjuk, a B kefe. D segédkefék közön az autodin E feszültsége helyett egy E—E.:;, feszültség adódik. Tegyük például fel. hogy az autodint hegesztésre akarjuk használni és hogy a négypólusú tekercs, amely 0*,, fluxust előidézi, sorosra! van kapcsolva a terhelSaram körébe. Akkor E^,t — C<> I ahol CV, egy állandó. Az autodin U feszültsége U = E — Cíi 1 — = r ahol * r- az ohmos ellenállások összege, így tehát azt látjuk, hogy rövidzárásnál, amikor U — 0. I áramerősség hirtelen növekszik. Eo_ lk,! ~ Co + cr dinamikus rövidzárási áram nagyságig, ahol Eo feszültség az üresjárási feszültségnek felel meg. It.; áramerősség nagyságát Cg állandó megfelelő választásával a szükséges mértékben korlátozni íshet. például azaltal. hogy a 04p fluxust előioezo tekercsek menetszámát megváltoztatjuk vagy például az által, hogy a félpólusckon elhelyezett egyes tekercseket párhuzamosan vagy sorosan vagy egyszerre párhuzamosan es sorosan kapcsoljitk. A leírt folyamat rendkívül hamar folyik le. mert hozzá nem szükséges Eo feszültség változása. vagyis a 0i rr fluxus elfcrgása, Amikor ez i.s benöv c!.íc2i&. E feszültség úgy változik mint egy közönséges autodin rendszerben olyan törvény szerint, amely a felhasznált tekercsek elntlyezéséíől függ, amíg beáll a statikus rövidzáiásnak megfelelő ESs feszültségérték. Az áram pedig változik az statikus rövidzárási áram értékig. Ha szétkajxsrű’uk az áramkört. az I áram nagv sása zérusig csökken és vele együtt nő U feszültség a 21. képlet s-érint az l?íj — E., d' íaniikus ür^jársa feszültség értékére. Hz a folyamat is rendkívül hamar folyik le. mert eh híz sincs szükség az ESs feszültség változására. v«gyis arra. hogy 0; „ fluxus visszaforogjon az eredeti helyébe. Amikor ez is bekövetkezik. E feszültség úgy mint egv közönséges autötíinbi'n változik az eredeti Eo feszültség és a feszültség a 21. képlet szerint nő XJo = Eo nagyságig. Ami az üresjárási Eo feszültség nagyságát ille'i. attól függ. hogy milyen helyzetet foglal el 0i <-r fluxus üresjárásnál. Miután, ahogy már taáj’-’k. nyomatékok segítségével 0? cr fluxus helyzetét befolyásolhatjuk, az üresjárási feszültségét a találmány szerint azáltal állíthatjuk be. hogv a forgófluxus megfelelő helyzetét állőrésztekercs. ben folyó áramok segítségével állítjuk be. Ilyen áramok segítségével kívánságunk szerint a feszültség és a terhelöáram stacionáris összefüggését is beállíthatjuk. Ami ezen gyorsmöködésü autodin rendszerre rJkalmazható szlip^lM'észgtn'jes :tési t- keresrondszert illeti, a 18. ábra példát mutat arra. hogyan lehet e célból a I. 1!. III és IV pólvsakon tekercseket elhelyezni és hogy lehet őket a kefékkel összekapcsolni. Itt is az a lényeges, hosjy azokat—a—tekeívs^ket—amelvek— E—E' feszültségeket ind”.káliák. . t F+E'. ilTetve az E—E' feszültsége': táplálják. Ha -i gén súrlódási nyomatékát ki>‘"p.'n;’álni óhajtjuk, itt is példaképpen olyan tekercsrendszert használhatunk, amelyet a IS. ábra szerintiből kapunk, ha a tekercseket a:: óramutató irányában következő félpólusokra áthelyezzük. Az autodm rendszer azon válfajainál, ahol állórésztekercseket U‘ (vagy E') feszültségről kell
