149996. lajstromszámú szabadalom • Autodin villamosgép
8 149.9S6 táplálni, bizonyos esetekben lehetséges a segédkeféket a következő érvelés alapján elhagyni. Az U’ feszültségnek az U feszültséggel való összefüggését a S. képlet szerint a következő kifejezés adja meg: u- = álÍ2~Ü2_ ami egy körnek felel még. Amikor nincs sző tűi széles szabályozóhatárokról, akkor ezt a kifejezést túlságosan nagy hiba nélkül egy IT ~ Cio — Ch U kifejezéssel lehet helyettesíteni, amely szerint egy az IT feszültségtől nem nagyon eltérő feszült- S6££Ct kapunk, ha egy Cio állandó nagyságú adott feszültségből levonunk egy az U feszültséghez arányos Ch U feszültséget. A segédkeféket még más módszer szerint is lehet kiküszöbölni. Ha pl. a 19. ábra szerinti A és B kefékkel rendelkező Aj autodin gép tengelyére ráültetünk egy másik, segédgépként -szereplő Aj autodin gépet, amelyet ugyanazon hálózatból táplálunk és amely vele szinkron forog, akkor az Ai és A-_> autodin gépekben a 0i Cr fluxus vektorok kb. egybeesnek, aminek az a következménye. hogy az Aj autodin gép C és D segédkeféi között létrejött Cin U' feszültség mindig arányos az Aj és XT feszültségével. így tehát lehetségessé válik, hogy az Aj autodin gépben segodkefék felhasználás:» nélkül mégis az összes eddig leirt kapcsolási ábrákat meg tudjuk valósítani úgy. hogy az illető tekercsek táplálására nem az IT feszültséget, hanem a C1.2 U feszültséget használjuk fel. A súrlódást kompenzáló tekercsrendszer kapcsolásánál elhagyhatók a segédkefék még egy különleges esetben, t. i. akkor is, amikor az autodin gép önműködően az U feszültséget állandó nagyságúra szabályozza. Ez esetben a 4. ábrán feltüntetett az A és B kefék közé kapcsolt tekercs mindig állandó nagyságú nyomatéket idéz elő és kellő méretezés mellett a második tekercsre már nincs szükség. Ha eddig szó volt a súrlódási kompenzáló nyomatékről. mindig feltételeztük, hogy nagysága állandó. Ellenben ez csak annyiban igaz, amenvnyiben a hálózat feszültsége állandó. Tegyük fel, hogy az utóbbi növekszik. Akkor a feszültség négyzetével nőni fog a kompenzáló nyomaték is, vagyis esetén, ha a Us: feszültség vagy az is- áram részét egyenirányító segítségével az Uj, feszültségtől kapjuk. Akkor ugyanis, ha U/, nő, egy AU/, feszültséggel arányos gerjesztés változás keletkezik, amely lassító nyomatékot idéz elő és így az említett túlkompenzálást enyhíti. Eddig arról volt szó, hogy pl. a forgórész lassulása és + A U feszültségimpulzus keletkezés-’ esetében -- A 0 gerjesztő impulzus keletkezik, amely a forgást megint gyorsítja. Ez a két jelenség együttvéve ingaszerű lengéseket idézne elő. Ahhoz, hogy ezek megszűnjenek, szükséges, hogy a gépben egy csjllapitórendszer is működjék. Mint ilyent, a találmány szerint fel lehet használni az összes tekercsrendszereket, amelyeket a súrlódás kompenzálása végett, vagy a szlipgerjesztés megvalósítása céljából használunk, mint pl. a 4., Illa. és 18. ábrák szerinti tekercsrendszereket. Bármelyikben a főfluxus a forgásnál olyan irányú áramokat indukál, melyek az 5 lengését csillapítják. Bizony;« esetekben a gyakorlat azt mutatta, hogy célszerű a csillapítás fokozása céljából járulékos nyolcas alakú 1 csillapítókat is használni, amelyek minden 2 nóluson úgy vannak elhelyezve. ahogy ez a 20. a. és 20. b. ábrán látható. Bizonyos esetekben a csillapítást azáltal is el lehet érni, vagy fokozni, hogy a csillapító nyomatékot azok a járulékos áramok idézik elő, amelyek valamely tekercsben azáltal keletkeznek, hogy a tengely forgási sebessége megváltozásánál egy ugyanazon tengelyen ülő segédgenerátor által az említett tekercsbe küldött áram nagysága változik. Ami az olyan autodin csillapodását illeti, amelyben a 2p pólusú 0i ,-r fluxuson kívül még egy 4p pólusú járulékos fluxus működik, a találmány szerint úgy mint a közönséges autodin rendszerben a kommutátoron keresztül rovidrezárt 2p pólusú állórésztekercsek (pl. a szlip állórészgerjesztési rendszer) veszik ezt a szerepet át. Miután bennük a 4p pólusú járulékos fluxus nem indukálhat feszültségeket, nem lassíthatják meg az utóbbi változását. Eddig mindig feltételeztük, hogy a légrés az összes félpólusok alatt mindenhol egyforma nagy. Ellenben néha célszerű, a 17. ábra szerinti gépben a II és III pólusok alatti légrést kisebbre venni, mint az I és IV pólusok alattit. Ennek az a következménye, hogy adott nagyságú hosszirányú 0’ fluxus nem ágazik el köt egyenlő ágra, — ahogy ezt mutatja a 17. ábra —. hanem a nagyobb része megy keresztül a II és III póluson, aminek az a következményű, hogy a B és D kefék közötti rövidzárási Eo feszültség és ezáltal a gép kihasználása lényegesen nő.--------------Eddig hallgatólag feltételeztük, hogy az autodin rendszerben a P szögnek zérustól 90 -ig való változása esetén a 0i ,-r fluxus a forgórészt ábrázoló kör felsőbb és jobboldali kvadránsán megy keresztül. Ez a találmány szerint tényleg célszerű. mert akkor. : \gy a 21. ábra mutatja, az motoros L váltakov ram. amely a generátoros I egyenáramnak fele1 meg, a hálózati U/, feszültséghez képest elői’esiot. vagyis a hálódat teljesítménytényezőiét javítja. U R : (Uft + AUi,)2 arányában.__________________________________ Amennyiben nem nagy hibával azt írhatjuk, hogy (Uh + AIJ„)2 U2 + 2 U„ A ir„ azt az eredményt kapjuk, hogy a kompenzálást eléggé pontossá tesszük, ha egy olyan járulékos nyomatékot idézünk elő, melynek legalább egy A Ui, feszültséggel arányos része is van. Ezt a gondolatot a találmány szerint nem nehéz megvalósítani. pl. a 3. vagy 4. ábra szerinti autodin
