149996. lajstromszámú szabadalom • Autodin villamosgép
G 149.996 Az isr w2 gerjesztés által előidézett fékező nyo-C3C4 maték hasonlóképpen egyenlő is; W^.L. Ci A W3 és V/4 menetszámú tekercsek éppen úgy vannak kapcsolva, mint a 4. ábra szerint, azzal a különbséggel, hogy a gerjesztésüknek fordított iránya van. így tehát azok megint állandó, de ni őst már fékező nyomatékot idéznék elő, amely az állandó nagyságú súrlódási nyomatékhoz hozzáadódik úgy. hogy egy állandó nagyságú K fékező nyomaték keletkezik. Igv tehát a 10. képlet felhasználásával azt az eredményt kapjuk, hogy Cp.Cj U ~ (Iw.-is-Wv) = K Ci K‘ \Vo ahol K' állandó. Ahogy látjuk, az I áram ez U feszültséggel egy hiperbola szerint függ össze (14. b. ábra), amelynek ordinátáit szabályozó iSJ áram által tetszés szerinti állandó értékkel növelni vagy csökeknteni íehet. Hasonló elvek alapján kiválasztva a kapcsolásokat. azt látjuk, hogy különböző irányú, nagyságú és táplálású szabályozó tekercsek segítségével a legkülönbözőbb önműködően szabályozó törvényszerűségek szerinti jelleggörbéket kaphatjuk. Mindezen esetekben viszont világos, hogy az autodin rendszer alaptulajdonsága változatlanul fennáll, miután mindegyik esetben a forgórész akármilyen gyoi-sírása. vagy lassítása által keletkező A U feszültség impulzus egyszerűbb, vagy bonyolultabb módon egy vagy több vezérlőg^rjesztésre van visszacsatolva. Ebből a szempontból például egyáltalán nincs jelentősége annak a ténynek, hogy az említett vezérlőgerjesztések csak egyetlen vagy néhány tekercsrendszerben ielentkeznek-e. mert mindig az általuk előidézett nyomatékimpulzusok algebrai összegéről van szó. De az atodin rendszer elvi működése szempontjából az is teljesen közömbös, hogy a visszacsatolás az autodin gépen, vagy egy vagy több más gépen keresztül történik-e. Ha mi pl. a 3. ábra szerinti W" menetszámú vezérlőtekercset r.em egy adott szabályozó USr feszültség és az autodin U feszültsége közé. hanem a 15. ábra szerint Us; feszültség és egy másik gép (pl. az sdott esetben egy az A autcdintól gerjesztett C egyenáramú generátor) Uu feszültségének különbségére kapcsoljuk, akkor nyilvánvalóan az .autodin gép úgy táplálja a Wa menetszámú tekercset, hogy önműködően az = Us;r törvényszerűség valósul meg. Olyan kapcsolások, amelyeken az autodin AU “frszülteég~impulzaír“és”a vezéflőgerjesztésér kö/é' egy vagy több gép van kapcsolva, na:; ■¡’számiban képzelhetők és ezéri elegendő rámutatni a 15. ábrára mint példára. Eddig feltételeztük, hogy a gép belső nyomatékaít mind teljesen kikompenzáltuk. Ezen esetben a 3. ábra szerinti autodin géphez ha~.or1r’; autodin gépeken állandósult állapotban a W’ menetszámú tekercsben nem folyik áram. a 13. ábra szerinti autodin gtpekben a W’i és W’2 menetszámú tekercsek eredő gerjesztése egyenlő 0 és 14. ábra szerinti autodin gépekhez hasonló autodin gépekben az összes vezérlő és szabályozó tekercsek által előidézett össznyomaték egyenlő 0, ugyanakkor, amikor tranziens állapotban az első esetben áramimpulzus, a második esetben gerjesztési impulzus és a harmadik esetben nyomatékimpulzus keletkezik. Ha pedig a gyakorlatnak megfelelően feltételezzük, hogy a gépekben különböző pontatlanságok miatt egy bizonyos nagyságú nem kompenzált maradéknyomaték áll fenn, akkor természetesen állandósult állapotban is az első esetben egy bizonyos nem jelentékeny áram keletkezik, a második esetben egy bizonyos nem jelentékeny terjesztés és a harmadik esetben egy a megfelelő áramelosztás által előidézett bizonyos nemjelentékeny nyomaték és minden esetben a keletkező áramok, gerjesztések és nyomatékok meg fognak felelni az említett kompenzálatlan maradék hyomatéknak. Miután megjegyeztük, hogy a visszacsatolásos kapcsolás tetszőleges lehet, ebből az következik, hogy úgy a AU feszültségimpulzusok továbbításához, mint a vezérlőimpulzusok előidézésére tetszőleges kapcsolású és szerkezetű erősítőket is lehet felhasználni, mint például elektroncsöveket, erősítőgépeket, vagy transzduktorokat. Külön meg kell jegyezni, hogy a 6. és 7. ábrában megjelölt C és D segédkefék, amelyek általában csak kis áramú segédkörökre vannak méretezve, éppen úgy mint az A és B kefék főkefékképpen működhetnek (pl. egy ilyen autodin rendszer egyszerre két főáramkört képes táplálni), mégpedig az egyiket 1/ = Iniax' cos fi és a másodikat I// = I/nax’ sin fi áramokkal, ha U és U’ feszültségek ohmos ellenállásokra vannak kapcsolva. Eddig csakis olyan autodin rendszerekről volt szó. amelyekben az A és B kefék között keletkező A U feszültségimpulzus a vezérlőgeszjesztés keletkezésére visszacsatolás útján visszahat. Ellenben léteznek olyan autodin rendszerek is, amelyeknél a kommutátor további keféi között keletkező feszültségeket és feszültségváltozásokat használnak fel. Például szolgálhat a 16. a. ábra. Ez a 13. ábrából abban különbözik, hogy az iss áramot nem egy független feszültség idézi elő, hanem a C és D segédkefék között keletkező U! feszültség. így tehát ugyanakkor, amikor U feszültség változási» — mint pl. a 13. ábra szerint — a W| tekercs gerjesztésére van visszacsatolva, most U’ feszültség változása is vissza van csatolva az is? • W’2 gerjesztésére. A külső jelleggörbét megállapíthatjuk abból.—hogy- az I áram arányos az U’ feszültséggel, vagyis C7I2 — U\ ahol C7 állandó. Másrészt a 8. képlet szerint U2 + U'2 = Ua+C? I2 = áll. Ebből az következik, hogy az adott autodin külső jelleggörbéjének > iptikus alakja van. ahogy a 16. b. ábra mutatja. Az. hogy A U feszülte jgimpulzus legyen visszacsatolva. egyáltalán nem szükségszerű. Pl. lehetséges autodin rendszert úgy kapcsolni, hogy csak