149980. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzimidazol és származékainak előállítására
Megjelent: 1963. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ' SZABADALMI LEÍRÁS OfiSZAGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.980 SZÁM Nemzetközi osztály: R]—230. ALAPSZÄM Magyar osztály: C—07—d2 " ""' 12—p—6—10 Hl' "• •«—.»—-^—. a—a uMim^—^—. SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás benzimidazol és származékainak előállítására Richter Gedeon Vegyészeti Gyár R. T., Budapest Feltalálók: Gyurkó János vegyészmérnök, Kálóczy Judit vegyész, Budapest A bejelentés napja: 1961. május 26. A benzimidazol és származékai ismert módon, pl. o-feniléndiamin és o^nitranilin típusú vegyületekből állíthatók elő. Az egyik jól ismert eljárás szerint az o-nitrainilin ill. o-dinitroibenzol-típusú vegyületek redukcióját szerves savak jelenlétében úgy végzik, hogy már a redukció során átmenetileg acilezett o-nitranilin-vegyületek, ill. ezek további redukciójával o-feniléndiamin-vegyületek, keletkezzenek, amelyek a diaiminnak ill. a diamin acilszármazékának elkülönítése nélkül, kellőképpen megválasztott reakciókörülmények között lefolytatott gyűrűzárás útján a megfelelő bemzimidazol-szárniiazékot adják. Ily módon a redukció, az acilezés és az anellált imidazolgyűrű kialakítása egyetlen műveletben végezhető el. A fenti eljárással kialakított benzimidazol-váz 2-helyzetű szénatomjára kerülő helyettesítő csoport összetétele a reakciók során alkalmazott szerves savtól függ. Az imidazolgyűrűbe ugyanis e szerves sav karboxil-esoportjának szénatomja épül be, a ka.rboxilhoz kapcsolódó szénlánc pedig az említett 2-helyzetű helyettesítőt adja. Ezzel az eljárással az irodalmi adatok szerint jó, kb. 85%-ig menő kitermeléssel nyerhetők benzimidazol-származékok az cHnitranilin- vagy o-dinitrobenzol-típusú vegyületekből, ill. ezek acilezett származékaiból (178 299 számú német szabadalom; Phillips, J. Chem. Soc. 1931, 1134, C. 1931. II. 443; 4728 számú japán szabadalom [1952], C. A. 47, 11 257i [1953]). A fent leírt eljárással ugyan egy lépésben juthatunk a kívánt végtermékhez, hátránya azonban az eljárásnak, hogy a termék elkülönítése, különösen fémmel történt redukció esetén, eléggé nehézkes, sok munkát igényel és az elkülönített termék többnyire még külön tisztításra szorul. Ismeretes továbbá oly eljárás is a benzimidazo*származékok előállítására, amelynek során o-feniléndiamin-típusú vegyületekbal indulnak ki és ezeket savamidokkal hozzuk gyűrűzáró reakcióba; ebben az esetben a savaimid-esoport szénatomja képezi a benzimidazol-váz 2-helyzetű szénatomját, amelyhez azután a savamid minőségétől függő helyettesítő csoport kapcsolódik. Ez a módszer is egyszerű módon és jó (55—97%) termelési hányaddal adja a kívánt benzimidazal-származékokat (Niementowski, Ber. 30, 3064 [1897]; Ueyanagi, 3822, számú japán szabadalom [1953], C. A. 48, 8827 [1954]. Hátránya azonban, hogy a kiinduló anyagként alkalmazásra kerülő o-feniléndiaminvegyületek ill. sóik viszonylag nehezen állíthatók elő kellő tisztaságban, mert e vegyületek vízben igen jól oldódnak és így nehéz őket a redukció folyamán képződött melléktermékektől elválasztani. Fokozza a nehézséget az ilyen vegyületek bomlékony volta is. Az irodalmi adatok szerint az ilyen o-femilendiamin-típusú vegyületek 65—90% közötti kitermelésekkel állíthatók elő. Ha tehát a reakció kél lépését (o-nitrainilin ~* o-feniléndiamin "*• benzimidazol) összesítve vizsgáljuk, az össztermeléei hányad kb. 50—8'0%. Valószínűleg az o-feniléndiamin-vegyületek említett preparatív nehézségeivei és a reakció két lépésiben kivitelezendő voltával magyarázható az, hogy ezt az egyébként egyszerű savamidos módszert szélesebb körben nem alkalmazzák. Kísérleteink során sikerült olyan új általános eljárást kidolgoznunk, a benzimidazolnak és származékainak az előállítására, amely egyesíti magában a fentebb ismertetett korábbi eljárások előnveit. azok hátrámvairKiil;' mo«7amonn ,v;v,"^r,x
