149980. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzimidazol és származékainak előállítására
z 149.9d0 bölése mellett. Ennek a találmány tárgyát képező új eljárásnak az alapját az a felismerés képezi, hogy az olyan, nitrogéntartalmú csoportokkal o-diszubsztituált, aromás vegyületekből, amelyekben a két, egymáshoz képest o-helyzetű nitrogéntartalmú helyettesítő közül legalább az egyik az aminocsoportnál magasabb oxidációs fokú, tehát a nitrogénatomhoz kötött oxigénatomot is tartalmazó csoport, a benzolgyűrűvel anellált imidazolgyűirű igen egyszerűen és jó kitermeléssel alakítható ki egyetlen lépésben, oly módon, hogy az említett A fenti képleteikben NXi és NX2 nitrogéntartalmú gyököket, mint amino-, acilamino-, hidroxilamino-, nitrozo- vagy nitro gyököket jelenthetnek, rnimellett e két gyök egymással egyenlő is lehet, de a kettő közül legalább az egyik, a nitrogénhez kapcsolódó oxigént is tartalmaz; Rí hidrogénatomot, halogénato'rnot vagy valaimilyen helyettesítő csoportot jelenthet, rnimellett a benzolgyűrű több egyenlő vagy különböző ilyen Rí helyettesítőt is hordozhat és ezek egymással adott esetben gyűrűt is képezhetnek, R2 hidrogénatomot, alkil- vagy árucsoportot jelenthet, mely utóbbiak adott esetben pl. halogénatoimimal, amino-, ciano- vagy karboxilgyökkel helyettesítve is lehetnek. A találmány szerinti eljárás kiinduló anyagaként bármely, a fenti módon meghatározott Rl képletnek megfelelő vegyület, így elsősorban o-dinitrobenzol vagy o-nitranilin alkalmazható. A nitrogéntartalmú csoportokkal o-diszubsztituált benzolszármazék redukciója a találmány értelmében valamilyen szervetlen redukálószerrel, célszerűen nátriumhidrogénszulf ittál (NaHSOs) vagy hipodikénessavas nátriummal (Na2Sa04) történhet. A redukciót az imidazolgyűrű közvetlen kialakításának elősegítése érdekében 120 és 200 C° közötti hőmérsékleten folytatjuk le. A reakció lefolytatására felhasznált karbonsavamidot a végtermék 2-helyzetű szénatomján kívánt helyettesítő csoportnak megfelelően választjuk meg; ha tehát a 2-helyzetű szénatomon helyettesítetlen bemzimidazolt kívánunk előállítani, akkor fonmaimidot alkalmazunk karbonsavamidként, ha 2-metü származékhoz kívánunk jutni, akkor acetamid jelenlétében dolgozunk s. i. t. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivitele oly módon történhet, hogy az o-diszubsztituált benzolszármazékot a megfelelő karbonsavamid feleslesben vett mennyiségével megolvadásig heo-diszubsztituált vegyületet feleslegben alkalmazott karbonsavamíd jelenlétében redukálószerrel kezeljük. így e művelet során a jelenlevő karbonsavamid egyidejűleg oldószerként és ugyanakkor reákciórésztvevőként is szerepel; a reakciót magasabb hőmérséklet alkalmazásával oly módon vezetjük, hogy a karbonsavaimidban oldott, o-diszubsztituált benzolszármazék redukálódva azonnal reakcióba is lép a jelenlevő karbonsavamiddal az imidazolgyűrű záródása közben, amint ezt az alábbi általános reakeióelegyenlet szemlélteti: (1) vítjük, az ömledékhez redukálóamyagot, célszerűen nátriumhidrogénszulfitot adunk, majd a megolvadt reakcióéi egyet bizonyos ideig, általában 0,5—2 óra hosszat 120 és 200 C° közötti hőmérsékleten, tartjuk. A redukálószert általában a sztöchionietrikusnak megfelelő mennyiségben adjuk a reagáló anyagok keverékének ömledékéhez, ha azonban karbonsavamidként formamid kerül alkalmazásra, akkor a redukálószert elegendő csupán katalitikus mennyiségben alkalmazni. A redukció befejeztével a reakcióelegyet lehűtve cseppfolyós savamidok alkalmazása esetén a benzimidazol származék többnyire kikristályosodik és leszűrhető. Eljárhatunk úgy is, hogy a eavamidfelesleget ledesztilláljuk, a maradékot híg ásványi savban felvesszük, szükség esetén derítjük, szűrjük, s az oldat kémhatását vízben oldható bázisokkal (pl.: NaOH, KOH, NH4 OH, Na2C03 stb.) gyengén lúgosra állítjuk, A meleg lúgosítás után hűtésre kristályos benzimidazolszármazék válik le, amelyet a szokásos módszerekkel dolgozhatunk fel. Célszerűen eljárhatunk úgy is, hogy a reakcióelegyet még melegen, a savamid deszitillációja nélkül közvetlenül annyi meleg, híg ásványi savba öntjük, amennyi a gyengén, savanyú pH eléréséhez szükséges. Az így nyert oldatot szükség esetén derítjük, forrón szűrjük, s melegen gyengén meglúgosítjuk. A hűtésre kivált kristályos terméket a szokásos módszerekkel különíthetjük el. Az eljárás feleslegessé teszi savamidok alkalmazása esetén is az o-feniléndiamin^származékok külön előállítását és kipreparálását. Ezáltal a savamidok alkalmazásával történő benzimidazolszármazék előállítást egy lépéssel megrövidíti és ugyanakkor a diaminból a savamidok használatával elérhető jó kitermeléssel jutunk el a benzimidazol vegyületekhez. A savamidok*használata révén az előállításhoz csak egyszerű műveletek szükségesek, s a műveletek száma is csökken. A folyamat kitermelés szempontjából egyenértékű az elsőként ismertetett savas eljárással (46—85%), azonban mivel műveletileg egyszerűbb, nem igényel speciális berendezést. A beinzimidazolHképzésnek a találmány szerinti módszere eddig az irodalomban néni szereplő, új eljárás.
