149971. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a ciánhidrin-alfa-dialkiltio-/ditio/-foszforil-alfa-fenilecetsav-észtereinek és ilyen észtereket tartalmazó, parazitaölő hatású keverékeknek az előállítására

149.971 3 3. példa: 28,2 g alfa-bróm-alfa-fenilecetsavas acetonciánhidrin-észtert — amelyet az 1. példa szerinti módon állítottunk elő — 30 ml acetonban oldunk és az oldatot hozzáadjuk 25 g kálium-0,0-dietiltio~ foszfát ©0 ml acetonnal készített oldatához. Az elegyet 30 peroig forraljuk visszacsepegő hűtő alatt, majd lehűlés után 100 ml vizet adunk hozzá. Az elegyet szükség esetén semlegesíti ük nátriumhidrogénkarbonáttai, imajd metilénkloriddal extraháljuk. A szerves oldószeres réteget nátriumszulfáton szárítjuk, majd vízfürdőn bepároljuk és az oldószer utolsó nyomait csökkentett nyomás alatt távolítjuk el. 26 g olajszerű terméket kapunk, amely lényegében az alfa-(0,0-dietil-tiofoszforil)^alfa-fenilecetsavaiS acetónciánhidrin-észterből áll. Ennek szerkezeti képlete a következő: Elemzési adatok: Talált értékek: P 7,66—7,62%, S 16,58—16,50%, a C14H2O4PS2N képlet alapján számított értékek: P 7,99% S 16,54%. 5. példa: 25,4 g alfa-brónt-alfa-fenilecetsavas íormálciánhidrin-észtert és 25 g 0,0-dietiJ-ditiokáliumfoszfálot 60 ml acetonnal keverünk. Erooen exoterm reakció következik be. A reskrióelegyet k.b. 20 óra hosszat hagyjuk szobahőmérsékleten (20—25 C°) állni. Ezután az oldószer legnagyobb részét vákuum (15 mm Hg-oszlop nyomás) alatt eltávolítjuk. A maradékot 100 ml vízibe öntjük és 60 ml metilénkloriddal ismét felvesszük. A meíilénkloridos kivonatot kétszer mossuk 50—50 ml vízzel, majd nátriumszulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradék 35 g zavaros, szalmasárga olaj, amely lényegileg a formálciánhidrin alfa-(0,0-dietil-ditiofoszforil)-alfa-fenilecetsavas észteréből áll. E termék szerkezeti képlete az alábbi: 4. példa: 28,2 g alba-bróm^alfa-fenilecetsavas acetonciánhidrin-észtert — amelyet az 1. példa szerinti módon állítottunk elő — 30 ml acetonban oldunk és az oldatot hozzáadjuk 27 g káliu!

m-0,0-dietilditiofoszfát 60 nil acetonnal készített oldatához. A továbbiakban a 2. példában leírt módon járunk el; ily módon 35 g olajszerű terméket kapunk, amely lényegileg az aeetonciánhidrin alfa^OjO^dietilnditiofoszfori^Halfa-fenilecetsavas észteréből áll. E termék szerkezeti képlete a következő: 6. példa: 25,4 g alfa-bróm-alfa-fenilecetsavas formálciánhidrin-észtert és 20,8 g O,0-dietil-tiokáliumfoszfátot 60 ml acetonnal keverünk. Az elegyet 20 óra hosszat állni hagyjuk, majd a képződött káliumbromidot kiszűrjük ós a szüredéket vákuum alatt állandó súlyig bepároljuk. A maradék 32,5 g világos szaimasárga színű olaj, 'amely lényegében a formálciánhidrin alfa-(0,0^dietil-tiofoszforil)--alfa-fenilecetsavas észteréből áll. E termék szerkezeti képlete: 7. példa: 38 g alfa-bróm-alfa-fenilecetsavas formálciánhidrin-észtert 36 g nátrium-0,0-dimetil-ditiofoszfátot (ikb. 83% titerű hidrátsó) 70 ml acetonnal keverünk. A reakcióelegyet 40—50 C° hőmérsékletre melegítjük, majd 20 óra hosszat állni hagyjuk. Az oldószert vákuum alatt elpárologtatjuk és a maradékot 100 ml vízbe öntjük, majd 60 ml metilénkloriddal felvesszük. A metilénkloridos kivonatot 2X50 ml vízzel mossuk, szárítjuk, majd