149957. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oktahidroizokinolin származékok előállítására
149.957 3 az l-(4-klór.-fenet;il)-.2-metii~-l,2,3,4,5,6,7,8-oktahidroizokinolinhoz jutunk, melynek oxalátja vízből sárgás tűk alakjában válik ki, olvadáspont 128— 130 C°. 3. példa: 20 g (-3-fenil-valeriánsavat 200 ml 65%-os salétromsavban feloldunk, 20 nil 1'00-%-os salétromsavval kezelünk és négy órán át, kavarás közben 85 C°-on tartunk. Ezután a nitrált keveréket jégre öntjük és a kivált nitro-íenil-valeriánsavat leszívatjuk, melyet tisztítás végett vákuumban desztillálunk. Forráspont 175—180 C°/0.1 mm, olvadáspont 235—237 C°. 10 g (i-(4-nitro-fenil)-valeriánsavat 10 g ciklohexeniletilaminnal és 2 g Amberlite IR 120-szal (savas alak) 150 ml xilolban, gömbioinbikban, visszafolyatás és vízleválasztás közben főzünk. A kondenzálás 4 óra alatt befejeződik. Az anyagot forrón leszívjuk az ioncserélőről és azonos térfogatú benzollal felhígítjuk. Ezután sósavval, majd híg szóda oldattal és vízzel kimossuk, a szerves oldószert ledesztilláljuk és a maradékot frakcionálta«, desztilláljuk. Ily módon 7 g ő-(4--nitro-ferriill-valeriánsav-ciklohexeniletilamidot kapunk, színtelen olaj alakjában, melynek forráspontja 230—240 C°/0,1 mm," 7 g savamidot az 1. példa szerinti módon ciklizálunk. A ciklizálás után. kapott kioroíormos kivonatokat 1O0 ml metanollal felvesszük, 3 g káliumbórhidiriddel elegyítjük és 15 órán át közönséges hőmérsékleten állni hagyjuk. További 2 g káliumbórhidridet adunk hozzá, majd 30 percen át 30 C°-on hagyjuk állni. A szokásos feldolgozás után a reakcióterméket oxalátlá alakítjuk, melyet alkohol-éter keverékből átkristályosítunk. A kapott l-[4-(4-nitro-fenil)-butil]-? ,2,3,4,5,6,7,8--oktahidroizokinolin-oxalát olvadáspontja 145 C°. A kapott oktahidroizokinolin 7 g-ját (10 g oxalátból kapott) szabad bázis alakjában 18 ml 38%>s vizes formaldehid oldattal és 18 ml hangyasav oldattal 30 percen át, visszafolyatás köziben, 120 C° olajfürdő hőmérsékleten hevítjük. A reakció lezajlása után arnmóniaalkalikus oldatból a bázist ismételt éteres kirázással kinyerjük. Ily módon l-[4-i(4-nitro-fenil)-'butil]-2-metil-l,2,3,4,5,6,7,8-oktahidroizokinolint kapunk, majdnem színtelen olaj alakjában, melynek forráspontja 160—170 C°/0,1 mm. 4. példa: Ha a 3-{p-nitro~fenil)-2-metil-propioinsavat (olvadáspont 120 C°, előállítható 3~fenil-2-metil-propionsavból a 3. példa szerint végzett nitrálással) cildohexeniletilaminnal a 3. példa szerint kondenzálunk, akkor jó kitermeléssel az amidhoz jutunk, amely magas forráspontú petroléterben átkristályosítva 108 C°-on olvad. Ciklizálás és káliuinbőrhidrides redukálás után az l-[l-metil-2-, -(4-.nitro-fenil)-etil]-b'ktahidroizokinolin-oxalárhoz jutunk, melynek olvadáspontja 185—186 C°. Az N^melilezést a 3. példa szerint hajtjuk végre. A kapott bázist acffitonben feloldjuk és. 63%-os brómhidrogénnel elegyítjük. Ekkor az l-[l-nietil-2-(nitro-í'eril)-et!Í]-2-m'etil-l! 2,3,4 ) 5,6,7.8-oktahidroizokinolin-hidrobromid színtelen prizmák alakjában kiválik, melyeket acetoníból átkristályosítunk. Olvadáspont 210—212 C°. 5. példa: y-fenil-vajsavait cifclohexeniletilamiirinal az 1. példa szerinti módon reakeió'ba hozunk. Az amid 175— 185 C°/0,1 mm-em forr és olvadáspontja izopropiléterből történt átkristályosítás után 55—57 C°. Az 1. példa szerinti ciklizálás és hidirogénezés után az l-(3-feml-prepil) 1,2,3,4,5,6,7,8-oktahidroizokimolinhoz jutunk, mely oxalát alakban acetoníból átkristáíyosítva 150 C°-on olvad. E bázis hidrokloridja alkoholból színtelen prizmák alakjában kristályosodik, olvadáspont 138 C°. Az 1. példa szerinti N-metilezés után kapott sósavas só ecetészterből végzett átkristályosítás után 171 C"on olvad. Az 1. példa szerinti nitrálás után kapott l-[3-(4-nitro^feinil)-propilj-2Hmetil-l,2,3,4,5,6,7,8-oktahidroizokinolin-bidrobromid sárgás tűket alkot, melyek olvadáspontja 205 C°. 6. példa: 18 g /^-(3-trifluormetil-fenil)-propionsavat (melyet 3-triíluormetil-benzaldehid és malonsav kondenzálásával, dekarboxilezésével és hidrogénezésével kaptunk, a közti termékként keletkező 3-trifluormetil-fahéjsav olvadáspontja. 130—131 C" (10 g ciklohexencletilamininial 120 mi xilolban 2 g Amberlite IR 120 (savas alak) jelenlétében, a 3. példa szerinti módon, visszafolyatás közben íőzünk, míg a számított mennyiségű víz le nem hasad (kb. 5 óra). Ezután a katalizátort forrón leszűrjük, az oldatot bepároljuk és 50 C° forráspontú petrolétérrel elegyítjük. 0 C°-on több órán át állni hagyjuk, amikor 19 g /?-(3-trifIuormetü-fenil)-propiorisav-ciklohexeniletilamid válik ki, melynek olvadáspontja 83—84 C°. Ezt az amidot minden további tisztítás mellőzésével az 1. példa ezerint ciklizáljuk. A nyers l-(3-trifluormetil-fenetil)-3,4,5,6,7,8-hexahidroizokinolint, tízszeres mennyiségű metanolban 0,5% palládiumszivac» jelenlétében hidrogénezzük. Az elméleti mennyiségű hidrogén felvétele után sósavval kongósavanyúra savanyítunk és a katalizátort leszívjuk. Az oldatot bepárolva 19 g oktahidro-származékot kapunk, kristályos hidroklorid alakjában, melynek olvadáspontja 161—162 C°. A metilezést a 3. példa szerinti módon végezzük. A kitermelés 16 g. l-(3-trifluormetil-fenetil)-2-metil-l,2,3,4--5,6,7,8-oktáihídroizokinolm. Az oxalát olvadáspontja 124—125 C°. 7. példa: 21 g l-(4-,niíro-fenetil)-2-metil-l,2,3,4,5,6,7,8-oktahidroizokinolint (melyet az oxalát ammóniás elbontása útján kaptunk) 100 ml acetonban feloldunk. 27 g dibenzoihD-borkősav tömény acetonos oldatát adjuk hozzá. Beoltás és 0 C°-on több órás állás után a dibenzoiltartarát kikristályosodik, melyet metanol-éter keverékből átkristályosítunk, 20 míg 'íz olvadásDont 130 C-oc oi nem éri. ía j = L 'D — —70° (c — 1 metanolban). A dibenzoiltarta-
