149917. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és eszköz kémiai anyagok vizsgálatára

2 149.917 tartozó hígítási fok alapján számítják ki azután a kiinduló, vizsgálni kívánt oldat valamely összetevőjének mennyiségét. A titrálás ismertetett, klasszikus eljárásának több hibája van. így pl. az eljárás lassú, és a mai modern ipari fejlettség mellett. — amikor egyes kémiai üzemekben naponta több száz vagy ezer vizsga latot kell végezni —, a lassú méricskélési és keverési módszer eredményeként nagyon sok munkaerőt kel] a vizsgálat elvégzésére igénybe venni. Az ismertetett eljárás egészségtelen, mert a pipettákba szájjal kell az oldatokat felszívni, és a vizsgálandó anyagban neimegyszer jelentős mennyiségű egészségre ártalmas anyag is van, mint pl. savak, lúgok, fertőző anyagok, nem is beszélve az izotóp vizsgalatokról. Az előírt anyagmennyiségek bemérése szubjektív megítélési hibák következtében bizonytalan, ami a kapott eredmény megbízhatóságát erősen lerontja. Ez könnyen belátható, ha arra gondolunk, hogy a szubjektív mérési hibák halmozódhátinak is. Az ismert eljárás egyik legnagyobb hátránya, hogy a vizsgálatok elvégzésiéhez aránylag nagy anyagmennyiségek szükségesek. E miatt -- ha nincs elegendő a vizsgálni kívánt anyagból — nem is lehet az, anyagvizsgálatot elvégezni. Ilyen vizsgálatok pl. nagyrészt az Izotóp vizsgálatok, a szemcsarnokvíz vizsgálata stb. Az ismert eljárás hátrányos tulajdonságai közé tartozik az is, hogy a vizsgálathoz felhasznált eszközök egy részét a vizsgálat után nem lehet újból felhasználni. Az izotóptartalmú és fertőzőanyag tartalmú vizsgálandó anyagok beméréséhez használt pipettákat, epruvettákat pl. egy vizsgálat elvégzése után fáradságos és hosszadalmas tisztítási műveletnek kell alávetni, ami a vizsgálatokat megdrágítja. Maguk az epruvetták és az epruvetták tartására szolgáló állványok is jelentős költségterhelést okoznak, és nehezen kezelhetők, nagy helyet foglalnak el. Az ismertetett anyagvizsgáló eljáráson kívül — bár ritkán — alkalmaznak kromatográfiai és elektroforézissel végzett vizsgálatokat is, ezek azonban lassúak, és csak egyes anyagvizsgálatokhoz használhatók, nem tekinthetők általánosan alkalmazhatóknak. A találmány célja kémiai anyagok vizsgálatára olyan, eljárás és eszköz létesítése, amellyel egészségre ártalmas anyagok, mint pl. izotóptartalmú és fertőzőanygok vizsgálatát is az egészségre nem káros módon lehet elvégezni, az egy személy által időegységenként elvégezhető vizsgálatok száma az eddigi eljárásokkal végzett vizsgálatok számának 10—20-szorosa, tehát gyorsan végezhető, a vizsgálatokhoz felhasznált eszközöket — még fertőző izotóptartalmú anyagok vizsgálata után is — jelentősebb tisztítási művelet nélkül azonnal fel lehet használni további vizsgálatokhoz, azonkívül a vizsgálatokhoz felhasznált eszközök olcsók -és mind tárolás, mind vizsgálat közben kis helyet igényelnek, A találmányt részleteiben a rajzokon vázolt kiviteli példával kapcsolatban ismertetjük. Az 1. és 2. ábra a lyuksort tartalmazó vizsgálólemez metszete, részben nézete, illetve felülnézete. A 3. ábra a csepegtető metszete. A 4. és 5. ábra a vizsgálandó anyagot a hígítóba bevivő és elkeverő kacs és tartórúdjának elölnézete, illetve oldalnézete. A 6, ábra a csepegtető használatát szemléltető - nézet. A 7. ábra a vizsgálandó anyag oldószerbe vitelének és keverésének műveletét szemléltető vázlat. A találmány szerinti eljárásnál először az átlátszó . műanyagból készült 1 lemezbe bemunkált, kúpos aljú 2 zsáklyukakba bemérjük a hígító folyadékot. A hígító folyadék a 2 lyukak alján helyezkedik el. Az 1 lemezben levő 2 lyukak száma tetszés szerinti lehet, azonban a kísérleti tapasztalatok szerint előnyös pl. hat sorban 12—12 lyukat bemunkálni. Egy-egy vizsgálathoz egy vagy több lyuksort használhatunk . fel a vizsgálat természetétől függően, a gyakorlatban előforduló legtöbb vizsgálathoz azonban elegendő egy vagy két lyuksor alkalmazása, mert a tizenkétszeres vagy huszonnégyszeres hígítás általában már elég pontosan megadja a vizsgálni kívánt anyag titerét. így egy darab 1 lemezzel egyidejűleg hat vizsgálatot is végezhetünk. Az 1 lemezhez felhasznált műanyagféleség hidrofob, ezért vizsgálat után a lemez könnyen ki^ mosható és a következő vizsgálathoz újra felhasználható. A hígítóanyag bemérését csepegtetővel végezzük (3. ábra). A csepegtető lényegében egy tölcsér, amelynek műanyag 3 tartályrésze, ebbe légzáróan beerősített, rozsdamentes acélból készült 4 csepegtetőcsöve, és a 3 tartályrészbe ugyancsak légzáróan beerősített, műanyagból vagy üvegből készült 5 csőtoldata van. A 3 tartályrészen, illetve az 5 csőtoldaton mennyiségjelző vonal nincs. A csepegtetett mennyiséget, tehát a bemérendő fiolyadékmennyiséget a 4 csövön kifolyt és a cső 6 aljáról levált cseppek számával határozzuk meg. Az egy-egy cseppben levő folyadékmennyíség nagyságát a folyadék fajsúlya, és felületi feszültsége mellett a 4 cső külső átmérője határozza meg. A vizsgálat idején a helyiségben általában mindig 20 +2 C° van, ezért a hőmérséklet és a külső légköri gőztenzió hatása elhanyagolható. A csepegtetőket egy-egy hígító- vagy reagensanyagra egyszer be kell kalibrálni, azaz 'meg kell határozni hogy a kérdéses anyagból a szóban forgó csepegtetővel képzett csepp köbtartalma meikkora. A 3. ábrán vázolt csepegtetőt úgy használjuk, hogy a hígító- vagy reagens oldatba a csepegtetőt belenyomva a közlekedőcsövek törvénye alapján a csepegtető 3 tölcsére, sőt esetleg 5 csőtoldatának egy része is megtelik folyadékkal. Ekkor az 5 csőtoldat felső végét ujjal befogjuk, majd a 4 cső 6 felületét az: 1 lemez 2 nyílásai fölé tartva ujjunkkal az 5 csőtoldat felső nyílását kissé nyitjuk, és engedjük, hogy a 6 csőfelületen csepp képződjön, és az innen leszakadva a megfelelő 2 lyukba beleessen. Az egyes cseppek anyagmennyisége úgy van meghatározva, hogy azzal a kívánt hígító-, illetve reagensoldat-mennyiséget ki tudjuk mérni. Mikor már az; 1 lemez valamennyi vizsgálathoz felhasználni kívánt 2 lyukjában benne van a szükséges hígítóanyag,, akkor a 4. ábrán vázolt 7 és 7a spirálikból álló kacsokat a vizsgálni ki-