149917. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és eszköz kémiai anyagok vizsgálatára

149.917 3 várit folyékony kémiai anyag felszínéhez érintjük, 7 és 7a spirálok burkolőja előnyösen félgömb felület. A spirálok menetei között kapilláris hatású keskeny rések vannak, amely rések szélessége előnyösen 0,5 mm-nél kisebb. A 7 és 7a spirálok legnagyobb átmérőjű részükkel érintkeznek egymással és: össze vannak fogva azáltal, hogy a spirálokaít képző drót egyenes 8 és 8a szárai a könnyűfémből készíthető 9 tartószár 10 lyukjába vannak benyomva. így a 7 és 7a spirálok együtt gömbfelületet képeznek. A kacsot a vizsgálni kívánt oldat felületére nyomva a spirálmenetek közötti réseken keresztül a folyadék behatol a spiráligömb belsejébe, és ott. az oldatból való kiemelés után is megmarad, mert a spirálmenetek közötti folyadékfelületi feszültség elég nagy ahhoz, hogy a spirálgömbben levő folyadék kifolyását megakadályozza. A spirálgömbben levő folyadék .mennyiségét a spirálgömb belső köbtartalma határozza meg. A spiráknenetek közötti meniszkusz vonalak folyadékonként változó alakeltérése olyan kicsi, hogy ez a spirálgömb belsejében levő folyadék menynyiségét gyakorlatilag nem. változtatja. A vizsgálat végrehajtásához természetesen meghatározott mennyiségű hígító folyadékot kell az 1 lemez lyukjaiba betölteni, és ehhez a vizsgálni kívánt anyagból meghatározott mennyiséget kell keverni. A hígító mennyiséget — mint már ismertettük — a csepegtetővel pontosan, könnyen és gyorsan be lehet állítani, és ugyanígy gyorsan és egyszerűen mérhető be a 4. ábrán vázolt kaccsal a vizsgálandó anyag mennyisége is. A 7 és 7a spirálokból álló kacs köbtartalmának tehát összhangban kell lenni a csepegtetővel képzett cseppek köbtartalmával. így pl. célszerű 0,025, 0,űiö és 0,1 ml folyadék befogadására alkalmas kacsokat készíteni, és ehhez 0,025 ml köbtartalmú folyadékcseppeket adó csepegtetőket. A kacsok köbtartalmát a tapasztalat szerint +'2% toleranciával lehet betartani. A kaccsal felvett vizsgálandó oldatmennyiséget ezután a kacsnak az 1 lemez 2 lyukakból álló sorának első lyukjába helyezve a kacsot ujjal megforgatjuk a 9 szár hossztengelye körül, minek eredményeként a kacs belsejében levő és a kaccsal együtt a lyuk alján levő hígítóba bevitt vizsgálandó oldat és hígító tökéletesen elkeveredik. A lyukból a kacsot kiemelve a kacs belsejében ismét folyadék van, ez a folyadék azonban már az eredeti vizsgálandó oldathoz képest hígabb, mert a kacs belsejében levő folyadék fele már az első lyukban levő hígító anyagából származik. Ezt az előbbi állapothoz képest fél koncentrációjú oldatot most az 1 lemez lyuksorának második 2 lyukjába helyezzük be, és így tovább folyamatosan a lyuksor többi lyukaiba is. Ugyanazt a kacsot a lyuksor valamennyi lyukján végig.vive az egyes lyukakban meghatározott koncentrációjú oldatokat kapunk. Az eljárás következő lépéseként a 3. ábrán vázolt csepegtetővel a lyuksor lyukjaiba reagensanyagot viszünk, és a reakciós jelenséget mutató lyukak száma alapján ismert módon számítással meghatározzuk a vizsgálni kívánt kémiai oldat koncentráció] át. Az 1 lemez valamennyi lyuksorát fel lehet egyidejűleg használni ugyanolyan, vagy különböző vizsgálatokra. A hígító- vagy reagensanyagok bemérését lyukanként külön végezzük, a vizsgálandó anyagoknak a hígítóval elkeverését azonban egyidejűleg, illetve egyszerre is végezhetjük (6. ábra), mert a kacsokat tartó 9 szárak alakja lehetővé teszi egyidejűleg a hat darab kaccsal való munkát. Ez a vizsgálathoz szükséges időt j elentősen lecsökkenti. A 7 és 7a félgömb spirálokból összeállított kacs huzalának anyaga hőálló acél. A kacsokat az egyes vizsgálatok befejezése után lángon leégetjük és ezzel tökéletesen fertőtlenítjük. így a fertőző anyagok vizsgálata után sem kell a kacsokat kivonni a vizsgálatból, hanem pár másodperces leégetés után újra használhatók. Az eljárást részletese bban a következő példák világítják meg. 1. példa: Minden festékoldat titrálását két paralel titrálási sor beállításával végezzük. A hígító folyadékból a vizsgáló lemez -mélyedéseibe 1—1 csepp, azaz 0,025 ml-t mérünk be a csepegtető (3. ábra) segítségével (kivétel a második sor első mélyedése, ahova 2 csepp, azaz 0,05 ml hígító folyadék kerül). Ezután a vizsgálandó festékoldatból kiveszünk két-két 0,025 ml-es kaccsal egy-egy mintát és azt az első mélyedésekbe helyezve a kacsok forgatásával a hígító folyadékkal összekeverjük. A további mélyedlésekben hasonló módon a kacsokkal fokozatosain felhígítva a festéket, egyenletesen csökkenő színskálát kapunk, amelyben a skála egyes tagjainak hígítási foka ismert, éspedig az első sor hígítási értékei 1:2, 1:4, 1:8 stb., a második soré 1:3, 1:6, 1:12 stb. Ezután kikeressük azt a hígítási értéket, amelynek színe a harmadik sorba bemért etalon (pl, 1 gamma/ml) festékoldat színével megegyezik. Ezen hígítási érték adja a vizsgált festék koncentrációját gamma/miben. Ha az etalon színe két hígítási érték közé esik, interpolálással kapjuk meg a tényleges értéket. 2. példa: Antibiotikum értékmérése: A gyógyszeriparban az antibiotikumok előállításánál igen sok esetben szükséges félkész anyagok, vagy a termelés folyamán a készítmények antibiotikum tartalmának gyors ellenőrzése, illetve meghatározása. Eljárásunk segítségével a meghatározás a következő: A vizsgálandó anyagból methylvörös indikátort tartalmazó tápfolyadékban, mint hígítóanyagban sorozatos hígításokat készítünk a fenti példa szerint. Majd minden mélyedésbe az antibiotikumra érzékeny baktérium szuszpenzióját mérjük be. Thermosztátba téve a lemezeket azokban a mintákban, ahol az antibiotikum koncentrációja olyan alacsony, hogy a baktériumok légzését már nem gátolja a felszaporodó CO2, az indikátor színét sárgára változtatja. Az 'antibiotikum koncentrációját tehát az a hígítási érték jellemzi, amelyben a baktériumok légzése leáll, amit az indikátor vörös színe jelez.