149873. lajstromszámú szabadalom • Limiter-áramkör változó amplitudójú jelek konstans értéken való tartására és/vagy túllövésmentes impulzusok előállítására

2 119.873 nagy áramsűrűségű sugárnyalábot alkalmaz. Az eltérítőlemezre adott vezérlőfeszültség hatására a sugárnyaláb az anódlemezen szinte átmenet nélkül zérus értékről a maximális értékre emeli az anódáramot. A túllövésmentesség két ókból következik be: egyrészt a vezérlés az eltérítőlemezeken történik. Ezért a maximális anódáram mellet sem jelentkezik a vezérlő elektródán rácsáram, azaz a meghajtó áramforrás felé nem jelent terhelést, annak hullámformáját nem torzítja. Másrészt a vezérlőfeszültségnek csak egy minimális értékére van szükség ahhoz, hogy az elektronsugárnyaláfo az egyik anódlemezről a másikra átkerüljön és ott a maximális és konstans anódáramot hozza létre. Vagyis egy rövid átmeneti szakaszon túl mindkét irányban függetlenül a sugárnyaláb helyzetétől konstans anódáramot kapunk. Tehát a limitáció oly módon áll elő, hogy amint az anódáram az anódlemezen elérte a maximumát, az változatlan marad a vezérlőjel esetleges további növekedése ellenére is. Ugyanez áll a vezérlőfeszültségben netán jelentkező túllövésekre is. Ily módon a találmány szerinti megoldásiban teljes limitáció következik be. Az 1. ábrán bemutatjuk a találmány elvi megoldását és megjelöljük, hogy az egyébként ismert impulzusberendezés egységeiben miként helyezkedik el. 1 egység az impulzust szolgáltató alapgenerátor. 2 egység a találmány tárgyát képező, a fentiekben körülírt elektronoptikai limiter. Ez függetlenül az 1 egységből ráadott jelek hibáitól, felgyorsított emelkedési idejű, túllövés nélküli,. a bemeneti jel frekvenciájával megegyező frekvenciájú négyszögjelet ad. 3 egység a kimenő feszültséget szolgáltató áramkör. Méretezése a megkívánt jelnagyságtól és teljesítménytől függ. Ez az áramkör ugyan-akkor megakadályozza, hogy a kimenő kapcsokra helyezett terhelés visszahasson a 2 egységre. 4 egység a tápegység, amely az előző 3 egységet tápfeszültséggel látja el. A találmány lényegét képező 2 egységgel, az elektronoptikai limiterrel külön kell foglalkoznunk. Az elektroncsőben két, egyenes vonalakkal határolt felületű anódlemez kerül alkalmazásra, amelyek közül az egyik a másikat résziben elfedi. A fedési vonalat nevezzük rövidség okából munkaélnek. Az eltérítőlemezek száma kettő. Az eiektrosugárnyaláb szalag alakú és keresztmetszetének hoszabb - oldala párhuzamos a munkaéllel. Gyakorlatilag megvalósulható értékekből indulva ki az elektronoptikai limiterrel kapcsolatban a következő számadatokhoz jutunk: a sugárnyaláb szélessége 1 mm és árama 5 mA, az eltérítés érzékenysége 5 V/cm. Ekkor a sugárnyaláb teljes keresztmetszetének a munkáéi felett való elmozdításához 0,5 V szükséges és az eltérítőlemez feszültségének ilyen értékű változása már elegendő ahhoz, hogy az anódáram a zérus értékről a maximálisra változzék. Ha az eltéritőlemezefere 10 V nagyságú, 50 nsec felfutású idejű jelet adunk, akkor a sugárnyaláb az elektronoptikai limitercső anódlemezein 20 mm-t mozdul el. A 20 mm-eg megtett útból 1 mm-es szakaszon zajlik le a teljes anódáramváltozás, amely az 50 nsec-ra vonatkoztatva 2,5 nsec-ot jelent. , Ha az anód-munkaellenállás 1 kohrn, a szórtkapacitás 5 pF, akkor az időállandó 5 nsec, a kimenőfeszültség 5 V. A két időállandó kvadratikusán adódik össze, tehát az eredő felfutási idő 5—6 nsec lesz és a homlokmeredekség javulása mintegy 10-szeres. Kisebb kivenni kívánt anódfeszültség és/vagy nagyobb vezérlőfeszültség és/vagy nagyobb áramsűrűség és/vagy jobban fókuszált sugárnyaláb mellett az arány tovább javítható. Ha a vezérlő impulzusjel minimális vagy maximális értéke körül torzítások vagy berezgések vannak, ezek a limiter után teljes mértékben megszűnnek, nemcsak csökkennek, mint az bármely más eddig ismert limitáló eljárás során történik. A találmány szerinti megoldásnál azonban további előnyök is jelentkeznék. Ugyanis, ha a vezérlő impulzusjel felfutása bármilyen véges idejű, a limiter után megjelenő impulzushomlokfalat el lehet tolni annak az egyenfeszültségnek a megváltoztatásával, amely körül, mint munkapont köx-ül a cső vezérlését kapja, mivel a cső eltérítőlemeze a vezérlőfeszültséget és a munkapontját meghatározó egyenfeszültséget együttesen érzékeli, a munkapontot meghatározó feszültséggel az is definiálható, hogy a vezérlőfeszültség mely pontjához legyen kötve az a jelenség, amelynél az elektronnyaláb az egyik lemezről a másikra átlép. A 2. ábrán az Ua, Ul koordináta rendszerben az origón átmenő (kihúzott) egyenes a cső karakterisztikáját ábrázolja. Ul a két vezérlőlemez egymáshoz viszonyított feszültsége, az Ua pedig a cső anódmunkaellenállásán eső feszültség. A (kihúzott) szinuszvonal zérusfeszültségű munkapont körül vezérli a csövet. A sugárnyaláb átlépése egyik anódlemezről a másikra, a szinuszfeszültség zérus átmeneteinél következik be és a cső anódlemezein megjelenő feszültség a (kihúzott) vonallal ábrázolt trapézfeszültség lesz. A (szaggatott) szinuszvonal az előzőkhöz képest negatív munkapont körül vezérli a csövet. Ennek hatására az anódlemezéken megjelenő jel aszimmetrikus lesz, amely aszimmetria mértéke az egyenfeszültség értékétől függ. Az aszimmetria az impulzus pozitív és negatív időtartamainak különbözőségében jelentkezik. Teljesen hasonló eredményt érhetünk el — de műszakilag tökéletesebb módon — ha nem a vezérlő jelet toljuk el, hanem az átlépési potenciált változtatjuk egy a csőbe beépített, az eltérítőlemezekkel teljesen azonos hatású segédelektródával. Ilyen megoldású működésre a 3. ábra ad szemléltető magyarázatot. További előnyként említjük meg, hogy szinuszvezérlőfeszültség a vezérlő szinusz frekvenciájának megfelelő négyszögjelet, pozitív vagy negatív polaritású impulzust képes előállítani, a munkapont megfelelő megválasztásával, ill. a segédelektródára adott egyenfeszültséggel. További előnyként utalunk arra, hogy két vagy több limiterfokozat egymásután kapcsolása a homlokfalat fokozatonként azonos arányban teszi meredekebbé bizonyos felső határig, amely felső határt a szórtkapacitások és a sugárnyaláb véges keresztmetszete határozza meg. A találmány sze-