149873. lajstromszámú szabadalom • Limiter-áramkör változó amplitudójú jelek konstans értéken való tartására és/vagy túllövésmentes impulzusok előállítására

149.873 3 rinti elektronoptikai limiter egyik lehetséges kiviteli alakját a 4. ábrán mutatjuk be. Az Rk ellenállás, amely a Ck kondenzátorral van áthidalva, határozza meg a rajta eső feszültség által a Gl elektródának a katódhoz viszonyított előfeszültségét és ezáltal a cső ossz anódáramát. A G2 elektróda feszültsége az RÍ ellenállásból és a Pl potencióméterből álló feszültségosztón állítható be. A G3 elektróda a katódhoz képest pozitív feszültségre van kötve. Az S segédelektróda a Ps potencióméterről kap állítható feszültséget. A segédelektródát a zavarójelek hatása ellen a Cs kondenzátor védi. Az RL1 és RL2 ellenállások az Ll és L2 eltérítőlemezek levezető ellenállásai. Az Ra2 és Ral ellenállások és az A2 és Al anódlemezek munkaellenállásai. Az anódáram hatására az Ral és Ra2 anódmunkaellenállásokon eső feszültség a sorba kötött RH2 ellenállás és a PH2 potenciométer ül. a sorba kötött RH1 ellenállás és PH1 potenciométer kompenzálják oly mértékben, hogy a sugárnyaláb megválasztott nyugalmi helyzetében az anódlemezeken levő feszültségek zérus értéken legyenek. Az áramkör táplálására egy negatív és egy pozitív tápfeszültségre van szükség. Az elektronoptikai limiter működése a következő: Amennyiben az 1. ábra 1 egysége, vagyis az impulzusgenerátor ellenütemű kimenetet ad, akkor a két egymással ellentétes polaritású jelet a 4. ábra Bel és Be2 kapcsaira adjuk. Amennyiben az impulzusgenerátor aszimmetrikus, egyfázisú jelet ad, akkor a Be2 kapocs zérus potenciálra kötendő. A hasznos jelet pedig a Bel kapocs és a zárus potenciál közé adjuk. Természetesen tekintettel kell lenni az összekötésre kerülő kapcsok egyenfeszültség szintjére is. Ugyanis a limiter lemezei a vezérlést zérus munkapont körül kívánják. Ez a gyakorlatban úgy érhető el, hogy az impulzusgenerátor tápfeszültstégének pozitív pólusát földeljük. A cső karakterisztika szimmetria-pontjában — azaz abban a beállításban, ahol az elektronsugárnyaláb áraima a két anódlemez között egyenlő mértékben oszlik meg — a két eltérítőlemez egymáshoz képest nem rendelkezik feszültségkülönbséggel. Ha az Ll eltérítőlemez a L2 eltérítőlemezhez képest pozitív irányiba változófeszültséget kap (pozitív vezérlőjel), akkor az Al anódlemez' árama csökken, az A2 anódlemez árama pedig nő. A pozitív vezérlőfeszültség nagyságának növelésével az Al anódlemez árama zérvíra állítható be, az A2 anódlemez árama pedig maximumra, az elektronsugárnyaláb áramára növelhető. A pozitív vezérlőfeszültség további növelése az Al anódlemez áramát zérusnál jobban csökkentem nem tudja, az A2 anódlemez áramát pedig az elektronsugárnyaláb helyzete nem befolyásolja, mindig a maximális, az elektronsugárnyaláb áramának megfelelő értéken lesz. bárhol essen is az elektronsugárnyaláb az anódlemezre. A két anódlemez feszültsége úgy van beállítva az RH1, PHI ill. RH2 és PH2 ellenállásokkal ül. potenciométerek -kel, hogy a csőkarakteris/íika szimmetria-pontjában mindkét anódlemez feszültsége zérus legyen. Azaz az anódáram hatására az Ral és Ra2 anódmunkaellenállásokon előálló feszültségesést az előző elemek kompenzálják. A Bel kapocsra adott pozitív jel, ha a sugárnyalábot eltérítette, az Al anódlemezen egy pozitív, az A2 anódlemezen egy negatív feszültségváltozást okoz. A Kia kapocs és a zérus potenciál között megjelenő jel a vezérlőfeszültséggel fázisban van, Kib kapocs és a zérus potenciál között megjelenő feszültség a Bel feszültséggel ellentétes fázisban van. A cső karakterisztika szimmetria pontjához nem szükséges, hogy azonos eltérítőlemez feszültségek tartozzanak. Az S segédelektródára adott feszültséggel az elektronsugárnyaláb úgy befolyásolható, hogy a cső karakterisztika szimmetria pontja az Ll és L2 eltérítőlemezek között fennálló feszüitségkülönbség esetén is beálljon. Attól függően, hogy az 1. ábra szerinti komplett berendezés kimenetén pozitív vagy negatív, ül. ellenütemű jelet kívánunk előállítani, vesszük le a jelet a 3 egység számára a 2 egység Kia vagy a Kib kapcsok és a föld között, ül. a Kia és Kib kapcsok között. Az alábbiakban* még két kiviteli lehetőségre utalunk. Tekintettel arra, hogy az eltérítőlem ez(ek) és az anódlemez(ek) munkaponti egyenszintjét tetszés szerint választhatjuk meg, mód van arra, hogy azok ugyanazon potenciálon, pl. zérus feszültség körül legyenek. Ily módon a direktcsatolású, több fokozatú limiter kiviteli alakja megvalósítható akként, hogy valamennyi fokozat be-és kimenő elektródái azonos munkaponti potenciálon legyenek. Tehát a kapcsolás egyetlen egy anódpótlóval kivitelezhető. Kisebb munkaponti egy enszint, vagy a sugárnyaláb pozíció korrekciója az S' segédelektródával eszközölhető. A fentiekben ismertettük az impulzus homlokfal és hátfal közé eső szakasz — röviden impulzus szélesség — változtatásának lehetőségét. E helyen megemlítjük ezzel kapcsolatban az impulzusszélesség-moduláció lehetőségét. A kimenő jel impulzusszélességének a bemenő jel impulzusszélességéhez viszonyított megváltoztatása nemcsak az eltérítőlemezekre vagy a segédelektródára adott konstans feszültséggel, hanem váltakozó moduláló feszültséggel is eszközölhető. Ez esetben az impulzus szélessége a moduláló feszültség frekvenciájától függően változik és a kimen éten impulzusszélesség-modulácjóként jelenik meg. Szabadalmi igénypontok: 1. Limiter-áramkör változó amplitúdójú jelek konstans értéken való tartására és/vagy túllövésmentes impulzusok előállítására, azzal jellemezve, hogy elektronoptikai elven működő elektroncső eltérítő lemezeire vezérlőfeszültségét szolgáltató fesz ül teégf orrás csatlakozik. 2. Az 1. igénypont szerinti áramkör kiviteli alekja, a kimenő jelek homlokfalának — a bemenő jeleik homlokfalához viszonyított — időbeli eltolására és/vagy az impulzus szélességének modulációjára, jellemezve egyenfeszültséggel táplált segédelektródával. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti áramkör ki-