149746. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antimetabolikus és citosztatikus jellegű tumorgátló anyagok előállítására

149.746 •> sunk hozzá jéghűtés közben 1,34 g (0,024 mól) KOH 5 ml vizes oldatát, majd 8,75 g iheparinsav 20 ml vízzel készült oldatát. A felhasznált heparinsav véralvadást gátló képessége 3.2 I. E./mg, op.-ja nem jellemző, de megemlítjük, hogy 180 C°-tól kezdve lassan barnul és 205 C°-tól rohamosan elszenesedik. Analízise: N = 3,0%, S = = 13,15%. Ez a heparinsav tehát ismétődő tetraszaecharidonként nem a maximális 5, hanem átlagban 3,7 SOalI-csoportot tartalmaz. Ezáltal az ismétlődő egységek molekulasúlya nem 1002,8, hanem 898. Pároljuk be ezután a tiszta oldatot 30 C° alatti hőmérsékleten szirupsűrűségűre és csapjuk ki a sót 75 ml absz. alkohollal. Szűrjük, mossuk 20 ml absz.. alkohollal és 20 ml vízmentes éterrel, Nyeredék: 14,10 g az elméletileg számított 14,21 g helyett. Színe világos krémszínű, amorf, víz oldja. Olvadáspontja nem jellemző, KCl-tartalma 12,6. A heparmsavban levő SOräH-esoportokból a mamiomustin-bázis bázieitása 80%,-ot leköt. Ezáltal a sónak a szervezetben proteinekhez való kapcsolódása még lehetséges, amit vize« oldatának 3—3.5-ös pH-ja is mutat. Az alábbiakban 'kivonatosan ismertetjük a mannomustin-heparinát testelésének néhány eredményét: Crocker S 180-as egértumor: 25 mg/kg/nap dózisban alkalmazva 10 napon át tumorok súlybeli növekedését 42%-kal retardálta. Ugyanakkor a benne levő mintegy 25% Degranoí külön alkalmazva csak mintegy 25%-os gátlást hozott létre. Ehrlich subcutan tumor: 10 napon át 25 mg/kg/ /nap dózisban alkalmazva a tumorok súlybeli növekedését 63,6%-kal retardálta. Ugyanakkor a benne levő mintegy 25% Degranoí külön alkalmazva, mintegy 27% növekedést — fokozódást (!) eredményezett. Németh—Kellner-féle ascites lymphoma: 100 mg/kg/nap dózisban a tumor beoltása után 24 és 48 óra múlva adagolva, 6 nap után 76%-os tumorgátlást hozott létre. Az új vegyület gyakorlatilag nem mondható toxikusnak, tolerabilis dózisa legalább 100 mg/kg/ /nap. Az 1. példa alapján heparinsavból és 1,6-bís-(béta-klóre'tilamino)-l,6-dezoxi-D-mannitból készített olyan KCl-tartalmú semleges só, amelynek előállításánál az SO;jH-csopoi"tok számával megegyező bázikus ekvivalenst vettük, így vizes oldatának pH-értéke 5,5—6, az 1. példa testelési eredményeivel megegyező eredményeket szolgáltatott. 3. Az i. példa szerinti, de ezúttal KCl mentes tiszta heparinsavas l,6-bis-(béta-!klóretilamino)-1,6-d.ezoxi-D-mannit a következőképpen, készíthető: Oldjunk fel 0,55 g (0,0018 mól) 278 Ca bemláspontú tiszta Degranol-bázist (előállítását lásd VARGHA X. és társszerzői, J. Chem. Soc. (London) 1957. p. 805.) és 1,31 az 1. példa szerinti heparinsavat 15 ml vízben és pároljuk be a tiszta oldatot ventillátorral vagy jő vákuumban 30 C° alatti hőmérsékleten szirupsűrűségűre, csapjuk ki a gyengén savanyú sót 20 ml absz. etilalkohollal. Szűrés után mossuk 10 ml absz. Etilalkohollal, majd 10 ml vízmentes éterrel. Nyeredék: 1,81 g. N = 4,26%. Mivel a vegyület nem tartalmaz KCl-ot, testelési eredményei az 1. példában leírtakénál arányosan még jobbak. így Ehrlich szolid tumor esetében annak súlygyarapodását 150 mg/kg/nap dózisban 10 napig alkalmazva 55%-kal retardálta. 4. Ismétlődő egységenként átlag 3,5 SO3H-CS0-portot tartalmazó véralvadást nem gátló heparinsav vizes oldatát közömbösítjük 2-[bis-(béta-klóretil)-aminometil]-benzimidazol. 2 HCl-ből (E. HIRSCHBERG, "A. GELLHORN és W. S. GUMP, Cancer Research 17. 1957. p. 904; W. S. GUMP és E. J. NIKAWITZ, J. Org Chem. 24. 1959. p. 712. szerint előállítva) 0 C° alatt felszabadított, számított mennyiségű bázissal. A tiszta só-oldatot nagy felületen pároljuk be ventillátorral szirupsűrűségűre, Csapjuk ki a világos krémszínű sót 25 ml vízmentes acetormai, szűrjük, mossuk vízmentes acetonnai és éterrel. A bsnzimidazolmustár-heparínát testelési eredményei alapján 'megegyező tumorgátló hatású a mrisiárraannit-heparináttal. Ehrlich szolid tumor esetében annak súlygyarapodását 100 mg/kg/nap dózisban 10 napig alkalmazva 42%-kal retardálta. 5. A 2. példa molarányaival a 3. példa szerint kivitelezett reakcióval elkészíthetők a szulfonamidok heparinsavas sói. így pl. oldjuk fel 0,90 g, 12,7% S-tartalmú, ismétlődő egységenként átlag tehát 3,5 SOaH-csoportot tartalmazó véralvadást nem gátló heparinsavat és 0,80 g szulfaguanidint 20 ml vízben és tisztára való szűrés után pároljuk be az oldatot közönséges hőfokon vákuumban. Vigyük a sót 20 ml vízmentes etilalkohollal szűrőre és mossuk 20 ml vizes éterrel. Nyeredék: 1,62 g, op.: 180 C°-tól lassan szenesedik. Vizes 5%-os oldatának pH-ja 2. Analízis: N =--13,3%. Heparinsavból és szulfonamidokból előállított sók közül néhány a következő testelési eredményeket szolgáltatta: p~aminobenzolszulfarnid heparinsavas sója: Ehrlich szolid tumor esetében annak súlygyarapodását 40 mg/kg/nap dózisban 10, napig alkalmazva 24%,-kaI retardálta. 2^4-ami nobenzolszulf amido)-4-metiltiazol heparinsav sója: Ehrlich szoliíd tumor esetében annak súlygyarapodását 40 mg/kg/nap dózisban 10 napig alkalmazva 40%-kal retardálta. p-amiinobenzolszulfaguanidin heparinsavas sója: Ehrlich szolid tumor esetében annak súlygyarapodását 40 mg/kg/nap dózisban 10 napig alkalmazva 49,8%-kal retardálta. 2-szulfanilamidü-4,6-dimetilpirimidin heparinsavas sója: Ehrlich szolid tumor esetében annak súlygyarapodását 40 mg-kg/nap dózisban 10 napig alkalmazva 25%-kal retardálta. 6. Oldjunk fel 1.31 g. ismétlődő egységenként átlag 3,7 SO.-iH-esoportot tartalma/ó. 3 E'mg véralvadást gátló heparinsavat 25 mi vízben, 0 CJ

-on adjunk hozzá 0,58 g (0,0018 mól) kfcűnt. A keletkezett oldatot szűrjük teljesen tisztára, 10 Hg mm-es vákuumban 30 C° alatti hőmérsékleten pároljuk be szirupsűrűségűre és csapjuk ki belőle a gyengén savanyú sót 20 ml vízmentes tetrahidrofuránnal. Szűrjük, mossuk 5 mi tetrahidrofurá.nnai és 2X5 ml éterrel.