149746. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antimetabolikus és citosztatikus jellegű tumorgátló anyagok előállítására

Megjelent: 1962. december 15. MAGYAR NÉPKÖZ TARSASA G •®f$r SZABADALMI LE Nemzetközi osztály: A 61 k ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.746. SZÁM EE—807. ALAPSZÁM Magyar osztály: 30 h 1—8 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás antimetabolikus és citosztatikus jellegű tumorgátló anyagok előállítására Egyesült Gyórgyszer- és Tápszergyár, Budapest Feltalálók: Dr. Csaba György orvos és dr. Körösi Jenő vegyészmérnök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1960. október 19. Ismeretes, hogy a daganatos betegségek gyó­gyítására az újabb időkben ún. citosztatikus, sejt­károsító anyagokat alkalmaznak. Ezek hátránya nem specifikus voltuk, vagyis nem csupán a da­ganatos sejtek életműködését befolyásolják, ha­nem hatnak a szervezet többi sejtjeire is, ennél­fogva toxikusságuk akalmazásukat nagymérték­ben megnehezíti. Ismert tény továbbá, hogy daganatos állapot­ban a szervezetben a heparin mennyisége meg­kevesbedik és ezzel egyidejűleg a daganatok és általában a burjánzó szövetek környezetében a heparintartalmú, ún. Ehrlich-féle hízósejtek fel­szaporodnak, vagyis a daganatos sejteknek a sza­porodásához heparinra is szükségük van. Ügy találtuk, hogy citosztatikus hatással ren­delkező anyagok heparinnal képzett vegyületei, valamint a sejtek enzimrendszerére ható enzim­bénító, de egyébként tumorgátló hatással nem bíró anyagok, vagy a két hatást együttesen fel­mutató anyagok, heparin-vegyületei specifikusan tumorgátló tulajdonságokkal rendelkeznek. Ennek magyarázata, hogy az új vegyületek heparinoid tulajdonságuk lévén, elsősorban a heparin-affin sejtekben halmozódnak fel, így specifikusan a tumor sejteket károsítják már abban az esetben is, midőn az egészséges szövetekben, a lényegesen kisebb koncentráció •miatt a sejtkárosító hatás még nem, vagy alig jelentkezik. Ezzel szemben a heparinsav építőkövei, a D-glükoronsav és D~ -glükozamin elősegítik a kísérteti tumorok növe­kedését. A találmány szerinti vegyületek véralvadást gátló, vagy azt egyáltalán nem gátló heparinsav­ból és terápiásán felhasználható citosztatikus anyagokból vagy/és a daganatok anyagcseréiében szerepet játszó enzimek gátlására felhasználható anyagokból készülnek. A találmány szerinti vegyületeknek egyik kom­ponense az erősen savanyú kémhatású heparin­sav, mely Na-só formájában ismert és gyógyá­szati alkalmazása kizárólag a véralvadás idejének szabályozására, vértranszfúziónál és trombózis kezelésére korlátozódik. A makromolekulák ke­verékéből álló heparinok nemcsak átlagmolekula­súlyokban, hanem kémiai összetételük szerint is különböznek egymástól (J. E. JORPES: „Hepa­rin, Its Chemistry, Physiology and Application in Medicine", Oxford U. P., London, 1939; A. B. FOSTER és A. J. HÚGGARD, Advances in Carbo­hydrate Chem. 10. 1955. p. 336; A. F. CHARLES és D. A. SCOTT, Biochem. J. 30. 1936. p. 1927; M. H. HUIZENGA és társszerzői, J. Biol. Chem. 148. 1943. p. 641.). A leggyakrabban előforduló heparinsavra a következő bizonyítottnak tekint­hető összetétel jellemző: D-glükozamin-N-kénsavat és D-glükoronsavat tartalmaz ekvivalens mennyi­ségben, minden második D-glükuronsav-rész C2-és Iiidroxilja és minden D-glükozamin-rész C4--es hidroxilja és N-ja kénsavvá! éeztereződve van (M. L. WOLFROM és társszerzői, J. Biol. Chem. 183. 1950. p. 607; J. E. JORPES és társszerzői. J. Am. Chem. Soc. 72. 1950. p. 5796.):

Next

/
Thumbnails
Contents