149503. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új hidrazinszármazékok előállítására
149.503 3 tilláljuk, amikor is az l-{^-dietiiam.ino-etil)-l-ac0tii-2-izopropilidén-hidrazin 1 mm Hg-oszlop nyomás alatt 103—105° hőmérsékleten desztillál át színtelen folyadék alakjában. nD ~ = 1,4721. 4. példa: 4,9 g l-(^-dietilamino-etil)-l-acetil-2-izopropilidén-hidrazint, amelyet a 3. példa szerinti módon állítottunk elő, 28 ml 85%-os etanolban oldunk, majd az oldatot 0° hőmérséikleten, hűtés köziben klórhidi'ogéngázzal telítjük és ezt követően 4 óra hosszat hagyjuk állni 22° hőmérsékleten. Ezután az etanolt vákuum alatt 3'0° hőmérsékleten elpárologtatjuk, az olajos maradékot 20 ml vízzel felvesszük és erős hűtés közben meglúgosítjuk 50%-os vizes kálilúggal. Az oldatot részletekben összesen 100 ml éterrel extraháljuk, az egyesített éteres kivonatokat magnéziumszulfáton, szárítjuk, az étert elpárologtatjuk és a maradékot vákuum alatt desztilláljuk, amikor is az l-(/'-dietilamino-etil)-l-acetilhidrazin 1 mrn Hg-oszlop nyomás alatt 106° hőmérsékleten desztillál át színtelen olaj alakjában, n rj 2 = 1,4682. 5. példa: 75 g dimetilaimino-izopropil-hidrazkit hűtés közben hozzáadunk 200 ml acetonhoz és az elegyet éjjelen át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ezután az elegyet 1 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt, majd az aceton felesleget vákuum alatt elpárologtatjuk, a maradékot; vákuumban desztilláljuk, amikor is az l-{dimetilamino-izopropil)-2-izopropilídén-hidrazin 10 mrn Hg-oszlop nyomás alatt 63—64° hőmérsékleten desztillál át. E termék dipikrátja metanolból prizmás kristályokban' kristályosodik, op. 144—148°. 33 g l-{dimetil?imino-izopropil)-2-izopropiIidén-hidrazint 100 ml absz. kloroformban oldunk és az oldathoz keverés közben, 0—10° hőmérsékletein 17 ml acetilkloridot csepegtetünk. 16 óra hosszat keverjük az elegyet szolbahőmérsékleten, majd erős hűtés közben cseppenként hozzáadunk 150 ml 30%-os káliumkarbonát-oldatot. Ezután a kloroformos réteget elválasztjuk és a vizes fázist még kétszer kirázzuk kloroformmal. Az egyesített kloroformos kivonatokat - cmagnéziuimszulfáto« szárítjuk, majd a kloroformot elpárologtatjuk és a maradékot nagyvákuumban frakcionáljuk, amikor is az l-(dimetilamino-izopi ropil)-l-acetil-2-izopropilidén-hidrazin 0,2 mm Hg-oszlop nyomás alatt 76—82° hőmérsékleten sárga olaj alakjában desztillál át. 6. példa: 16,2 g l-(dii metila'm.ino-izopropil)-l-acetil-j 2-izopropilidén-hidrazint, amelyet az 5. példában leírt módon állítottunk elő, 72 ml etanol és 8 ml víz elegyében oldunk. Ebbe az oldatba 30—35° hőmérsékleten klórhidrogéngázt vezetünk be telítődésig, majd az elegyet ezen a hőmérsékleten 3 óra hosszat állni hagyjuk. Ezután vákuumban bepároljuk, az olajszerű maradékot kevés vízben oldjuk és erélyes hűtés közben 50%-os kálilúgot adunk hozzá, míg olajszerű termék ki nem válik. Ezt éterrel felvesszük, az éteres oldatot magnéziumszulfáton szárítjuk, majd bepároljuk. A maradékot 11 mm Hg-oszlop nyomás alatt frakcionáljuk, amikor is előbb 63—68° hőmérsékleten némi . lH(dimetilamino-izopropil)-2-izopropilidén-hidrazin, majd 117—119° hőmérsékleten az l-{dimetilammo-izopropil)-l-acetil-hidrszin desztillál át. -Ez utóbbi vegyület fenilizotiocianáttal l-(dimetilamino-i'zopropil)~l-<acetil-4-fenil-tioszemikarbazidot ad, amely etilacetátból átkrietályosítva 159—160°on, bomlás közben olvad. 7. példa: 8,3 g dietilamino-izopropil-íhidrazint 25 ml acetonban oldunk, miközben az oldat hőmérséklete 30°-ra emelkedik. Éjjelen át állni hagyjuk az oldatot, majd 1 óra hosszat forraljuk vissza csepegő hűtő alatt, azután az acetont elpárologtatjuk. A maradékot vákuumban desztilláljuk, amikor is az l-(dietilammo-izopropil)-2-izopropilklón-liidrazin 77—80° hőmérsékleten desztillál át 10 mm Hg-oszlop nyomás alatt. E termék dipikrátja, metanolból átkristályosítva, 124—128°-on, bomlás közben olvad. 9,0 g l-(dietilamiiio-izoprQpil)~2-izopropilidén-hidrazint 30 ml absz. kloroformban oldunk és az oldathoz hűtés és keverés köziben 4 ml acetilklorid 10 ml absz. kloroformmal készített oldatát adjuk. Az elegyet 3 óra hosszat keverjük -f-5° hőmérsékleten, majd éjjelen át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, azután 0°-ra hűtjük le és káliumkarbonát oldattal kirázzuk. A kloroformos oldatot magnéziumszulfáton szárítjuk, a kloroformot elpárologtatjuk és a maradékot vákuumban desztilláljuk, amikor is az l-(dietilarnino-izopropil)-l-acetil-2-izopropilidén-hidrazin 0,2 .mm Hg-oszlop nyomás alatt 93—95°-on desztillál át. 8. példa: 7,9 g l-(dietilamino-izopropil)-l-acetil-2-izopropilidén-hidrazint, amelyet a 7. példában leírt módon állítottunk elő, 36 ml etanol és 4 ml víz elegyében oldunk, majd az oldatot 30—35° hőmérsékleten klórhidrogéngázzal telítjük. Ezután az oldatot 4 óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd vákuumban bepároljuk, a, maradékhoz jeges vizet adunk és erélyes hűtés közben addig adunk hozzá 50%-os vizes káliumhidroxidoldatot, míg olajszerű termék nem válik ki. Ez utóbbit éterrel felvesszük, az éteres oldatot magnéziumszulfáton szárítjuk, majd bepároljuk. A maradékot csökkentett nyomás alatt desztilláljuk, amikor is az l-i(dietilammo-izopropil)--l-acetilhidrazin 12 mrn. Hg-oszlop nyomás alatt, 120—140° légfürdő-hőmérsékleten, színtelen olaj alakjában desztillál át. A termék jellemzése céljából fenilizotiocianáttal előállítjuk a feniltloszemikarbazidot; ez etilacetát és éter elagyéből kristályosítva 140—141°on olvad.
