149292. lajstromszámú szabadalom • Porlasztóégő folyékony tüzelőszerhez

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZ TÁRSASÁG <r Nj-ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.292. SZÄM 24. b. OSZTÁLY — CO—119. ALAPSZÁM „Porlasztóégő folyékony tüzelőszerhez" Csobay Lajos és Bús István oki. mérnökök, Budapest A bejelentés napja: 1960. szeptember 17. Találmány: berendezés folyékony tüzelőanyagoknak tüzelőterekben való tökéletes elégetésére a szúróláng teljes kiküszöbölésével. A forgóserleges (rotációs) porlasztóégőknél az eltüzelésre kerülő folyékony tüzelőanyagot egy forgóserleg belső felületére vezetik. A forgó serleg egy üreges tengelynek a tűztér felőli végére van, rögzítve és belső felülete, a tűztér felé tölcséresen szélesedő sima kúpfelület. Az üreges tengelynek s vele mereven kapcsolt serlegnek forgómozgást biztosítanak. A folyékony tüzelőanyagot, vagy közvetlenül a forgó tengely belső furatán, vagy az abba helyezett és a forgó tengelytől független, helytállóan rögzített vékony adagoló csövön keresztül vezetik a serleg belső felületére, amelyből a serleg forgása folytán fellépő centrifugális erő következtében, a serleg tűztér felőli peremén, a tűztérbe szóródik. A tűztérbe szóródó tüzelőanyag porlasztását a forgó serleg körül alkalmazott ún. légcsatornán, a tűztérbe vezetett ún. porlasztó levegő végzi oly módon, hogy a serlegről leszóródó tüzelőanyagot apró részeire szaggatja és azzal keveredik. A folyékony tüzelőanyag részecskék és a porlasztó levegő jó keveredésének biztosítása céljaiból a, légcsatornáiba terelő lemezeket építenek be, melyek a ibavezetett levegőnek a serleg forgási irányával ellentétes irányú pardületet adnak. Ezen az elven működő ismert készülékeknél a folyékony tüzelőanyag az üreges tengelyből, illetve az abba helyezett vékony adagoló csőből, vagy közvetlen kiömléssel egyszerűen ráfolyik a serleg felületére, vagy a kiömlő cső végére erősített milliméter nagyságrendű apró lyukakkal ellátott kis kamrákból szóródik a forgó serlegre. Mindkét esetben a kiömlő nyílás, illetve nyílások ki vannak téve a tűztér felőli közvetlen erős besugárzásnak, aminek következménye a kiömlő nyílás (nyílások) aránylag rövid idő alatti bekokszosodása és eltömődése, ami az üzembiztonságot károsan befolyásolja. A tüzelőanyagnak az adagoló csőből a serlegre való közvetlen rávezetése, annak a serlegfelületeri való egyenletes elosztását nem biztosítja, ami viszont a porlasztás tökéletességét befolyásolja kedvezőtlenül. A forgó serleges égőknek üzembiztonság szempontjából igen nagy hátrányuk az, hogy mozgó alkatrész van bennük, nevezetesen a nagy fordulatszámmal (6000—8000 ford/perc) forgó serleg tengely. Tehát üzembiztonságukat a tengely csapágyainak élettartama, megbízhatósága befolyásolja. A csapágyak meghibásodásával azonban minden ilyen rendszerű égőnél számolni kell. A csapágyak meghibásodása esetén az égő üzemképessé tétele igen hosszú időt vesz igénybe, mert a ma ismert szerkezeteknél a csapágyak cserélése céljából az egész égőt szét kell szerelni. Ha az égő üzemből való kiesésének idejét le akarják rövidíteni, ahhoz egy komplett tartalék égő készeniétbe helyezésére van szükség, ami drágítja a berendezés üzembetartásának beruházási költségét. Az olajtüzeléseknél gyakran előfordul a lánghosszúság üzemközbeni szabályozhatóságának szükségessége. Forgóserleges égőknél a láng hosszát a serleg körül bevezetett levegő sebessége határozza meg. Állandó nyomáson szállított állandó levegőmennyiség esetén a levegő kifúvási sebessége függvénye a forgó serleg tűztér felőli külső széle és az azt körülvevő légcsatorna (kifúvó cső) belső széle által határolt körgyűrű alakú ún. kifúvó levegőnyílás keresztmetszeti területének. Ez a kifúvó nyílás az eddig ismert ilyen rendszerű égőknél konstans, üzemközben sem változtatható s így azonos levegőszállításnál a lánghossz sem változtatható. Találmányunk lényege az, hogy a folyékony tüzelőanyagnak a forgó serlegre való rávezetését és azon való egyenletes elosztását a serleg torkolatában alkalmazott és vele együtt fcirgó tárcsával újszerűen biztosítjuk, mely egyúttal leámyé-