149208. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bauxitok minőségének megjavítására a Bayer-eljárással történő kezelés során

o Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •qjts^ SZABADALM OKSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.208. SZÁM 12. m. 5-9. OSZTÁLY — EE—812. ALAPSZÁM Eljárás bauxitok minőségének megjavítására a Bayer-eljárással történő kezelés során Société d'Électrochimie, d'Électrométallurgie et des Acieries Électriques d'Ugine cég, Paris, (Franciaország) Feltaláló: Sanlaville Joseph mérnök, Paris A bejelentés napja: 1360. november 5. Franciaországi elsőbbsége: 1959. november 5. A találmány tárgya eljárás bauxitok kezelésére, amelynek segítségével a Bayer-ciklus révén elérhető hozam jelentősen megjavítható. A bauxitok két fő szennyezése a vasoxid, főleg hematit (Fe^Os) alakjában, valamint a szilieiumdioxid legnagyobb részben, sőt néha teljes menynyiségben kaolint (Al2

0

3

-2 Si0

2

-2 H

2

0) alakjában. Számos egyéb szennyezés is előfordul bennük kis 'mennyiségekben, de ezek a Bayer-eljárás szerint végzett kezelés szempontjából kisebb jelentőségűek. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy bizonyos bauxitokban különösen a francia bauxitokban az alumíniumoxid béta-moiiohidrát (boehmit) alakjában fordul elő; diaszpor (alfa-nionohidi'át) és trihidrátok (hidrargillit vagy bayerit) gyakorlatilag nem fordulnak bennük elő. A boehmitet szódával nehéz feltárni, és ezért sokkal nehezebb kezelési körülményeket eredményez, mint a trihidrátok. A klasszikus Bayer-ciklusban az alumíniumoxid legnagyobb része még az autoklávozás folyamán feloldódik, nátriumalurninátot képezve; a sziliciumdioxid az autoklávozás folyamán oldatba megy, -ni]' r' icm \^i<- " +

t

zoi+ u-. r° jl

ni atiin 7] k hí mn 1 1

1

j ib n isn Q

i

1 ^ DI i il A ^/hcn rV o^ c1

oirjintiMnna

v il "/ m< in nJc 1 ei 1 1 1 TS i ip 1^ ^ --l L u 1 V i i ni n ^VtlC^ )1^ nt t, e i *• i = mer io m ^ n 1 i /i "inn L 1 rri af-s, c \ k L \i/l j Tzd " i f dOl i f o '1 11 A boehrnit feltáratlan része, valamint a nátriumszilikoaluniinát, a vasoxid, továbbá a bauxit egyéb oldhatatlan szennyezései végül finom szuszpenzió alakjában vannak jelen, amely csak lassan ülepedik és nehezen szűrhető. Ezeknek az általában vörösiszapnak nevezett maradékoknak a .mosása jelentős készülék-térfogatot vesz igénybe, és kiürítésük az alumíniumoxid-gyártás egyik legsúlyosabb problémáját jelenti. Ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölése érdekében megkísérelték egyrészt csökkenteni a szódaveszteséget, vagyis közvetve az alumíniumoxidveszteséret, jelenleg nehezen feldolgozható ásvam ol "V)"Mni tbb feldo^gozi i ut|c

n ma^u->

4 a i í dekok 7 DM i-l íiuman 1 1

non

^ +t-l tp -^n L^cVtd p^d , mn ic (i k f>em tau keríthető tei ^oo-^an ik csökken-e ut] 11 \-7 cw v i t iipi\ ! )-, f i+

o a > )sisv

ap bar L vo s^ila e^ dumu í IT oxid ^»(i1 1 i

1 lil ag"< hj i i"ilu u írho^ In k a^ tu^c 1 vozac

°1 )

1 leite ío eha\i1 (

a=i ilt 1

\ - i \ illess -> i isiiéi* n

li

í nt 1 n \ ni 31 u mv io mat c 1PC 1 u 1 b n 1 ki luk 1 1

r iL

1 i^ol t "S <r O ° 1 1 ] 3l

Tflta-1-k <

1 1 iCh 1 ^1 O r i' I'I'H ektf

hit

t1

i ol a ' u' p

mod T i cruji ! o [(

x i

Mimtől "00 iono C h i> i^ ' 'd ii k i + IL í •> r no 1i\

1 1 f 4k A J'd i onbi r u 1« !•) i <Jt t i i u i il 11 „'at "TM il mi i mr* al k >i ~\ üosuhcil ) ÍK« r i ^ t tnni ">.ul

1 u i r"-i i iv

mi'e

\ r^ii i ni " hci' n í J i ' " uito