149203. lajstromszámú szabadalom • Tüzelőanyagadalék motorok égési terében keletkező lerakodások kiküszöbölésére

149.203 3 a) Egy vizsgálatot végeztünk FIAT 1400 A típusú gépkocsival, amely 21,350 km-t futott. A vizsgálat megkezdése előtt szétszereltük a mo­tort és azt tapasztaltuk, hogy mind a dugattyúkat, mind pedig a. hengerfejeket jelentékeny mennyi­ségű 0,5 és 2 mm közt változó vastagságú lerakó­dás fedi, amely főleg a szelep fenekének középső zónájában gyűlt össze. A gyújtógyertyák elektród­jain is lerakódások voltak észlelhetők, aminek kö­vetkeztében a motor már rendellenesen kezdett működni. Miután a kocsi 20 000 km-t futott, azt tapasztaltuk, hogy az égési térből a lerakódás csaknem teljesen eltűnt és a gyújtógyertyák csak­nem teljesen tiszták lettek. b) 25 óráig tartó vizsgálatot végeztünk a C. F. R. motoron a .,Motorvizsgálati eljárás"-ban is­mertetett vizsgálati körülmények között. A mo­torban 250 ónás járás folyamán képződött lerakó­dás volt, amely a dugattyú felső végének középső zónájában, a hengerfejben, a szelepek fenekénél és az ezzel szomszédos zónákban koncentrálódott. A lerakódás vastagsága kb. 1,5 mm volt. A vizs­gálat elvégzése után nemcsak a lerakódás ellenes hatást tapasztaltuk a robbanó tér különböző ré­szein, hanem megfigyeltük, hogy a szívószelep rúdjánál és fejénél kezdetben jelenlevő gumi-kép­ződmény eltűnt. c) Vizsgálatot végeztünk egy új motorral fel­szerelt ALFA ROMEO 1900 típusú gépkocsival, amellvel 40 000 km-t futottunk i / r \ i i i •vi iii n T"1 ' f ( ml M adalék megakadályozza a k1 luki-- le,) d j ->i ina«3 ' - r 7 ha onl to 1 ~> ug'\ m I'd "i tu/""lom-* ijoi i' ad isa aelvjl Rúma U /. n i lnn. k " tt te i vi i - <^pzod( f 2. példa: Egy GUZZI 66 cm3 -es motorkerékpár kétütemű motorjával (a kerékpár 40000 km-t futott) 100 órán keresztül fékpadi vizsgálatot végeztünk oly üzemi körülmények között, amelyek az ilyen, tí­pusú motorok standard használatának a legjobban megfeleltek. Tüzelőanyagként közönséges benzint használ­tunk, amelynek térfogat szerinti összetétele a kö­vetkező volt: 91% telített szénhidrogén, 7% aro­más szénhidrogén, 2% olefin sorozatba tartozó szénhidrogén; ehhez hozzáadtunk 0,5 rnl/lit. ólom­tetraetilt (oktánszám 85) 5% S. A. E, 30 kenőola­jat 0,01 térfogatszázalék trim etil -karbinol benzo­áttai. A vizsgálat elején megállapítottuk, hogy a du­gattyút és a fejet kb'. 2,5 ram vastag tömör és kemény lerakódott réteg fedi. A vizsgálat befeje­zése után azt tapasztaltuk, hogy a robbanó térben keletkezett lerakódás teljesen eltűnt és hogy a gyújtógyertyák elektródjai még tiszták voltak. 3. példa: Egy C. F. R. — M. M. típusú motorban lerakó­dás-képződést hoztunk létre, olyképpen, hogy 40 órán át az 1. példában ismertetett szuper-tüzelő­anyaggal járattuk, amelyhez az ólomtetraetil mel­lett literenként 0,53 g jtmetil-eiklo-aentadiemil)­-maingán-trikaírbonilt adtunk az oktár.számnak 99-rői 102 értékre történő felemelése végett. Azt tapasztaltuk, hogy ezen idő után a robbanó tért teljesen bevonta kb. 2 mm vastag vöröses szí­nű gipsz kinézésű lerakódás. Meg keli még jegyezni, hogy a gyújtógyertya elektródjait minden négy órában 'meg kellett tisz­títani, mert különben a motor megállt. A 20 órán át tartó lerakódás-mentesítő vizsgá­lathoz ugyanazt a tüzelőanyagot használtuk, amely­hez az őlometíl :é>.mangán-vegyület adalékokon kívül hozzáadtunk még 0,075 térfogatszázalék tri­metilkarbinol-benzo'átot. Bár a lerakódott réteg színe a vizsgálat után ugyanolyan maradt, mennyisége jelentékeny mér­tékben csökkent és a gyújtógyertyák tisztogatá­sára nem volt szükség. 4. példa: A dimetM-etil-karnbinol ibsnzoátja a lerakódást gátló adalékokra egy második példia. Ezt a. ve­gyületet 0,015 térfogatszázalék mennyiségben hoz­zákevertük a következő térfogat szerinti szuper­tüzelőanyaghoz: 43% telített szénhidrogének, 33%, aromás szénhidrogének, 24% az olefinek csoport­iába tartozó szénhidrogének, 0,6 ml/liter ólomtet­raetil (oktánszám 98,5). A 30 000 km-es futtatási próbát egy FIAT 1100/103 típusú gépkocsival hajtottuk végre, amely gépkocsi már 55 000 km-t futott. A négy hengerfejet a futtatási próba előtt meg­vizsgáltuk és a folyadékáramlás ütemét szabályo­zó szelepek fenekénél ólomvegyületekből álló jól látható, igen kemény berakodások, a szívó szele­peken pedig egymásra rakódott •széntartalmú ré­tegeket észleltünk. A hengerfejek többi zónáiban is, különösen pedig a szelepek oldalainál az üre­gekben tapasztaltuk a lerakódás erős felhalmozó­dását, amely egyes pontokon: elérte a 3,5 mm. vas­tagságot is. A dugattyúk középső zónáit viszont sima egyenletes bevonat lepte el, amelyet pikkely­szerű lerakódásból álló gyűrű vett körül. A vizsgálat végén megállapítottuk, hogy a lera­kódás jelentős mértékben csökkent, és hogy az elektródokon nem található meg a kiinduláskor észlelt lerakódás. 5. példa: ki il i •= lp)t trimetikkarbinol­rl n )i -a IT m TO e+ 0,02 térfogatszáza-1 ko n~ ii < <~ nk i'. 1. példában leírt J i ei I J,o 7 r .latot 25 000 •km-es r + i v ' úk egy olyan FIAT 1100103 i ímely előzőleg már '5f\)0 Vm f A vizsgálat megkezdése előtt az égési kamrák­ban ugyanolyan lerakódás képződést tapasztaltunk, mint amit a 4. példában szereplő motornál ismer­tettünk. Érmek az adaléknak, lerakódást gátló és kikü­szöbölő hatása következtében eltűnt az égési te-

Next

/
Thumbnails
Contents