149187. lajstromszámú szabadalom • Fokozott képlékenységű wolframdrót

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG *"<5> SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.187. SZÁM 40. a 18—51. OSZTÁLY — EE—761. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Fokozott képlékenységű wolframdrót Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltalálók: Dr. Millner Tivadar vegyészmérnök (A Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet Bródy Imre laboratóriumának munkatársa) és dr. Neugebauer Jenő vegyészmérnök (Egyesült Izzó), budapesti lakosok A bejelentés napja: 1960. április 29. Ismeretes, hogy az izzólámpaipar követelmé­nyeinek megfelelő wolframhuzalok túlnyomórészt olyan adalékanyagok együttes alkalmazásával készülnek, amelyek K, Si és Al tartalmúak. Az adaléktartalmú wolframsavak hidrogénes reduk­cióján alapuló mai porkohászati wolframtechnoló­giában e három adalékanyag együttes alkalma­zása jellegzetes és hasznos magashőmérsékleti tu­lajdonságokat, így pl. magas rekriszitallizációs hő­fokot (22100—2400 C°), valamint magas hőfokon jelentős alaktartást vált ki és rekrisztallizáció után szobahőfokon is jelentős mechanikai szilárd­ságot biztosít az ilyen wolframdrótokból készített izzótesteknek. Az is ismeretes, hogy ezen hármas adalékanyag kombináció alkalmazása általában nehezebbé teszi a wolframfém szokásos megmunkálását, azaz pl. a magashőfokú kovácsolást és dróthúzást. Az ilyen, a továbbiakban KSiAl-osnak nevezett wolframdrótok megmunkálási keményedése szoba­hőfokon is és magasabb hőfokon is, így pl. a megmunkálás vagy felhasználás szokásos hőfok­tartományaiban is, nagyobb mértékű, mint pl. a minden adalékanyag nélkül készített ún. tiszta wolframdrótoké egyébként azonos körülmények között. Ezért, amint ismeretes, a húzott tiszta wolframdrótok jobban elviselik pl. szobahőmér­sékleten a rekrisztallizációjuk előtt történő fel­dolgozást, mint a KSiAl-os wolframdrótok. Az ilyen drótokat a továbbiakban a KSiAl-os wolf­ramdrótoknál ,,képlékeny"-ebbeknek nevezzük. Az izzótestgyártás azt a hátrányt, hogy KSiAl-os wolframdrótok megmunkálás közben és húzott állapotban kevésbé képlékenyek, mint pl. a tiszta wolframdrótok, a jó rekrisztallizációs tulajdon­ságok fejében elviseli. Van azonban a wilframdrótoknak néhány olyan jelentős alkalmazása, ahol a követelmények a rekrisztallizációs tulajdonságok tekintetében eny­hébbek, mint az izzólámpaipariban. Ilyen terület pl. a rádiócsövek wolframdrótból készülő rácsai­nak gyártása. Itt viszont, ahol a wolframdrótot sem előre nem kell rekrisztallizáltatni, sem az maga önként nem rekrisztallizál készítés és hasz­nálat közben, ha a rekrisztallizációs hőfoka 1600— 1700 C°-nál magasabb — a húzott drót képlé­kenysége terén nagyobbak a követelmények. Ezért e téren a KSiAl-os wolframdrótok nem a legmegfelelőbbek. De a minden adalékanyag nél­kül készülő tiszta wolframdrótok sem használ­hatók, mert bár képlékenyebbek, mégis túl ala­csony hőfokon (pl. 1500 C° alatt) rekrisztallizál­nak és ezáltal felhasználás vagy használat közben törékennyé válnak. Fokozott képlékenységű wolframdrótok előállí­tására irányuló kísérleteink során azt találtuk, hogy ha az adaléktartalmú wolframsavak hidro­génes redukcióján alapuló mai porkohászati wolf­ramtechnológiák szerint, azaz önmagában ismert módon készítünk wolframfémport majd wolfram­drótot, azonban a K, Si és Al tartalmú adalékok szokásos együttese és mennyisége helyett csupán kb. 0,1—1% KCl-nak megfelelő káliumvegyület­tel és 0,10—0,03% Al2 0 3 -nak megfelelő alumí­niumvegyülettel készítjük el a továbbiakban KÄ1-osnak nevezett wolframdrótokat, akkor a követ­kező sajátságokat állapíthatjuk meg a Si-jadalék nélkül, csupán K és Al-adalékkal készült, a to-

Next

/
Thumbnails
Contents