148983. lajstromszámú szabadalom • Mechanikai úton mozgatott rostélyrudak nagyméretű tüzelőberendezésekhez

Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0-Sfr SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 148.983. SZÁM 24. f. OSZTÁLY — MA—970. ALAPSZÁM Mechanikai úton mozgatott rostélyrudak nagyméretű tüzelőberendezésekhez Feltalálók: Martin Joannes Josef dr., mérnök és Martin Walter Josef mérnök, mindketten Münchenben A bejelentés napja: 1960. augusztus 11. Rostélytüzeléseknél az egyes rostélyrudak között köztereket vagy más néven légréseket kell hagyni, amelyek példaképpen úgy biztosíthatók, hogy a rostélyrudak oldalán öntéssel készült kiemelkedések vagy dudorodások vannak. Ez utóbbiak olyan méretűek, hogy az aláfúvással bevezetett égési levegő a rostélyrudakat kielégítően hűti ás emellett az égő tüzelőanyag-réteg a kellő mennyiségű levegőt egyenletesen kapja. Emellett természetesen fontos az is, hogy a rostélyok között minél kevesebb elégetlen szénrészecske hulljon keresztül, tehát kicsi legyen a veszteség. A szakmában ismeretes, hogy különböző okoknál fogva, így pl. a mechanikai nyomóerők hatása következtében, továbbá mert mozgás közben a löketek nem egyformák, a rostélyrudak szélességében a hőtáguiások különbözőek, stb. üzem közben a rostélyrudak felső részén hajlamosak a keresztirányú elmozdulásra, miáltal a rések vagy közök eredeti nagysága megváltozik. Ezek a rések egyre egyenlőtlenebbé válnak főleg akkor, ha még a salakdarabok vagy más égési maradékok is beszorulnak a rések közé mint idegen testek, amelyek a rudakat helyileg ékhatással szétnyomják. Az egyes rostélyrudak tehát kívánt helyzetből elmozdulhatnak, ami azt is eredményezheti, hogy a rostély teljes szakasza megszorul vagy elakad, sőt egyes rostélyrudak felemelkedett helyzetben is szoktak megszorulni. E hátrány megszüntetése végett megkísérelték már több, pl. 5—8 rostélyrúdnak egy csoporttá való összefogását, olyképp, hogy az egyes rudak és szomszédaik között megkívánt legkisebb közt öntéssel létesített dudorodások szabják meg. Az ilyen csoportokat megerősítő vagy ágyazó orsókkal önmagában meleg rostélyrúd-csoporttá egyesítik. Ilyen módon elérhető, hogy egy-egy csoporton belül a szomszédos rudak közötti közök tényleg változatlanok maradnak, de az egész csoport mégis elmozdulhat, ami ék alakú résnagyobbodásokat eredményez. Ez pl. akkor következik be, ha salakdarabok vagy tüzelőanyagrészek jutnak az említett csoportok közé és ezek mint idegen tárgyak a csoportok között megszorulnak. Az említett szerkezeti kialakítás további nátránya, hogy a legtöbb tüzelőanyagban vasszilikát van, amely már viszonylag alacsony tüzelőanyaghőmérsékletnél tapadóssá, sőt folyékonnyá válik és ez az anyag a levegő elbocsátására való réseket — két-két szomszédos rúdcsoport között -— az üzem folyamán csökkenti, sőt esetleg teljesen eltömi. Ennek elkerülése végett megkísérelték már a szomszédos rostélyrudak közötti rés tisztántartása végett az egyik rudat rögzíteni és a szomszédját hosszirányban mozgathatóan, tehát játéktérrel megerősíteni egy közös hordozó tartóban. Ilyen módon a tüzelés folyamán végzett mozgásnál, éspedig főleg a löket elején a mozgathatóan (játékkal) behelyezett rostélyrúd visszamarad a nem mozgatgató szomszédos rostélyrúdhoz képest. Ilyen módon a két rúd egymáshoz képest bizonyos mértékig kényszerűen ide-odajáró mozgást végez, ami természetszerűleg a köztük levő résre tisztitólag hat. Ezzel az eljárással azonban nem sikerült elkerülni a rostélyrudak üzem közben keletkező eltolódását, ami a közterek vagy rések •nagyságában számottevő változásokat hoz létre'. A találmány célja a fentiekben említett rostélyszerkezetek előnyeit megvalósítani azok hátrányai nélkül. A találmány tehát lehetővé teszi a rostély egész felületén a légrések eredeti méretét megtartani még akkor is, ha az elégetett tüzelőanyag vagy a keletkező salak hátrányos folyási tulajdonságokat mutat. A találmány megoldja azt a feladatot, hogy a felváltva hosszirányú játéktérrel és e nélkül a hordozó tartóban megerősített rostélyrudak egymáshoz képest mozoghassanak, de mégis egymással úgy kapcsolódjanak, hogy a viszonylagos mozgás ellenére a légrések üzem közben gyakorlatilag véve változatlanok maradnak. Emellett a rostélyrudak kívánt helyzetükből sem vízszintesen, sem függőlegesen nem fordulhatnak ki.