148841. lajstromszámú szabadalom • Eljárás Reichstein S vegyületből biooxidációval nyert kortikoszteroidok fermentlevekből történő kinyerésére

Megjelent: 1961. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148841. SZÁM 12. o. 25. OSZTÁLY — Gü—759. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás Reichstem S vegyületből biooxidációval nyert kortikoszíeroidok fermentievekből történő kinyerésére Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: dr. Weisz Erzsébet oki. vegyész, Kasszán Béla oki. vegyészmérnök, dr. Gyimesi József oki. vegyész és Tömörkény Endre oki. vegyész A bejelentés napja: 1980. augusztus 31. Az irodalom és a szabadalmi irodalom eddigi adatai szerint a kortikoszteroidtartalmú fermentlevek feldolgozásainál a kivonatolásos módszereket alkalmazzák. A kivonatolásos elkülönítése« eljárásoknál a szűrt fermentációs levet térfogatával egyenlő, vagy ennél nagyobb mennyiségű alkalmas szerves oldószerrel, leggyakrabban diklőretánnal, diklórmeiánnal, kloroformmal, etilacetáttal kivonatolják több részletben. Az egyesített frakciókat mosás és szárítás után 20—30 Hgmm nyomáson, 40C° alatti hőmérsékleten, nitrogén atmoszférában bepárolják, majd a kapott nyers kivonatot oszlopkromatográfiával tisztítják, illetve frakcionálják. A kivonatolásos eljárások hátránya két lényeges pontban mutatkozik: a) Az extrakcióra használt oldószerek többkevesebb része a vizes fázisban oldódva marad, elvész, illetőleg onnan csak további művelettel és veszteséggel nyerhető vissza. , b) Az extraktumok bármilyen oldószert alkalmazunk is, többnyire annyira szennyezettek, hogy azokból közvetlen kristályosítással csak rossz termeléssel nyerhetők vissza az értékes komponensek, ezért szükséges befejező művelet még rendszerint a szilikagél alapú oszlopkromatográfia, melynek segítségével a szennyezésektől is megszabadulhatunk, valamint az egyes értékes komponenseket külön-külön, frakcionáltan foghatjuk fel és így végül jó termeléssel juthatunk tiszta termékekhez. Találmányunk lényege, hogy az extrakciós műveleteket mellőzve a mikrobiológiai átalakítások során nyert, micéliumtól szűrt fermentievekből az értékes kortikoszteroidokat alkalmas adszorbenseken (adszorptív jellegű műgyantákon) kötjük meg. Megkötés után a kortikoszteroidok leoldását a gyantákról megfelelő oldószerekkel úgy végezzük, hogy az eiució egyben frakcionálási is jelent, vagyis a szennyezéseket, valamint az egyes értékes komponenseket úgy választjuk egyidejűleg srác, hogy lényegében egyetlen műveletben jó termeléssel kapjunk kristályos végtermékeket. Az elmondottak értelmében elkerüljük a kortikoszteroid tartalmú fermentlevek feldolgozásánál a nagyobb technológiai felkészültséget igénylő és oldészerveszteséggel járó extrakciós lépéseket, melyeket még megoszlásos kromatográfia is kell hogy kövessen. E helyett olyan speciális adszorbenseket kerestünk, melyek alkalmasak arra, hogy a kortikoszteroidokat vizes oldatból közvetlenül megkössük, majd ugyanezen adszorbensen alkalmazva a megoszlásos kromatográfia elvét, az eluciót frakcionáltan végeztük, így tehát további feldolgozási műveleteket takarítottunk meg. Megjegyezzük, hogy adszorpciós eljárásunk hatásfoka a megkötéskor 10'0%-os, majd a frakcionált eiució alkalmával 80—100%-os hatásfokú. Megvizsgálva az iparilag leghasználatosabb adszorbensek (aktívszén, fullerföld stb.) alkalmazhatóságát, nem kaptunk kielégítő eredményeket részben a megkötés tökéletlen volta, részben pedig egyes esetekben a megkötött kortikoszteroidoknak az adszorbensről való leoldhatatlansága miatt. Pl. szénen a megkötés gyakorlatilag teljes volt, de a szokásosan használt oldószerekkel a kortikoszteroidok nem voltak ismét leoldhatok. Figyelmünket ekkor más típusú adszorbensekre irányítva néhány műgyantát vettünk vizsgálat alá. így Duolit S 30 és Wofatit E gyantákon (aminkondenzátum típusú műgyanták) végeztünk megkötési kísérleteket. Megvizsgáltuk a kifejezetten adszorptív jellegű gyantákon kívül még néhány kation, illetve anioncserélő gyanta alkalmazhatóságát is abból a meggondolásból kiindulva, hogy az ioncserélő gyan-