148803. lajstromszámú szabadalom • Eljárás száraz termék előállítására

2 148 803 sal, fúvókán való átbocsátással, vagy finom nyílásokon való átbocsátással, vagy forgó tányérral való felvitellel, vagy hasonló módon történhet. A részecskéket a gélképződésig oly módon tartjuk egymástól elválasztva, hogy azokat gáz alakú közegben megfelelő hosszú ideig szuszpendáljuk. Ezt egyszerű módon porlasztással és megfelelően nagy esési magassággal érhetjük el. Ha az alkalmazott gáz alakú közeget a porlasztott részekkel szemben áramoltatjuk, a szuszpendálás időtartamát meghosszabbíthatjuk, illetve a szükséges esési magasságot csökkenthetjük. A gáz alakú közeg megválasztása nem kritikus. Rendszerint levegőt, nitrogént vagy széndioxidot használunk. A gélképződést különböző tényezők befolyásolják. Az elsősorban függ a porlasztott oldat összetételétől, különösen pedig a felhasznált, gél alakba hozható filmképző kolloid fajtájától és minőségétől. E célra alkalmasak pl. pektin, agar, tragant, alginátok, etilcellulóz és mindenekelőtt zselatin. Hidrofil kolloidok használatánál folyékony közegként célszerűen vizet alkalmazunk. A vizes oldathoz adott esetben szerves oldószer, különösen alacsony alkohol, mint etanol kis, mintegy 10—30 százaléknyi mennyiségét adhatjuk. Egyéb kolloidok, mint etilcellulóz esetén víz helyett szerves oldószereket, mint xilolt, toluolt és egyebeket használhatunk. A gélképzési folyamatot az eljárás folyamán járulékosan az oldat és a gáz alakú közeg hőmérséklete közötti különbség befolyásolja. Célszerűen olyan hőmérsékletet választunk, mely 10— 20 C°-kal fekszik a képződő gél olvadási pontja alatt. Célszerű, ha kolloidként magas olvadáspontú gélt eredményező, pl. magas olvadáspontú zselatint használunk és illetve vagy a részecskék tartózkodási idejét a hűtőközegben növeljük, mert ezáltal adott esetben a környezet hőmérsékleténél mélyebb hőmérsékletek használatát elkerüljük és az eljárás gazdaságosságát növeljük. A gél alakba hozott alakálló részecskéket önmagában ismert módon száríthatjuk. Vigyázni kell azonban arra, hogy a részecskék gélállapotukat megtartsák. Vizes zselatin felhasználásánál a szárítást célszerűen 30 C°-on végezzük, míg a részecskékben levő víz 20%-nyi vagy annál nagyobb mennyisége eltávozik. Az alkalmazott hőmérsékletnél a szárítandó anyag hőmérséklete irányadó, mert a víz elpárolgása következtében a szárítandó termék és a szárító közeg között nagyobb hőmérsékleti különbség adódhat. A találmány szerinti eljárás alkalmas mind tiszta, mind pedig adalékokat tartalmazó kolloidoknak száraz részecskékké való átalakítására. Ezeket az adalékokat a kolloid oldatban elosztjuk akár oldás, emulgálás vagy szuszpendálás révén. A találmány szerinti eljárás előnyösen alkalmazható olaj oldható vitaminok, mint A-, D-, E- és K-vitaminok száraz termékké való átalakítására, melyeket takarmányok vagy élelmiszerek dúsító adalékaként használunk. Egy másik célszerű kiviteli mód értelmében karotinoid tartalmú termékeket állítunk elő, melyek pl. karotint, béta-apo-8'-karotinalt (C30

), kantaxantint, zeaxantint, likopint és hasonlókat, adott esetben vitaminaktív anyagokkal együtt tartalmaznak. A találmány szerinti eljárást ezenkívül vízoldható vitaminok, mint pl. Bj-, C-vitamin és pantenol feldolgozásánál használhatjuk. Az alkalmazott emulzió a kolloidokon kívül lágyítószereket és illetve vagy antioxidánsokat tartalmazhat. Lágyítószerekként pl. cukor vagy cukoralkoholok, mint glükóz, fruktóz, szaharóz, részben invertált szaharóz, szorbit, mannit, glicerin és hasonlók jöhetnek tekintetbe. Antioxidánsokként elsősorban tokoferolokat, butilált hidroxianizolokat, butilált hidroxitoluolt, gallussavésztert, 6-etoxi-l,2-dihidro-2,2,4-trimetilkinolint és hasonlókat használhatunk. Ezenkívül emulgátorokat, mint lecitint, polioxietilénszorbitánmonooleátot, hígító- és oldószereket, mint szezámolajat, gyapotolajat és hasonlókat, illatosítóanyagokat, színezőanyagokat és egyéb adalékanyagokat adhatunk hozzá. Emulgátorok, különösen nem-ionogén emulgátorok, mint polioxietilénszorbitán-zsírsavészterek hozzáadása az emulzió porlasztását a felületi feszültség csökkentésével megkönnyíti, azonkívül az emulzióra stabilizálólag hat és az eljárással kapott termék vízoldhatóságát elősegíti. A könnyebb oldhatóság bizonyos esetekben, pl, folyadékok vitaminokkal való ellátásánál vagy színezésénél előnyös. Bizonyos esetekben célszerű, ha az emulzióhoz konzerválószereket adunk, hogy mikrobák okozta esetleges bomlást elkerüljük. 1. példa: 52 g zselatint (Bloomszám 40—60), 10 g cukrot és 50 mg etiléndiamintetraecetsav dinátriumsóját mint komplexképzőt 76 C°-on 70 g vízben oldunk. E forró oldatban 14,8 g A-vitamin-acetátot és 3,4 g butilált hidroxitoluolt emulgálunk. A kapott emulziót 75 C°-on, 15°-ra lehűtött álló levegőbe villamos, kompresszor mentes, szokásos szerkezetű festékszóró pisztollyal porlasztjuk, ahogy az viszkózus festékoldatok felvitelénél szokásos. 15 m esési magasság után a részecskék oly mértékben mentek át gél állapotba, hogy azok alakállóak. A kapott részecskék szárítását 20 C°^on vákuumban végezzük. 18 órai szárítás után oly terméket kapunk, amelynek nedvességtartalma 6,1%. 2. példa: Az 1. példa szerint előállított emulzióhoz 1,5 súlyszázaléknyi mennyiségben polioxietilénszorbitán monooleátot (az Atlas-Powder Co. Willmington, Delaware, USA, „Tween 80" megjelöléssel hozza forgalomba) adagolva, 65 C°-on emulziót készítünk és e hőmérsékleten vízszintesen 16 C° fokra lehűtött álló levegőbe porlasztjuk, mimellett az esési magasságot 12 méterre választjuk. 36 C° fokon vákuumban 16 óra hosszat történő szárítás után finom, részben agglomerált részecskékből álló terméket kapunk, melynek víztartalma 4,6%. 3. példa: 22 g zselatint (Bloomszám 150—200), 6,45 g inverticukrot (75% szárazanyag-tartalommal) 58 g vízben 65 C°-on oldunk és ebben az oldatban 9,5 g A vitamin-palmitátot, 2,0 g butilált hidroxi-