148683. lajstromszámú szabadalom • Tangens-diagramos tachiméter
:> 148.683 m— —d-i l a T T (2) Ha a t helyébe a (1) egyenlet jobb oldalát hely étel, tesítjük m == di-Ll 1,7 (d2 —di)r vagy do d2 — d] L-l/ •L —la (3) d2 — di Ha most olyan skálát készítünk, melynél a (3) egyenletben szorzója állandó, akkor m = CiL—dó (4) vagy ahol m = C2 L —1/ Ci =C2 ^ d2 — di d2 (5) A C i vagy C2 szorzó természetesen csak bizonyos szakaszon lehet állandó, ezért a skálát úgy készítik, hogy a szorzó bizonyos magasságkülönbségig 10, azután 20, illetve 50 legyen. A régebbi tangenstachimétereknek azonban szerkezeti hibája volt. Leolvasórmikroszkóp esetén ugyanis — mivel a leolvasást mindig a skála más részén kellett végezni — a mikroszkópot a tárgytávolság változásnak megfelelően újra kellett állítani. Ha pedig tangensesavaros volt, akkor a csavar' hegye gyorsan kopván, romlott a mérés pontossága. A fejlődés következő fokát mutatja Szepessy József tangenstachimétere. Ennél a megoldásnál a tangens-skála a tachiméter magassági körének homloklapjára van vetítve (2. ábra) és az optikai rendszere olyan, hogy a látómező egyik felében a léc másik felében pedig a tangens-skála egyszerre szemlélhető. Ennél a megoldásnál már az az előny is adódik, hogy a tachiméter tan'genstachiméterként és redukáló szálas tachiméterként egyaránt használható. További fejlődést jelent az a megoldás, mely Bors Károly nevéhez fűződik. Ennél a tachiméternél a tangens-skála a látómező megosztása nélkül a léccel együtt szemlélhető. Meg kell jegyezni azonban, hogy azzal a fejlesztéssel, hogy a tangens-skálát a léccel együtt lehetett leolvasni e tachiméterek tangenstachiméter jel-lege bizonyos fokig csökkent. Ha az eredeti elgondolás szerint mint tangenstachimétert használjuk, a lécet kétszer kell irányozni és két leolvasást kell tenni mind a lécen, mind pedjg a tangens-skálán. • Gyorsabb és kényelmesebb természetesen szálastachiméterként használni. Ebben a formájában azonban már a diagramtachiméterek kategóriájába tartozik és így azokkal szemben kell előnyöket mutatnia. Megállapítható. azonban, hogy a tangenstachiméter ebben a vonatkozásban kevésbé előnyös, mint a diagramtachiméter. A tangenstachiméter látómezeje ugyanis nem olyan egyszerű és áttekinthető, mint a diagramtachiméteré, csak bizonyos szabályok betartásával vagy korrekció számításával alkalmas a mérésre és a magassági skála mai megoldása is szaporítja a látómezőben látható, amúgy is többféle osztás és jel számát. Ezeken a hátrányokon kíván segíteni a találmány szerinti tangensdiagramos tachiméter. A találmány szerinti megoldás a Szepessy-tachiméter elvéből indul ki. A 2. ábrából leolvasható, hogy' r tga ;+ i_rtg«í = rcu 0 illetve tg(a ; + (ÜÍ) — tg«; — Ü)0 = o (6) ahol, ojo & k — 200 szorzóállandóhoz tartozó diasztimométeresszög mi pedig az «,- magassági (vagy mélységi) szöghöz tartozó redukált diasztimométeres szög. A tg («; + OJI) függvényt sorba fejtve, de csak a másodrendű tagig véve figyelembe a következő: tg(«i +COi)= tg«; + (Di~ 1 cos2 «,;^L + R COS3 «; • (?) A (7) egyenletet a (6)-ba helyettesítve, a lehetséges egyszerűsítéseket elvégezve és a>; hatványai szerint rendezve kapjuk, hogy sm«; 1 cos3 «,- COS2 «; azaz a (8) egyenlet az • ti)i — Cú0 = O awr • alakra hozható, ahol sin«; • bcoi +c = 0 COS3 «; . 1 COS2 «,' (8) (9) (10) es Az coi-re nézve pedig az ismert összefüggés alapján felírható, hogy (Oi 1>2 __b+ fb2 —4ac 2a~ COS2 «; (Oi 1,2 1 _L A Sm í —-.— + 4to0 SOS4 «; COS3 «,' sm«; COS3 «; A lehető egyszerűsítéseket elvégezve kapjuk, hogy:
